Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 4. szám - Tanulmányok. Kulcsár Eszter: A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása – II. rész
A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása II. rész 7 désképtelenné teheti a követő jogi rendszert, nem is szólva arról, hogy az újraeladást megelőző eladáshoz képest adott esetben beálló értékcsökkenésnél értelemszerűen nem áll fenn díjfizetési kötelezettség. Olaszország a követő jog 1941 -es bevezetése óta küzd az ebből adódó leküzdhetetlen gyakorlati nehézségekkel. Valójában minden ország, amely erre az alapra építette követő jogi szabályozását, elbukott a megvalósítás erőpróbáján. Hiszen hogyan és ki tudná megbízhatóan számon tartani minden egyes mű értékének változásait az eladási árakon keresztül a művész életében és a halálát követő hetven éven át? 2.2.2. A követő jogdíj mértéke Az irányelv 4. cikkének 1. pontja sávosan csökkenő rátákat állapít meg a jogdíj mértékeként. Összhangban az irányelv (9), (10) és (11) preambulumbekezdésében foglaltakkal, a százalékos arányok ilyen meghatározása elősegíti azt, hogy a tagállamok eltérő szabályozása e téren is kiküszöbölhető legyen a belső piac egységének megteremtése céljából. Az egységesen rögzített tarifák hozzájárulnak az európai műtárgypiac hatékony működéséhez is.“ Felismerve azt, hogy a tagállamok nemzeti joga szerint irányadó ráták jelentősen eltérnek egymástól, az alaprátátaz egyes tagállamokban alkalmazott kulcsok figyelembevételével - 4%-ban határozta meg a Bizottság 1996-ban. Számolva ugyanakkor a műtárgypiac harmadik országokba való áthelyeződésének és a követő jogi szabályozás megkerülésének kockázatával, a Bizottság az eladási ársávoknak megfelelő fokozatos csökkentés elvének érvényre juttatása mellett foglalt állást. A Bizottság ennek megfelelően 1996-ban a második fizetési sávban (50 000 euró és 250 000 euró között) 3%-ra, a harmadik (és egyben utolsó) sávban pedig 2%-ra csökkentette a jogdíj mértékét a művészek és a kortárs műtárgypiac résztvevői érdekeinek összehangolása céljából. A 250 000 euró fölötti eladási árra kikötött 2%-os ráta alkalmazásának hátterében az állt, hogy ilyen mértékűre becsülték azokat a járulékos költségeket, amelyek a műpéldány „jogdíjmegkerülést célzó exportjával” összefüggésben merülnek fel az eladó oldalán.23 Az Európai Parlament, felismerve, hogy a rátákra vonatkozó cikk az irányelvi szabályozás sarkalatos pontját képezi, 1997-ben kinyilvánította, hogy a javasolt ársávok és a lépcsőzetes rátarendszer nem tükrözik a valós piaci viszonyokat. így 100 000 euróra szállította le a második sáv felső küszöbértékét (fenntartva e sávra a 3%-os rátát), és 1 %-ra mérsékelte a jogdíj mértékét az így átszabott harmadik sávban. 22 " A tagállamok - Olaszország, Csehország és Szlovákia kivételével (utóbbi az irányelv rendelkezéseit már beépítette szerzői jogi törvényébe) - egységes, fix rátát alkalmaznak. A legtipikusabb tarifa az alapösszeg 3, illetve 5%-a, Portugáliában 6%, Izlandon 10% a jogdíj mértéke, ez utóbbi ál lamban azonban az árverésekre speciális adót vetettek ki. Olaszország rendkívül bonyolult, kilenc különböző kulcsból álló rendszert alkalmaz. Csehország négytagú (5—4—3—2%) degresszíven összetett kulcsrendszerrel határozza meg a jogdíj mértékét, míg Szlovákia, bár szerzői jogi törvénye elvben az irányelvvel összeegyeztethető szabályozást tartalmaz, hat (5M—3-2-0,5-0,25%-os) kulcsból álló rendszert alkalmaz. Konrad Schmidt-Werthem: i. m., p. 39-40., 43., 55. Vladimir Duchemin: i. m., p. 63. Tekintettel arra, hogy a Bizottság elvetette a Parlament módosító javaslatait, a Tanács 2000-ben újraformálta az addigi koncepciót és öt sávot szabott meg, tovább differenciálva a jogdíj mértékét a kiugróan magas vételárak vonatkozásában. Bár a második és harmadik sáv közötti határértéket 200 000 euróra emelte fel (szemben a Parlament által javasolt 100 000 eurós, illetve a Bizottság által preferált 250 000 eurós összeggel), a harmadik sávra vonatkozó 1 %-ot fenntartotta a Parlament indítványának megfelelően. A két további, 350 000 és 500 000 eurós határokkal kijelölt sávok beiktatásával lehetővé vált az 1%-os ráta felére és negyedére mérséklése a negyedik, illetve ötödik sávban. Ezzel öltött végső formát a követő jogdíj mértékére vonatkozó irányelvi rendelkezés. Noha a jogdíjak mértékének lépcsőzetesen csökkenő kulcsok szerinti meghatározása fontos kedvezmény a műkereskedők számára (egyúttal hátrányos a művészekre nézve), legalább kísérlet arra, hogy megakadályozza a műtárgypiac Európán kívülre való áthelyeződését. E célkitűzés ellenére a Tanács egy másik komoly engedményt is tett a műkereskedőknek: a műpéldány eladása után fizetendő jogdíj nem haladhatja meg a 12 500 eurót. A Tanács azzal indokolta a követő jogdíj maximálását, hogy ezzel gátat szabhatnak az Európai Gazdasági Térség országai a piaci szereplők „elvándorlásának” a követő jogot nem ismerő harmadik országokba. E súlypont-áthelyeződés elsősorban a legmagasabb vételárat produkáló ügyletek kedvezményezettjeit érintené hátrányosan. Ugyanakkor a jogdíj maximálásának szabályából következik, hogy minden, 500 000 euró fölötti vételár esetén - könnyítésként - „csak” 12 500 eurónyi jogdíjat kell leróni. E szabály tehát éppen a sokszor spekulációs célzatú eladásoknak kitett müveket értékesítő galériáknak és aukciósházaknak kedvez a művészekkel szemben. Mindazonáltal ajándék ez a rendelkezés az EGT-n kívüli országok számára is, amelyek adott esetben nemcsak azzal vonzzák a műkereskedőket, hogy nem alkalmazzák a követő jogot, hanem kedvezőbb adózási, pénzügyi környezet biztosításával is igyekeznek kiterjeszteni műtárgypiacukat. Ami a nagy brit aukciósházakat illeti, amelyek leginkább támogatták e szabály bevezetését, ők zavartalanul folytathatják tevékenységüket az Egyesült Államokban és Svájcban ottani kirendeltségeiken keresztül. Hangsúlyozni kell továbbá azt is, hogy az irányelv leszállítja a jogdíj mértékét számos tagállam aktuálisan - felső határ nélkül - alkalmazott rátáihoz képest. A szerzői jogvédő szervezetek prognózisa szerint a brit műkereskedők által fizetendő követő jogdíjak összeurópai üzleti eredményeik 0,02-0,15%-át tennék ki. Becsléseik szerint a 12 500 eurós felső határ ezt az arányt 0,10%-kal csökkentené. Figyelembe véve tevékenységük sokszínűségét, a nagy angol aukciósházak követőjogdíj-köteles ügyletei mindössze 5-6%-át tennék ki teljes üzleti forgalmuknak. A virágzó műtárgypiac egy adott országban nem csupán a követő jog függvénye. Valójában a gazdasági, szociális, kulturális környezet magyarázza London és New York kitüntetett helyét a világ műkincspiacán.24 24 Vladimir Duchemin: i. m., p. 67.
