Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből

46 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből 2. Az eljáró tanács rámutat arra, hogy az alfejezet táblázato­kat és ábrákat is tartalmaz. A megfelelő táblázatokra és áb­rákra a kézirat is utal, de azokat nem tartalmazza. A tábláza­tok és ábrák jelölése a két szövegben eltérő. Úgy tűnik, hogy ez abból következik, hogy miután a kézirat a könyv alfejezetévé vált, a számozást a könyvben követett számo­zási rendszerhez kellett igazítani. Ezt az látszik alátámasz­tani, hogy a táblázatokra és ábrákra való utalás a két szöveg ugyanazon pontjain és ugyanolyan sorrendben történik. Mindazonáltal az eljáró tanács véleménye a kézirat leadása idején esetleg már meglevő és az alfejezetben megjelent táblázatok és ábrák összehasonlítására nem terjed ki. 3. Az eljáró tanács alcímről alcímre, bekezdésről bekezdés­re, mondatról mondatra és szóról szóra összehasonlította a két szöveget, és ennek alapján alakította ki alábbi szakértői véleményét. Az eljáró tanács véleménye 4. Az eljáró tanács a bíróság által feltett három kérdésre - azok szoros összefüggése folytán - együtt válaszol. Ezt megelőzően azonban két megjegyzést kíván tenni. 5. Elsőként a következőket kívánja megjegyezni az eljáró tanács: A bíróság 1. számú kérdése „a felperes által írt, lek­torált ... anyag”-ra utal, és annak megállapítását kéri, hogy „a felperes által írt anyag szerepel-e” az alfejezetben. Az el­járó tanács ezt úgy értelmezi, hogy bíróság a szóban forgó anyagon a kézirat egészét érti. Az ugyanis nem állapítható meg - legalábbis a megküldött iratok között nincs erre adat - hogy a három szerzőtárs miként hozta létre a közösen al­kotott művet, s így az sem, hogy mely részek tekinthetők a felperes által írtaknak, illetve olyanoknak, amelyeknek a megírásában közvetlenül részt vett. 6. A második megjegyzés a bíróság 2. számú kérdésére vo­natkozik. A bíróság annak megállapítását kéri, hogy ha az al­fejezet a kézirathoz képest bővült, a bővítés az időközben megismerhetővé vált tudományos eredményeket tükrözi-e, vagy más tartalmú. Mint ahogyan arra az eljáró tanács a lenti­ekben rámutat, vannak bizonyos tartalmi eltérések a két anyag között, többek között olyanok is, amelyek bővítésnek számítanak. Az viszont többnyire csak valószínűsíthető, hogy ezek az újabb eredményekre támaszkodnak. Szerzői jogi szempontból azonban annak nincs jelentősége, hogy a bővítések új vagy régi kutatási eredményeket tükröznek-e, vagy hogy egyáltalán kutatási eredmények ismertetésében állnak-e. Szerzői jogi szempontból csak annak van jelentősé­ge, hogy a bővítések és más módosítások olyan jellegűek-e, amelyekre figyelemmel az érintett mű átdolgozásáról van szó (illetőleg esetleg már átdolgozásnál is többről, minőségi­leg másról - új, önálló mű létrejöttéről), vagy pedig azok csu­pán kisebb jelentőségűek, és nem érik el az átdolgozás, illet­ve az új mű megalkotásának a szintjét. Az eljáró tanács ezért úgy értelmezte a bíróság 2. számú kérdését, hogy az a bővíté­sek és más módosítások ilyen szempontból való megítélésére vonatkozik, s az újabb tudományos eredményekre való uta­lás csak az átdolgozás vagy az új mű szintjét elérő bővítések legvalószínűbb alapjára utal. 7. A fenti, 3. pontban említett részletes vizsgálat alapján az eljáró tanács megállapította, hogy a két szöveg - a kézirat és az alfejezet-mintegy 95%-ban teljesen azonos (ez a mon­datok túlnyomó többségére áll), vagy az utóbbi az előbbi­hez képest csupán lényegtelen, szerzői jogi szempontból ir­releváns, kisebb módosításokat tartalmaz. A lényegtelen, szerzői jogi szempontból irreleváns mó­dosítások jellegének a bemutatására a következő példák lát­szanak alkalmasnak:- Az alfejezet 222. oldala bal oldali oszlopának a köze­pén van egy hosszú bekezdés. Ennek a szövege ^kéziratban (lásd annak 1-2. oldalát) öt bekezdésre van bontva. A szö­vegben azonban csak egyetlen érdemi különbség van: az, hogy az alfejezetből egy, a közepes kockázatú esetekre uta­ló mondat kimaradt (ez utóbbi módosítást, jóllehet nem bő­vítésről van szó, a lentiekben a kevés számú érdemi válto­zás egyikeként említi meg az eljáró tanács).- Az alfejezet 222. oldala bal oldali oszlopának alján kez­dődő és a jobb oldali oszlop tetején végződő mondat a kéz­iratban (lásd a 2. oldalt) így szerepel: „Ennek elsősorban a nagy kockázatú, hormonreceptor negatív vagy hormonke­zelésre rezisztenssé vált esetekben döntő a szerepe.” Az al­­fejezeiben ez így áll: „Ez elsősorban a nagy kockázatú, hor­­monreceptor-negatív vagy hormonkezelésre rezisztenssé vált esetekben játszik döntő szerepet.” A „hormonrecep­­tor-negatív” valóban összetett szó, nem pedig két külön szó; így itt egy helyesírási hiba kijavításáról beszélhetünk. Egyébként azonban a két szöveg gyakorlatilag ugyanaz; a módosítás még kisebb stílusjavításként sem fogható fel. Több ilyen kétes szükségességű „javítás” is található a szö­vegben: például „megtalálhatók” „jelen vannak” helyett; „bizonyította, hogy .... előnyös” „bizonyította .... előnyös voltát” helyett; „menopausás betegek számára” „menopau­­zás betegeknek” helyett; „ 10% alatti” „ 10%-nál kisebb” he­lyett; és így tovább.- Vannak olyan kisebb módosítások is azonban, amelyek stílusjavításként foghatók fel. Eire az alfejezet 222. oldalá­nak végén kezdődő és a 223. oldal elején befejeződő követ­kező szövegrész a példa: „E felismerésnek megfelelően az adjuváns szisztémás terápia célja a feltételezett, rejtett mik­­rometasztázisok felszámolása a klinikailag daganatmentes betegben, a kiújulás megelőzése érdekében. Az első ellenőr­zött adjuváns klinikai vizsgálatot 1958-ban indították el, majd az 1970-es évek elejétől az első két nagy randomizált nyirokcsomó-pozitív vizsgálatot követően sorozatban indul­tak a kiterjedt, ellenőrzött adjuváns vizsgálatok.” A kéz­iratban (lásd a 3-4. oldalt) ez a szövegrész a következőkép­pen áll: „Az adjuváns szisztémás terápia célja e felismerés­nek megfelelően a klinikailag daganatmentes betegben a fel­tételezett, rejtett mikrometasztázisok felszámolása a kiújulás megelőzése érdekében. Az első adjuváns ellenőrzött klinikai vizsgálatot 1958-ban indították el, majd az 1970-es évek ele­jétől az első két nagy randomizált nyirokcsomó pozitív trialt követően sorozatban indultak a kiterjedt, ellenőrzött adju­váns vizsgálatok.” Nyilvánvalóan helyesebb az első esetben is „vizsgálat”-ot írni annak angol megfelelője (trial) helyett még akkor is, ha a könyv olvasói számára az utóbbi jelentése is érthető lehet, és a szórend módosítása is némi stílusjavítást eredményezett. A szövegben azonban mindezzel együtt sem történt szerzői jogi szempontból releváns változtatás.

Next

/
Thumbnails
Contents