Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről
Külföldi hirck az iparjogvédelem területéről 95 25. Mexikó A mexikói szenátus 2005. április 19-én jóváhagyta a szellemitulajdon-védelmi törvény módosítását, amely felhatalmazza a Mexikói Szabadalmi és Védjegyhivatalt arra, hogy védjegyeket közismertnek vagy jóhírűnek minősíthessen, és olyan eljárást alapozzon meg, amely lehetővé teszi az ilyen minősítés elnyerését. 26. Nagy-Britannia A) A 2005. áprilisi tájékoztatóban már ismertetést adtunk arról, hogy az angol szabadalmi törvényt 2005. január 1-jei hatállyal módosították, és tájékoztatást adtunk a fontosabb változásokról. Most arról is hírt kaptunk, hogy 2005. január 1 -je után lehetőség van arra, hogy ha valaki Nagy-Britanniában elmulasztotta 12 hónapon belül igényelni egy korábbi külföldi bejelentés elsőbbségét, és ez a mulasztás nem volt szándékos, az elsőbbség napjától számított 14 hónapon belül benyújthatja az angol bejelentést az elsőbbség igénylésével, azonban bizonyítania kell, hogy az elsőbbségi időpontot nem szándékosan mulasztotta el. így például, ha egy európai bejelentést elsőbbséggel már nem lehet benyújtani az Európai Szabadalmi Hivatalnál, Nagy-Britanniában 14 hónapon belül még érvényesen lehet oltalmat igényelni. Az angol szabadalmi jogban további lényeges változás, hogy bár a nemzetközi (PCT-) bejelentések nemzeti szakaszát Nagy-Britanniában az elsőbbség napjától számított 31 hónapon belül kell megindítani, 2005. január 1-jét követően pótdíj fizetése ellenében két hónap határidő-hosszabbítást engedélyeznek, vagyis a nemzeti szakaszt 33 hónapon belül lehet megindítani. B) A Pharmacia Italia SPA v. Mayne Pharma Pty Ltd. and Mayne Pharma plc ügyben az alperesek 2004. május 17-én nemleges megállapítási kérelmet nyújtottak be annak megállapítására, hogy nem bitorolják a felperes 2 178 311 sz. szabadalmát. Ezt követően a felperesek bitorlási pert indítottak az alperes ellen. A szabadalmi bíróságnak (Patents Court) abban a kérdésben kellett döntenie, hogy az alperesek által gyártott termék a felperesi szabadalom 1. igénypontjának az oltalmi körébe ütközik-e. A bíróság 2004. november 1-jén döntést hozott megállapítva, hogy az alperes nem bitorolja a felperesek szabadalmát. Az alperes egy epirubicin nevű rákellenes gyógyszer (antraciklin-glükozid) injektálható oldatát kívánta forgalmazni azt állítva, hogy terméke nem ütközik a felperesek szabadalmába, amelynek 1. igénypontja a következő szövegű: „Injektálható, felhasználásra kész, steril, kórokozómentes antraciklin-glükozid oldat, amely lényegileg egy fiziológiailag elfogadható vizes oldószerben oldott antraciklin-glükozid sóból áll, ahol a nem liofilizátumból nyert antraciklin-glükozid koncentrációja 0,1-50 mg/ml, az oldat pH-ja egy fiziológiailag elfogadható savval 2,5 és 5,0 közé van beállítva, és az említett sav sósav, kénsav, foszforsav, ecetsav, borostyánkősav, borkősav, aszkorbinsav, citromsav, glutaminsav, metánszulfonsav vagy etánszulfonsav közül van kiválasztva.” A bíróság megállapította, hogy az alperesek olyan epirubicin-hidrokloridot forgalmaznak, amelyet liofilizálási eljárásnak, vagyis fagyasztva szárításnak vetettek alá. Az alperesek ezt a liofilizátumot vízben oldják, és a kapott oldatot ampullákba töltik. Az epimbicin-hidroklorid liofilizálása tehát az alperes termékének előállításakor lényeges szerepet játszik. Ezzel szemben a felperes liofilizálás nélkül állítja elő termékét. Ezért az igen hosszú és alapos ítélet végkövetkeztetése, hogy az alperesek nem ütköznek a felperes szabadalmának oltalmi körébe. A bíróság egyúttal megengedte, hogy az ítélet ellen fellebbezést nyújtsanak be. Az ügy kapcsán külön említést érdemel, hogy a bíróság nem egészen öt és fél hónap alatt hozott ítéletet. C) A Saint-Gohain v. Fusion Provida and Electrosteel ügyben a Fellebbezési Bíróság (Court of Appeal) 2005. február 25-én egy olyan szabadalom kapcsán hozott döntést, amely egy föld alatti csővezeték korrózióellenes bevonatára vonatkozott. A döntés a feltalálói tevékenység megítélése szempontjából bír különös jelentőséggel. Az alperesek érvényteleníteni kívánták a perbeli szabadalmat arra hivatkozva, hogy a megadott technika állásának ismeretében kézenfekvő volt kipróbálni (obvious to try) a szabadalom tárgyát. Az 1977. évi szabadalmi törvény 3. szakasza a feltalálói tevékenységet (inventive step) - szorosan követve az Európai Szabadalmi Egyezmény 56. szakaszának szövegét - az alábbi módon határozza meg: „Egy találmány akkor alapszik feltalálói tevékenységen, ha egy szakember számára nem kézenfekvő, figyelembe véve a technika állásához tartozó bármilyen anyagot.” A törvénynek ezt a szakaszát az angol bíróságok a Windsurfing International Inc. v. Tabur Marine (Great-Britain) Ltd. ügyben 1985-ben hozott döntés alapján alkalmazzák, amely az alábbiakat szögezi le: „A bíróság először azonosítja a perbeli szabadalom találmányi gondolatát. Ezután a bíróság elképzeli az átlagos tudású, de képzelőerővel nem rendelkező szakembert a vonatkozó időpontban, és azt a tudást feltételezi róla, amely a kérdéses szakterületen abban az időpontban általános volt. A bíróság ezután megállapítja, hogy milyen különbségek vannak az ’ismertként vagy használtként’ idézett anyag és az állítólagos találmány között. Végül a bíróságnak - az állítólagos találmány ismerete nélkül - döntenie kell arról, hogy ezek a különbségek egy szakember számára kézenfekvők voltak-e, vagy pedig feltalálói tevékenységet igényeltek.” Egyes iparágakban széles körű vizsgálatot kell végezni a jövőbeli termékekkel vagy módszerekkel kapcsolatban ahhoz, hogy meg tudják állapítani azok hasznát. Ennek megfelelően a kézenfekvőség megállapításához egy anterioritás fényében néha arra van szükség, hogy a bíróság megállapítsa: az anterioritás milyen mértékben utal arra, hogy a kísérletek eredményesen végződnek. A bírósági gyakorlatban ennek alapján szoktak arra utalni, hogy egy adott dolgot kézenfekvő-e kipróbálni. Ezt történelmileg arra alapozták, hogy egy szakember kellő mértékben várhatott-e sikert ahhoz, hogy a próbát érdemes legyen elvégezni. Egyébként a „kézenfekvő kipróbálni” próba a gyakorlatban csak akkor használható, ha többé-kevésbé nyilvánvaló, hogy működnie kell annak, amit ki akarnak próbálni.
