Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 5. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Mikló Katalin: Az ipari alkalmazhatósági kritériumának igényponti értelmezése gyógyászati jellegű találmányok területén

Az ipari alkalmazhatóság kritériumának igényponti értelmezése a gyógyászati jellegű találmányok területén 31 Az igénypontokban együttesen előforduló terápiás és nem terápiás jellemzők Az esetek döntő részében olyan kezelési eljárásokra igé­nyelnek szabadalmi oltalmat, amelyek terápiás és nem te­rápiás jellemzőket egyaránt tartalmaznak. Ezekre a fenti­ekben már tárgyalt elv az irányadó, vagyis hogy a kezelési eljárást, illetve lépést tartalmazó igénypont nem szabadal­mazható. A szabadalmi igénypont megfogalmazásán azon­ban nagyon sok múlhat, így egy ügyesen megfogalmazott kezelési igénypontra akár oltalom is szerezhető. A terápiás és nem terápiás jellemzőket is tartalmazó eljárások általá­ban két csoportra oszthatók:- az igényelt eljáráshoz szükségszerűen kapcsolódó, de a többi hatástól elválaszthatatlan terápiás hatást; és- az igényelt eljáráshoz kapcsolódó, de egymástól jól meg­különböztethető terápiás és nem terápiás hatást tartalma­zókra. A következőkben a mindkét típusú eljárási igénypontra vonatkozó legfontosabb döntéseket ismertetjük. a) Az igényelt eljáráshoz szükségszerűen kapcsolódó, de a többi hatástól elválaszthatatlan terápiás hatás A T 116/85 {Disznók I/Wellcome) számú döntés az állat­­gyógyászattal kapcsolatos fontos alapelvet rögzített. Esze­rint amennyiben egy kezelési eljárást az egyes állategyede­­ken alkalmazzák, akkor az állatgyógyászati kezelésnek mi­nősül, amennyiben azonban az állatállomány egészén al­kalmazzák, akkor az ipari alkalmazásnak tekintendő. A döntés alapjául az EP 50335 számú európai szabadal­mi bejelentés szolgált, amelynek 1. igénypontja így szólt: „Eljárás sertések ektoparazitafertőzésének leküzdésére azzaljellemezve, hogy a sertés testfelületének egy jól körül­határolt területén egy olyan peszticid készítményt alkalma­zunk, amely készítmény egy peszticidet és egy alifás szén­hidrogénolajat tartalmaz a peszticid szisztémás hatásának kiküszöbölésére. ” A tanács érvelése szerint az állattenyésztés, mint pl. a sertéstenyésztés egyértelműen a gazdák tevékenységi köré­be tartozik, ami tágabb értelemben a mezőgazdaság részét képezi, ez viszont ipari tevékenységnek minősül az EPC 57. cikke alapján. Az ipari alkalmazhatóság kérdésének el­döntéséhez elviekben elegendő lenne különbséget tenni az állatok egyedi állatorvosi kezelése és a gazda által az egész állatállományon elvégzett tömeges kezelés között. Amennyiben azonban az igénypontban igényelt eljárás mindkét fajta cselekményt magában foglalja, akkor ez a kü­lönbségtétel értelmét veszti, mivel egy haszonállat terápiás célú kezelése ipari tevékenységként is felfogható (hiszen a mezőgazdaság vitathatatlanul ipari tevékenység). A beteg­ségek terápiás célú kezelése pedig mind az egyes állatokon, mind pedig az állatállomány egészén elvégezve ennek az ipari tevékenységnek a hatékonyságát növeli. Amennyiben egy gyógyászati kezelés azzal jár, hogy a sertések nem be­tegszenek meg, illetve valamely betegségből kigyógyulnak, és ezáltal a húshozamuk növekszik, akkor ez ipari tevékeny­ségként és gyógyászati kezelésként is felfogható. Általános­ságban véve tehát az állatok terápiás kezelésének egyértel­mű mezőgazdasági aspektusai vannak. Mindezek alapján a tanács jogilag lehetetlennek tartotta, hogy különbséget te­gyen a szóban forgó eljárásnak a tenyésztő, illetve az állat­orvos általi alkalmazása között, így annak kimondását is, hogy míg a szóban forgó eljárásnak a tenyésztő általi alkalmazása ipari tevékenységként elismerhető, addig an­nak állatorvosi alkalmazása kezelési eljárásként ki van zárva az oltalomból. A T 290/86 {Fogkő/ICT) számú ügyben az egymáshoz szorosan kapcsolódó kozmetikai és gyógyászati eljárás kérdésében kellett a tanácsnak döntést hoznia. Az EP 256 számú bejelentés 1. igénypontja az alábbi eljárásra vonatkozott: „Eljárás humán fogon előforduló fogkő és/vagy lerakó­dások tisztítására azzaljellemezve, hogy egyedüli orális hi­giéniás szerként egy nem oxidáló vizes készítményt alkal­maznak, amely lényegében nem kötött lantán kationokat tartalmaz vízoldható só formájában, és a készítmény men­tes minden olyan összetevőtől, ami a kationok vizoldhatat­­lan sóként történő kiválását okozná.” A tanács álláspontja szerint a fenti igénypont azért nem oltalmazható, mivel a benne igényelt, a fogakon képződött lerakódások eltávolítására szolgáló eljárás szükségszerű­en terápiás hatással is rendelkezik azáltal, hogy meggátolja a fogszuvasodás és a periodentális betegségek kialakulását. Emiatt az eljárás az EPC 52(4) szerint nem szabadalmazha­tó függetlenül attól, hogy a fogakon képződött lerakódások eltávolítása egyben kozmetikai hatással is bír, hiszen a ke­zelés következtében a fogak esztétikailag szebbé válnak. Amennyiben az igénypont nem csak kizárólag egy kozmeti­kai eljárásra vonatkozik, hanem ahhoz szükségszerűen kapcsolódik egy, az emberi test kezelésére vonatkozó eljá­rás is, akkor az adott igénypontra nem adható oltalom. Ugyanezen az alapon amennyiben egy kémiai anyag a koz­metikai hatáson túl terápiás hatással is rendelkezik, az adott vegyületnek alkalmazására vonatkozó igénypont egy­úttal az emberi test kezelésére vonatkozó eljárást is magá­ban foglal, és így az ilyen típusú igénypontok sem kaphat­nak szabadalmi oltalmat. A T 1077/93 számú {UV-sugárzás elleni védelem/ L 'Oreal vs. Estéé Lauder) ügyben a tanácsnak szintén azt kellett eldöntenie, hogy az igényelt eljárás kozmetikai vagy terápiás eljárásnak minősül-e. Az EP 293579 számú euró­pai szabadalmi bejelentés igénypontjai a 3,5-diizopropil­­szalicilsav rézkomplexének (a továbbiakban CuDIPS) koz­metikai termékként vagy kozmetikai készítményekben tör­ténő felhasználására, illetve a fenti komplexnek a humán epidermisz védelmére szolgáló kozmetikai kezelési eljárás­ban történő alkalmazására vonatkoztak. A szabadalmaztat­ni kívánt készítmény-összetétel megvédi az epidermiszt a káros UV-sugárzástól, különös tekintettel a napozás után fellépő bőrpírra (ami az egyik legszembetűnőbb jele a nap­sugárzás által okozott bőrkárosodásnak), illetve a bőr olyan sejtelváltozásaitól, mint például a degenerált vagy nekro­­tikus keratinociták [ismertebb nevén „sunburn cells” (SBC)] kialakulása. A tanács álláspontja szerint az igé­nyelt eljárásokra nem engedelyézhető oltalom azon az ala­pon, hogy a bejelentő úgy fogalmazta meg igénypontjait, mintha azok nem az emberi test kezelésére vonatkoznának. A CuDIPS bőrvédő hatása ugyanis nem a bőr felületén ki­fejtett UV-szűrő hatásán alapul, hanem az epidermiszen be­

Next

/
Thumbnails
Contents