Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 5. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Mikló Katalin: Az ipari alkalmazhatósági kritériumának igényponti értelmezése gyógyászati jellegű találmányok területén
Az ipari alkalmazhatóság kritériumának igényponti értelmezése a gyógyászati jellegű találmányok területén 33 szolgáló EP 194517 számú európai szabadalmi bejelentésben olyan eljárásra igényeltek oltalmat, amely több, egymást követő lépésből áll, és többek között a kísérleti állatok szöveteiben a vér áramlásának mérését, további sebészeti lépéseket, valamint a kísérleti állat megölését is magában foglalja. A tanács mindenekelőtt azt szögezte le, hogy egy sebészeti eljárási lépést is tartalmazó, emberi vagy állati test kezelésére szolgáló több lépéses kezelési eljárás sebészeti eljárásnak minősül. Ebben az esetben azonban úgy döntött a tanács, hogy egy olyan eljárás, amely mindenképpen a kísérleti állat halálával végződik, nem tekinthető sebészeti kezelési eljárásnak. Az indoklás során a tanács először is azt próbálta meghatározni, hogy mit értünk orvosi, illetve jogi értelemben az emberi vagy állati test kezelésén sebészeti eljárással. A „sebészet” tradicionális értelmezése ugyanis nem egyeztethető össze a mai orvosi és jogi szóhasználattal, amibe már beletartoznak az olyan - nem elsősorban gyógyító jellegű - beavatkozások is, mint például a kozmetikai kezelések, a terhességmegszakitás, a kasztráció, a sterilizáció, a mesterséges megtermékenyítés, az embrióbeültetés, a kísérleti és kutatási célú kezelések vagy különböző szervek, bőr vagy csontvelő eltávolítása élő donorból, A „sebészeti eljárás” fogalma mindezek alapján tehát nagyfokú jelentésváltozáson ment keresztül abban az értelemben, hogy az manapság már olyan kezelési eljárásokat is magában foglal, amelyek nem kifejezetten az emberi vagy állati test egészségi állapotával szorosan összefüggő gyógyításra irányulnak. A tanács álláspontja szerint azonban a „sebészeti eljárás”jelentése és értelmezése nem változhat meg olyan módon, hogy az az eredeti jelentés ellentétét, vagyis a kísérleti állat tudatos megölését is magában foglalja, így ez utóbbi semmiképpen sem tekinthető sebészeti beavatkozásnak. Az EPO módszertani útmutatója szerint ugyan a sebészet fogalma nem a kezelés célját, hanem a módját fedi, ez azonban mégsem alkalmazható minden esetre. A tanács végső döntése szerint egy olyan eljárás, amely egy élő kísérleti állaton elvégzett sebészeti lépés mellett további lépésként az állat megölését is tartalmazza, nem tekinthető az állati testen végzett olyan kezelési eljárásnak, amely az EPC 52(4) szerint ki van zárva az oltalomból. A T 35/99 számú (Perikardiális katéter/Georgetown University) ügyben a kérdéses igénypont egy perikardiális katéternek a szív és a perikardium közé történő bevezetésére vonatkozott, amely eljárás magában foglalta mindazokat a lépéseket, amelyek segítségével a katéter a vénától kiindulva egészen perikardiumig bevezethető. A tanács, ellentétben az előzőekben ismertetett T 182/90 számú döntéssel (ahol az eljárás a kezelés alatt álló kísérleti állat megölésével végződött), azt az álláspontot képviselte, hogy azok az emberi vagy állati testen végzett beavatkozások, amelyek az élet vagy az egészség megtartására irányulnak, függetlenül az eljárás speciális céljától, természetüknél fogva az EPC 52(4) szerinti sebészeti kezelési eljárásnak minősülnek. Az EPC 52(4)-ben megfogalmazott kizáró okok, vagyis a „kezelés” és a „sebészet” nem tekinthetők egymástól különválasztható feltételeknek: a kizárás minden sebészeti cselekményre kiterjed függetlenül attól, hogy azt önmagában vagy más gyógyászati vagy nem gyógyászati tevékenységgel kombinálva végzik. A T 775/97 számú (Intra-aortális bypass/Expandable Grafts Partnership) ügyben egy ismert eszköznek egy másik eszköz előállításához történő alkalmazására vonatkozó igénypontban kellett dönteni. Az igényelt alkalmazás egy sebészeti eljárási lépést is tartalmazott, egy további igénypont pedig olyan eszközre vonatkozott, amelyet a konstrukciója jellemzett, és csak egy, az emberi vagy állati testen végzett sebészeti ejárást követően lehetett előállítani. A tanács azt állapította meg, hogy az ilyen típusú igénypontok valójában sebészeti eljárásra vonatkoznak. Egy ismert anyagnak (vagy eszköznek) mint kiindulási anyagnak egy orvosi (sebészeti) tevékenységre történő felhasználása ugyanis nem hasonlítható össze egy ismert hatóanyagkeveréknek egy gyógyszer előállítására történő alkalmazásával (második indikációs igénypont), amely utóbbi ipari eljárásnak tekintendő. Éppen ezért nem engedélyezhető szabadalom az olyan, önmagukban akár újnak és feltalálói tevékenységen alapulónak minősülő igénypontokra, amelyek egy anyagnak vagy eszköznek (különösen endoprotézisnek) sebészeti eljárási lépést is magában foglaló alkalmazására vonatkoznak. Ugyanez vonatkozik az olyan termékigénypontra is, amely csak olyan konstrukcióval jellemezhető, ami kizárólag emberi (vagy állati) testen végzett sebészeti eljárást követően valósítható meg. A T 383/03 számú (Szőrtelenítés/GeneralHospital) ügyben a vizsgálati osztály által az EPC 52(4) alapján elutasított európai szabadalmi bejelentés 1. igénypontja egy olyan kozmetikai eljárásra vonatkozott, amelynek során egy optikai sugárforrás segítségével egy adott bőfelületet szőrteleníteni lehet. A tanács korábbi (és az előzőekben már ismertetett) döntései alapján egy eljárás csak akkor szabadalmazható, ha az potenciálisan nem alkalmas az emberi vagy állati test fizikai teljesítőképességének, közérzetének vagy egészségének javítására, megtartására vagy újrahelyreállitására. Jelen esetben az igényelt eljárás optikai sugárzással végzett szőrtelenítésre vonatkozott. Bár a túlzott szőrösség és/vagy a nemkívánatos szőmövekedés gyakori bőrgyógyászati és kozmetikai problémát jelent (az elváltozásokat többek között örökletes tényezők, illetve kóros elváltozások vagy olyan endokrinológiai betegségek okozhatják, mint pl. bizonyos hormonális elváltozások), azonban maga a szőrösség önmagában nem káros. A szörtelenítés sem a nemkívánatos szőrnövekedés okát nem kezeli, sem pedig a kezelt személy egészségét nem befolyásolja: a kezelés kizárólag az adott személy esztétikai megjelenését javítja. Az igénypont megfogalmazása is kozmetikai eljárásra vonatkozik ezzel is hangsúlyozva, hogy az nem alkalmas az eredeti betegség gyógyítására. A szóban forgó eljárás úgy távolítja el a bőr felületéről a nemkívánatos szőrt, hogy közben a környező szövetek nem sérülnek (nem invazív eljárás), tehát nem tekinthető sebészeti beavatkozásnak. Bár az eljárás a testen végzett fizikai beavatkozást tartalmaz, az potenciálisan mégsem alkalmas az emberi vagy állati test fizikai teljesítőképességének, közérzetének vagy egészségének javítására, megtartására vagy helyreállítására. A tanács véleménye szerint a szörtelenítés leginkább a tetoválással vagy a piercinggel hasonlítható össze, amelyek csak az emberi (és állati) test szépítésére szolgálnak, és bármely kozmetikai vagy szépségszalonban végezhető, az EPC 57.
