Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Osman Péter: A kockázatitőke-típusú finanszírozásról
Dr. Osman Péter befektetőkre, akik gyors haszonra vadásznak, és nincsenek a cég hosszabb jövőjéhez kötődő komoly szándékaik. Tőkekiváltás Ide azt a pénzügyi műveletet sorolják, amelynek lényege, hogy a kockázati tőkés megvásárolja egy vállalat részvényeit egy másik kockázatitőke-befektető cégtől, illetve más részvénytulajdonosoktól. (Ezt az ügylettípust is inkább csak a teljesség kedvéért jelentetjük itt meg, mintsem azért, mert feltétlenül azonos kockázati tartalmat hordozna a többi ismertetett kategóriával. Bemutatjuk, mert szakmailag idetartozik, aminthogy az EVCA is szerepelteti ismertető felsorolásában.) A kockázati tőke tevékenységének öt szakasza A kockázati tőke tevékenységének tartalmát igen jól jellemzi az a felosztás, amely a működését, pénzügyi közvetítői és a befektetői szerepével összhangban, az alábbi öt fő szakaszra osztja:- tőkeakkumuláció — kockázatitőke-alapok létrehozása; (Itt jegyezzük meg, hogy a kockázati tőke szóhasználatában az alap mást jelent, mint a magyar kockázatitőke-törvényben meghatározott ún. kockázatitőke-alap. Ez utóbbi lényegében egy önálló jogi személyiséggel rendelkező absztrakt szervezet, amelynek vagyona van, amely tehát saját nevében ügyleteket köthet, jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, ám - eleve a szabályozásából adódóan - nem rendelkezik semmi olyan szervezeti elemmel, amely képessé tenné döntések önálló meghozatalára vagy cselekedetek önálló végzésére. Törvényünk szabályozása szerint az abban szintén meghatározott kockázatitőkealap-kezelő hoz meg minden döntést és végez minden cselekedetet az alap javára és terhére. Ezzel szemben, az iparág általános külföldi gyakorlata szerint az ottani kockázatitőke-alapok gyakorlatilag önálló gazdasági társaságok. Törvényünk szerint csak a kockázatitőkealap-kezelő tud alapot létrehozni, és őt az alap értelemszerűen nem is tudja más kezelőre lecserélni - az alap befektetői sem. A kockázati tőke külföldi gyakorlata szerint ott is vannak ilyen konstrukciók - erről szólnak az olyan hírek, hogy az X alapkezelő új alapot indít-, de vannak olyanok is, ahol az alap saját döntéshozó szervekkel rendelkezik, és akár a kezelőjét is le tudja cserélni.)- az ügyletforgalom kialakítása;- az ügyletek létrehozása;- az ügyletek befektetés utáni menedzselése;- a tőke kivonása a befektetésekből. Ha a kockázati tőkés tartósan végzi tevékenységét, abban ezek a szakaszok ciklikusan ismétlődnek. Ez jelenik meg abban is, midőn egy kockázati tőkés új alapot indít, tehát újabb forrásokat gyűjt új portfolió kialakításához a piacon és/vagy a befektetők bizonyos körében. A kockázatitőke-iparág Magyarországon és a vonatkozó tön’ény Valódi kockázatitőke-cégek 1989-ben kezdték meg Magyarországon tevékenységüket, elsőként két amerikai és két holland tulajdonú cég jelent meg. A kockázatitőkeiparág azóta folyamatosan működik és fejlődik a magyar piacon. 1991-ben megalakult magyarországi szakmai szövetsége is, a Magyar Kockázati Tőke Egyesület. Tehát tény, hogy a kockázatitőke-iparág több mint egy évtizede szerves részét alkotja a magyarországi tőkepiacnak, és rendelkezésére áll a tőke típusú külső finanszírozást kereső cégeknek. Tény ugyanakkor az is, hogy nagyjából a kilencvenes évek közepe óta rendszeresen visszatérő panasz, a honi közgondolkodásban napjainkban is rendre megjelenő felvetés, hogy a kockázatitőke-típusú finanszírozást kereső hazai cégek jelentős hányada nem jut hozzá ilyen pénzhez. Az itt működő kockázati tőkések mellett az iparág magyarországi tevékenységének legjobb ismerője, kutatója Karsai Judit, így a hazai tényhelyzetről az ő tanulmányaiból lehet a legjobban tájékozódni. Az Országgyűlés 1998-ban megalkotta és hatályba léptette a kockázatitőke-befektetésekről, a kockázatitőke-társaságokról, valamint a kockázatitőke-alapokról szóló 1998. évi XXXIV. törvényt. Amint annak preambuluma kiemeli, az Országgyűlés annak érdekében alkotta a törvényt, hogy a kockázatitőke-társaságok és kockázatitőke-alapok befektetéseikkel nagyobb mértékben járuljanak hozzá korszerű és versenyképes vállalkozások létrejöttéhez és fejlesztéséhez. Ennek előzménye az volt, hogy társadalmi, gazdasági és politikai köreinkben élt, és a törvény megalkotásakor is erősen hatott az a meggyőződés, hogy a jó növekedési képességű hazai cégek indulását és fejlődését mindenekelőtt a tőkekínálat szűkössége akadályozza. Lényegében ebből indult ki 1996-ban az akkori kormánynak a kis- és középvállalkozások fejlesztését célzó intézkedéscsomagja is [a 2146/1996. (VI. 13.) Komi. határozat], amikor elrendelte, hogy fel kell gyorsítani a kockázatitőke-társaságok működését szabályozó törvény kidolgozását. A megalkotásakor kinyilvánított kormányzati szándékok szerint a törvény legfőbb rendeltetése kezdettől az volt, hogy erőteljesen segítse a jelentős növekedési képességű hazai vállalkozások tőkeellátottságának javítását. Ezt azzal kívánta elérni, hogy a törvény hatására igen számottevően megnövekedjék az itt működő kockázati tőkések kezén lévő pénz mennyisége, azaz a magyar vállalatok számára elérhető kockázati tőke kínálata. A tények ugyanakkor azt mutatják, hogy a törvény ebből a rendeltetésből gyakorlatilag semmit nem teljesített be. A valódi, tehát nem közpénzekkel dolgozó, hanem a piacon forrásokat gyűjtő és azokat befektető kockázati tőke cégei közül eddig egy sem választotta, hogy annak hatálya alatt dolgozzék. Ennek következtében a törvény, túl azon, hogy jogi keretül szolgál bizonyos, a maguk helyén valóban fontos állami eszközöknek, semmilyen további pozitív hatást nem tudott kifejteni a jó vállalkozások kockázati tőkéhez jutási esélyeinek javulására. A legfőbb érdeme az maradt, hogy nem vonta erővel a maga hatálya alá az itt működő kockázati tőkéseket, hanem meghagyta nekik annak a lehetőségét, hogy továbbra is zavartalanul dolgozhassanak a hatályán kívül, a magyar jogrend általános keretei között. A nemzetközi tőkepiacon az azóta eltelt évek fejleményei ugyanakkor teljesen nyilvánvalóvá tették, hogy a kockázatitőke-cégek kezében lévő, befektetésre rendelkezésre álló pénzmennyiség növekedése önmagában még nem hozza jobb alkupozícióba a kockázati finanszírozást kereső vállalkozásokat, önmagában nem jár azzal a hatással, hogy a kockázati tőke a befektetéseinél számottevően
