Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 4. szám - Tanulmányok. Kulcsár Eszter: A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása – II. rész
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110. évfolyam 4. szám 2005. augusztus TANULMÁNYOK KULCSÁR ESZTER A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása II. rész* I. A követő jog irányelvi szabályozása az Európai Unió jogában (az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról) 1. Az irányelv elfogadásához vezető út 1.1. Az Európai Bizottság első lépései 1974. május 13-án az Európai Parlament egyhangúan elfogadott ajánlásában közösségi fellépésre ösztönzött a kulturális szektorban. Az egyes tagállami szabályozások közötti összhang megteremtése céljából intézkedések megtételére buzdította a Bizottságot a kulturális örökség védelme területén, különös tekintettel a szerzői és szomszédos jogokra. 1974 szeptemberében a Bizottság megkezdte a konkrét javaslatok kidolgozását az Európai Parlament prioritásainak megfelelően. Az e prioritásokat tartalmazó dokumentumban szerepelt ajogközelítés a szerzői és szomszédos jogok terrénumán, ezen belül is elsősorban a vizuális művészek javára biztosított követő jogra tekintettel. A követő jog a szomszédos jogok körében kapott helyet az 1976. január 21 -én közzétett munkaanyagban. A jelentés leszögezte, hogy közösségi szinten a verseny torzulása figyelhető meg annak következtében, hogy azok az államok, amelyek biztosítják szerzőik javára a követő jogot, eltérő feltételekkel írják elő azt, míg más tagállamok nem is szabályozzák nemzeti jogukban e jogintézményt. Mindez a díjmentes ügyletek, illetve az átruházás helyszíneként a követő jogot nem ismerő országok előnyben részesítését vonja maga után. A Bizottság e körülmények figyelembevételével készítette el irányelvtervezetét, amelyben valamennyi tagállamra és tranzakcióra kiterjesztette a követő jogot. 1977. november 22-én egy, a Tanácsnak szóló közleményében a Bizottság először adott hangot a követő jog közösségi szintű egységesítésére irányuló szándékának, amelyet 1980 februárjában a Parlamentnek is bejelentett. * A tanulmány I. és II. részének elkészítéséhez nyújtott hozzájárulásukért a szerző ezúton mond köszönetét Munkácsi Péternek és Kulcsár Balázsnak. Akét tanulmány alapjául az európai jogi szakjogászképzés keretében írt, azonos című szakdolgozat szolgált. 1980 júniusában került sor a tervezett szabályozással érintettek brüsszeli meghallgatására, amelynek során a résztvevők elé terjesztették az irányelvjavaslat szövegét. E gyűlést azonban nem követték további találkozók, az Egyesült Királyság ugyanis egyértelművé tette, hogy ellenzi a követő jog európai elismertetését. E deklaráció pedig abban az időszakban legyőzhetetlen akadályt gördített a harmonizáció útjába, tekintettel az irányelv elfogadásához megkívánt egyhangú támogatásra. További nehézséget jelentett a műtárgypiac szereplőinek élénk tiltakozása a bizottsági kezdeményezés ellen. Ezt követően, még 1980-ban a tagállamok szerzői joga - és ezen belül elsősorban követő jogi szabályai - közötti eltérések ismét előtérbe kerültek. 1982-ben egy újabb bizottsági közlemény a kulturális életben tevékenykedők életkörülményeinek javításával összefüggésben felvetette a vizuális művészek javára fennálló követő jog általánossá tételét. Mégis, csak 1991-ben vizsgálta meg a Bizottság ismét a követő jog közösségi harmonizációjának lehetőségeit. A Bizottság kérdőívek és közmeghallgatások útján konzultált 1991-ben, 1994-ben és 1995-ben az érdekelt körökkel. Az 1995-ös meghallgatás alkalmával a tagállamok többsége nyitottnak mutatkozott egy harmonizációs javaslat elfogadására. A Bizottság ennek hatására tanulmányozni kezdte a követő jog gazdasági és jogi jellegzetességeit, és elemezte a műtárgypiacot. E munka legfontosabb megállapításait végül a Bizottság az irányelvtervezet preambulumában összegezte.1 1.2. A közösségi fellépés indokai A követő jog olyan vagyoni jogosultság, amely alapján a művész részesülhet a műpéldány továbbeladásainak bevételéből, ezzel helyreáll az egyensúly a művész és más alkotók között, akik a hasznosítás egyéb módjai révén is bevételhez jutnak [(2)—(3) preambulumbekezdések], A követő jog, amely szerves része a szerzői jognak, megfelelő és egységes védelmet nyújt a szerzőknek a Közösség egész területén [(4) preambulumbekezdés]. Vladimir Duchemin: La directive communautairc sur le droit de suite. RIDA, 2002/191, p. 7-15.
