Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Nemzetközi kitekintő

Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről 77 tanácsának a kérelmező Chris igénypontjait elutasító dön­tését. Az igénypontok a technika állásából ismert plaz­­midokban levő bizonyos DNS promóter-szekvenciára vo­natkoznak. A Chris olyan irodalmi helyekre hivatkozott, amelyek e plazmid promóterét eltérő szekvenciával ismertetik, és az­zal érvelt, hogy a plazmid alapján a promoter nem minősít­hető ismertnek. A CAFC az igénypontok szövegezésével kapcsolatban egyetértett a tanács döntésével abban, hogy az „egy bizo­nyos szekvencia legalább egy olyan részét tartalmazó oligonukleotid, amely egy szekvencia bizonyos részéből áll” a kifejezés a legtágabb ésszerű értelmezés mellett hatá­rozatlan. Újdonságrontás szempontjából a CAFC azon a véleményen volt, hogy egy gén szekvenciája meghatározza a gént magát, és nem csupán egyike a gén tulajdonságainak. Ezért az igényelt gén ki volt nyilvánítva függetlenül attól, hogy szekvenált volt-e vagy sem. A plazmid tehát nem csu­pán „kiindulási anyag” volt, hanem valójában ténylegesen tartalmazta a promóterrégiót. Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy különböző kutatók a promóterrégióval kapcsolatban eltérő szekvenciákat kap­tak, a CAFC megjegyezte, hogy „a Chris azt igényli, amit ő [a technika állásához tartozó dokumentumban] kinyilvání­tott” (és a szabadalmi hivatal ésszerűen következtetett arra, hogy a kérdéses promoter a Chris által publikált cikkben szereplő plazmidból származott). A fenti okok miatt a CAFC elutasította a Chris fellebbe­zését. C) A CAFC 2004. augusztus 31 -én a Home Diagnostics, Inc. v. Lifescan, Inc. ügyben megváltoztatta az alsófokú bí­róság döntését, és úgy ítélkezett, hogy az alperes bitorolja a felperes glükózkoncentráció vérben való mérésére vonat­kozó szabadalmát. A CAFC szerint az igénypontnak „megfelelően stabil végpont meghatározásakor” szövegezésű része nem volt olyan előnyös kiviteli alakra korlátozva, amely a végpontot egy előre meghatározott időtartam elteltéhez kapcsolta vol­na. A körzeti bíróság „tévedett, amikor túl nagy hangsúlyt helyezett a leírásban az előnyös megvalósítási alakok tár­gyalására; ehelyett maguknak az igénypontoknak a jelenté­sét kellett volna figyelembe vennie”. Bár a leírás csupán az előre meghatározott időzítési változatokat tárgyalta, az a tény, hogy hallgatott a végpont meghatározásának egyéb útjairól, nem jelentette az előre meghatározott időzítésnél tágabb változatok kizárását az igénypont oltalmi köréből. A CAFC számos hasonló tárgyú szabadalomra hivatko­zott annak bizonyítására, hogy az azokban alkalmazott szű­­kebb igénypont-szövegezésről a szóban forgó szabadalom igénypontjában tágabbra tértek át. Ez azt mutatta, hogy a szabadalmas szándékosan keresett a hasonló tárgyú szaba­dalmakban igényelt, előre meghatározott időzítő módszer­nél szélesebb körű megoldást. A CAFC a szóban forgó szabadalom elővizsgálata során megnevezett dokumentumokra is hivatkozott annak bizo­nyítására, hogy egy szakember a feltalálás időpontjában tudhatta, hogy a glükózkoncentráció mérését lehetett volna előre meghatározott időzítési módszer mellett egyéb vég­pontmódszerre, így például az alperesi módszerre, vagyis magának a reakciónak az ellenőrzésére is alapozni. D) Az Ex Parte Eggert ügyben a CAFC 2003-ban megál­lapította, hogy a Festő-ügyben hozott döntés nem alkal­mazható korábban törölt szövegnek újból engedélyezett szabadalmakba való visszaiktatása esetén. Az amerikai szabadalmi törvénynek a szabadalmak új­bóli engedélyezésére („re-issue”) vonatkozó 251. szakasza lehetővé teszi a szabadalmasok számára, hogy helyesbítsék a szabadalmaikban előforduló hibákat. Egy szabadalom igénypontjainak oltalmi körét bővíteni is lehet, ha az újbóli engedélyezésre vonatkozó kérelmet a szabadalom engedé­lyezésének napjától számított két éven belül nyújtják be. Itt azonban jelentős korlátozást jelent a bíróság által létreho­zott „visszaiktatási szabály” (recapture mle), amely ki­mondja, hogy nem engedélyeznek re-issue szabadalmat olyan igényelt anyag újbóli felvételére, amelyről az eredeti szabadalom megszerzése érdekében már lemondtak. Ez a szabály meggátolja a szabadalmast abban, hogy újbóli en­gedélyezés révén olyan igénypontokat szerezhessen, ame­lyek azonos vagy tágabb oltalmi körűek, mint amelyeket tö­rölt az eredeti bejelentésből. E szabály hátterében az áll, hogy szándékos lemondás egy tárgyról a szabadalom el­nyerése érdekében nem képezhet olyan „hibát”, amely új­bóli engedélyezés útján helyesbíthető. A szintén bírósági úton létrehozott ekvivalenciaelv ki­mondja, hogy egy szabadalom olyan igénypontja, amelyet szó szerint nem bitorolnak, mégis bitoroltalak tekinthető, ha az igényelt találmány és a bitorlással vádolt termék közötti különbségek „nem lényegesek”. Mechanikai találmányok esetén például egy próba annak megállapítására, hogy a kü­lönbségek nem lényegesek, annak a meghatározásában áll, hogy a bitorlónak vélt termék lényegileg ugyanazt a funkci­ót tölti-e be lényegileg ugyanolyan úton és lényegileg ugyanazzal az eredménnyel, mint az igényelt találmány. Az ekvivalenciaelv alkalmazását azonban gátolja az elővizsgá­­lati eljárás lefolytatásának a szabadalom oltalmi körére gyakorolt korlátozó befolyása (Prosecution History Estoppel, PHE). A Legfelsőbb Bíróság a PHE-elvet és an­nak hatását az ekvivalenciaelvre a Festő-ügyben az alábbi módon magyarázta. A PHE-elv szerinti korlátozásnak megfelelően egy sza­badalom igénypontjait a szabadalmi hivatal előtti bejelen­tési eljárás fényében kell értelmezni. A korlátozó befolyás miatt az igénypontokat a korábban törölt vagy elutasított szövegrészek figyelembevételével értelmezik. Az ekviva­lenciatan lehetővé teszi, hogy a szabadalmas azokat a lé­nyegtelen változtatásokat is az oltalmi kör alá tartozónak tekintse, amelyeket nem vett figyelembe az eredeti szaba­dalom igénypontjainak megszövegezésekor, de amelyek lényegtelen változtatások keretében figyelembe vehetők. Ha azonban a szabadalmas eredetileg igényelte azt a tár­gyat, amelyről feltételezik, hogy bitorlást jelent, de az igénypont oltalmi körét az elővizsgálati eljárásban szűkí­tette, utólag nem érvelhet azzal, hogy a lemondott terület olyan előre nem látható tárgyat is felölel, amelyet a meg­adott szabadalom szó szerinti igénypontjaival ekvivalens­nek kell tekinteni.

Next

/
Thumbnails
Contents