Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Osman Péter: A kockázatitőke-típusú finanszírozásról
A kockázatitőke-típusú finanszírozásról II zatvállalás lehetőségét - ismét csak a tendenciát tekintve olyan mértékben romlik az esélye a nagy hozam elérésére. A hitelintézetek esetében a törvényben reájuk előírt óvatossági rendszabályok elsősorban a betétesek, másrészt a piac megbízható működésének védelmét, és az ehhez fűződő társadalmi érdeket szolgálják. Hasonló a rendeltetésük a más pénzügyi szervezetekre törvényben előírt óvatossági rendszabályoknak is. Érdemes végiggondolni, hogy a kockázati tőke esetében ki vagy mi szorulna a törvény ilyen védelmére. A nagy intézményi befektetők feltehetően nem: azoknak kell, hogy legyen felkészültségük, hogy kellően vigyázzanak a pénzükre, és kellő gondossággal válasszák ki annak kezelőit. Ha mindezeken túlmenően még figyelembe vesszük azt is, hogy egyrészt - amint vázoltuk - milyen korlátok között kell maradnia e tekintetben a jogalkotónak, másrészt milyen szaktudással és kreativitással kell rendelkeznie a kockázati tőkésnek, akkor egyértelműen adódik egy további következtetés, amelyet talán cinikus kimondanunk, de kétségkívül helytálló: ha a kockázati tőkés szakmailag nem eléggé felkészült ahhoz, hogy a tevékenységének érdekei szerint megkerülje a törvény óvatossági előírásait, akkor meg sem érdemli a helyét a piac arany napja alatt. Ennyit a jogszabályról. Az igazi törvényt, amely itt valóban maradéktalanul érvényesül, a piac diktálja. Ez abban összegezhető, hogy a kockázati tőkés teljesítményének kell igazolnia, függetlenül minden kívülről jött, törvényben elrendelt előírástól, hogy kellő óvatossággal végzi a dolgát. A törvényi rendelkezések ezt nem helyettesíthetik. A szankciót is a piac hozza meg, legkésőbb akkor, midőn a kockázati tőkés tevékenysége új ciklusát igyekszik megkezdeni, és ennek megfelelően új forrást gyűjt a piacon és/vagy a befektetők egy bizonyos körétől. Ha a pénztulajdonosok, illetve a pénzügyi közvetítők úgy ítélik, hogy nem célszerű pénzt a kezére adni, akkor ez az ítélet keményebb és megfellebbezhetetlenebb, mint az engedély visszavonásán kívül a törvény bánnely szankciója. És érdemes itt felidéznünk még egy igen fontos tényt. Magyarországon immár másfél évtizede működik a kockázatitőke-iparág, s vesz részt a tőkepiac kínálati oldalában. A magántőkével dolgozó cégek a törvény megszületése óta is kívül maradtak annak hatályán. Mindmáig azonban egyetlen olyan eset sem került napvilágra, amelyben az mutatkozott volna meg, hogy a kockázati tőkés nem az elvárható gondossággal járt el, és ezzel kárt okozott az ügyfelének, ez pedig azért fordulhatott elő, mert a kockázati tőkést nem kötötték a törvény óvatossági rendszabályai. Amit nem lehet a kockázati tökétől elvárni A kockázati tőke gazdasági szerepének és az abban rejlő lehetőségeknek a mérlegelésénél azt is nagyon világosan kell látni, hogy mit nem lehet tőle elvárni. A kockázati tőke érdekeltsége mindig a saját vagyonának és gazdasági erejének - és ezzel tennészetesen szintúgy a mögötte álló befektetők vagyonának - a növekedéséhez és ezt szolgáló nyereségéhez kötődik, és ez egyértelműen meghatározza az általa nyújtott kockázati finanszírozás célrendszerét is. A kezén lévő pénz felhasználásában csak egyetlen érdek vezetheti, és ez abban áll, hogy befektetései elegendően nagy hozamot hozzanak a cége számára. Ennek megfelelően legfeljebb csak igen korlátozott mértékben engedheti meg magának, hogy akár még bármilyen fontos nemzetgazdasági szempontok alapján is részben-egészben lemondjon befektetései hozamáról. Ezt annál is kevésbé teheti, mivel üzleti tevékenységét csak akkor tudja fenntartani, ha a befektetései révén a mögötte álló pénztulajdonosoknak mindig megtermeli azt a hozamot, amely fenntartja iránta a piac bizalmát, s amelynek alapján ismét képes lesz új forrásokat gyűjteni. Ha pedig a tevékenysége szerves részeként folyamatosan fejleszti is portfolióját, ha a nagyobb hozam elérése érdekében újabb befektetéseket is igyekszik bevonni, akkor az ehhez szükséges pénzt is részben befektetései már beérett hozama biztosítja, amiről szintén nem mondhat le. Az iparfejlesztés és különösképpen a gazdasági fejlődés ösztönzése az elmaradott térségekben kifejezetten makrogazdasági feladat, amely ennek megfelelően egészen más gazdaságpolitikai megközelítést igényel. A magántőkéből történő kockázati finanszírozásnak csak akkor van létjogosultsága, ha a befektetések összes hozama a kockázati tőkés számára, az ő saját üzleti könyvei szerint mérve, elegendően nagy nyereséget hoz. Ezzel szemben a gazdasági fejlődés elősegítését szolgáló finanszírozásnál az elsődleges szempont, hogy makrogazdasági szinten hozzon eredményt, jelesül, hogy az így finanszírozott vállalkozások fellendülése számottevő konjunktúraerősítő hatást fejtsen ki. Nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy azoknak a vállalkozásoknak a jelentős része, amelyek ha elegendő tőkéhez jutnak, a maguk térségében a gazdaság élénkülésének hordozói lehetnek, nem képes elviselni a piaci feltételekkel történő finanszírozással járó terheket. Ez egyúttal már azt is jelenti, hogy ezek a cégek minőségileg mások, mint amilyenekbe a kockázati tőke befektet, és nem is tudnak megfelelni a kockázati finanszírozás hozamkövetelményeinek sem. Közösségi eszközök Amint arra fentebb már kitértünk, ha a gazdaságirányítás növelni akarja a jó növekedési képességű cégek esélyeit arra, hogy hozzájussanak a kockázati tőkétől kapható finanszírozáshoz, s vele annak a cégek erősödését segítő közreműködéséhez, ennek minden bizonnyal a legjobb eszközrendszere, ha hozzásegíti e cégeket, hogy felkészültségükkel, vezetésük szemléletével, s nem utolsósorban működésük környezeti feltételeivel is megfeleljenek a kockázati tőke elvárásainak. Találunk ugyanakkor a gazdaságilag fejlett országok gyakorlatában jól bevált eszközöket arra is, hogyan segítheti elő a gazdaságirányítás, hogy a vállalkozások bizonyos célcsoportjaiban növekedjék a kockázati tőke kínálata. Erre itt három példát mutatunk be vázlatosan. Finnország - részleges megtérülési garancia kockázati tőke-befektetőkn ek Finnországban 1992-ben jogszabályt alkottak arról, hogy az állam meghatározott keretek és korlátok között garanciát nyújthat a cégek meghatározott célcsoportjába történt kockázatitőke-befektetések részleges megtérülésére. E konstrukcióról itt jelen időben szólunk, de egy korábbi ismertetése alapján. A garancia kedvezményezettje lehet hitelintézet, cég, tőkealap vagy magánszemély, ezek sorában külföldi befekte
