Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 4. szám - Henczi Mária: Az epilepszia gyógyításának története és rövid áttekintése
42 Henczi Mária nességek kialakulásához. A görcskészségekért felelős gének feltárása a neurokémiai és neurofíziológiai kórfolyamatok alapjait világíthatja meg, amelyek új terápiás lehetőségekhez vezethetnek. Valószínű, hogy a jövő évtized molekuláris genetikai kutatásai, az epilepsziabetegségek teljes osztályozását és az epilepsziák okainak az eddiginél alaposabb megértését teszik majd lehetővé. A klinikai kutatás elsődlegesen az új diagnosztikai technikák és terápiás beavatkozások keresésére irányulva vizsgálja a különböző epilepsziatípusok kiinduló területeinek és okainak különbségét és a kezelések költséghatékonyságát. Az utóbbi évtizedekben a klinikai neurológia tudományában hatalmas távlatok nyíltak a képalkotó eljárások bevezetésével, amelyek az élő agy szerkezetébe és működésébe engednek bepillantást. A mágnesesrezonancia-vizsgálat (MRI) segítségével láthatóvá válik az epilepsziás rohamokért felelős károsodások többsége. A pozitronemissziós tomográfia (PÉT) és a single photon emissziós komputertomográfia (SPECT) megmutatja annak az agyterületnek a vérátfolyás metabolizmusokra és a különböző kémiai folyamatokra vonatkozó változását, ahol az epilepsziás rohamtevékenység zajlik. Az epilepsziás kisülések kiindulóhelyét ma már meg lehet határozni a komputerizált elektroenkefalográf (EEG) és a magnetoenkefalográfia (MEG) alkalmazásával. A mágnesesrezonancia-spektroszkóp (MRS) arra használható, hogy az epilepsziás agyi mezők anyagösszetétel-változásait megismerjük. Az epilepszia farmakoterápiáját illetően új időszámításba léptünk. Mára lehetővé vált, hogy a minél korábbi gyógyszeres kezeléssel az újonnan diagnosztizált felnőttek és gyerekek kb. 70%-a rohammentessé váljon. A figyelem most kifejezetten az egyes specifikus szindrómák kezelésében a típusspecifikus gyógyszerek megfelelő kiválasztására irányul. A gyógyszerrezisztens epilepszia okai is egyre jobban tisztázódnak. A múlt század utolsó két évtizedében jelentősebb antikonvulzáns gyógyszert nem állítottak elő. Az elmúlt pár évben öt új epilepsziagyógyszer került a piacra. Ez részben annak köszönhető, hogy az epilepsziaellenes gyógyszerek hatásmechanizmusa mindinkább ismertté válik, és a gyógyszerek kifejlesztése már célzott irányba történik. Jelenleg is újabb gyógyszerek állnak már a klinikai kipróbálás stádiumában. Napjaink egyik legnagyobb előrelépése annak a felismerése, hogy egyes epilepsziaszindrómák esetében, amelyek gyógyszerrezisztensek, a műtéti beavatkozás jó eredményt mutat.19 Ezt a diagnosztikus és a műtéti technika egyidejű fejlődése tette lehetővé, és a műtéti kezelés növekvő használatát eredményezte a gyógyszerrezisztens epilepsziák körében. Összegezve elmondható, hogy az epilepszia az agy leggyakoribb neurológiai betegsége, előfordulása nem függ életkortól, etnikumtól vagy a földrajzi élőhelytől. Élete folyamán az emberek 5%-a legalább egy alkalmi epilepsziás rohamot él át. Napjainkban a földön mintegy 40 millióan élnek epilepsziával, elsősorban gyerekek és idősek. Az epilepsziának súlyos fizikai és pszichológiai következményei vannak, többek között a hirtelen halál, a sérülések és a hangulatzavarok. Az epilepsziával élők 70%-a rohammentesít hető volna, de anyagi és szociális okok miatt egyes földrészeken minden harmadik vagy negyedik beteg semmilyen kezeléshez sem jut. 19 J. Janszky, G. Rásony et al.: Műtéttel gyógyítható epilepszia. Orv. Hetil., 142, p. 1597-1604 (2001) Review
