Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)

2005 / 3. szám - Dudás Ágnes: A szoftver szerzői jogi védelme – II. rész

14 Dudás Ágnes körnek az utolsó elemmel való kibővítését az tette szüksé­gessé, hogy a dekompilálás speciális tudást igényel. Az információ terjedelme A szükséges programrészek jelentik az információ megis­merésének határát. Feltétlen megismerést igénylő, tehát az együttműködéshez szükséges információt tartalmaznak például a (hivatalos és nem hivatalos29 egyaránt) csatlakozó felületek (interfész).30 A dekompilációt végző személytől elvárható, hogy a ké­zikönyvek és a rendelkezésre álló irodalom információi alapján kiderítse, hogy melyik programrészt kell dekom­­pilálni. Egyes - az újabb programokra egyre jellemzőbb - megoldások esetében, amelyek könyvtárak bevonásával dolgoznak, ez a hely könnyebben meghatározható, azaz nem kell valamennyi könyvtárat visszafordítani. Más ese­tekben viszont, amikor szorosan összefüggő programszö­vegről van szó, felmerülhet a teljes fordítás elkerülhetetlen­sége. A vizsgálat terjedelmi korlátáit mindig speciális vizs­gálat keretében kell ellenőrizni, vizsgálni kell, hogy adott szakértelem mellett előre látta-e vagy láthatta-e, hogy a program mekkora részének visszafordítása szükséges. Azonban még annak sincs kialakult gyakorlata, hogy a terjedelmi korlátok „túl nem lépését” ki köteles bizonyítani. A megismert információ szabadsága A szerző érdekeinek védelme szükségessé teszi, hogy a visszafordítás keretében elnyert információ ne legyen to­vábbadható. Ez a védelmi szint még abban az esetben is fenntartandó, ha más felhasználók ismételt visszafordítá­sokra lesznek kénytelenek, melyek végeredményeként ter­mészetesen ugyanazon eredményeket kapják. Ezen korlá­tozás olyannyira kereteket jelent, hogy a megtalált interfész nem adható közre a szakirodalomban, ugyanakkor az álta­lunk írt program kézikönyvében megjelenhet, hogy hogyan tehető kompatibilissé adott esetben egy operációs rendszer­rel a programunk. Egyedi megoldás, hogy ha a szerzői ol­dalról visszaélést tapasztalnak vagy piacuralmi helyzet áll fenn, a kartelljogi szabályokra hivatkozva követelhető a lé­nyeges információk közreadása.31 Az utánzási tilalom Ismételt tilalomként jelenik meg, a nyomatékosság kedvé­ért, hogy a megszerzett ismeretek alapján nem lehet egy, az 29 Ezen megkülönböztetés versenyjogilag lehet releváns, hiszen a nem hi­vatalos interfészek arra szolgálnak, hogy azokat csak maga a gyártó használhassa. Más programoknak esetlegesen az operációs rendszerrel való együttműködése megkívánhat rövidebb válaszidőket, mint amit a hivatalos változat lehetővé tesz, ám a program maga, pont fejlesztői igények miatt, képes a rövidebb válaszidők produkálására, és ez a dekompilálás folyamatában felismerhetővé válik. Kérdés, hogy a prog­ram teljesítményének ilyen .javítása” vajon nem ütközik-e az enge­délyköteles átdolgozás kategóriájába. Ennek ellentmondani látszik, hogy ezen lehetőségek szemfüles felhasználása a program mellett fut­tatható segédprogrammal - tehát az eredeti forráskód érintetlenül ha­gyása mellett - lehetséges. Bernd Lietz i. m. p. 564. 31 1. m.: Rn. 28. p. 752. eredetihez hasonló programot létrehozni, sem olyat, amely hasonló elvekre épülne vagy hasonló funkciókkal lenne el­látva. Ez voltaképpen versenyjogi kérdésnek tekinthető. Kétségtelenül tisztességtelen piaci magatartást testesítene meg a fél, aki az említett módon hozzájutva az információk­hoz kezdi meg konkurens szoftver terjesztését.32 Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne - az eredeti használata nélkül - alkotni egy másikat hasonló céllal, hi­szen ezen tilalom léte teljesen monopolizálná tenné a pia­cot. Egyetlen operációs rendszer működne, amin egyetlen szótárprogramot és egyetlen könyvelőprogramot lehetne futtatni, de mivel az ötletek nem védettek, így lehetőséget kell biztosítani másnak is, hogy egy adott probléma megoldására szoftvert fejlesszen. Az érdekkiegyenlítés Lévén, hogy az irányelvben foglaltak egy hatalmas alku eredményeként születtek, ennek fényében kell alkalmazni, az egyensúlyt megtartva a felhasználó és a jogtulajdonos érdekei között. Jogi háttérként elég a kontinentális szerzői jog alapját képező Berni Uniós Egyezmény egyes, speciális esetekben a szerzőknek a többszörözésre vonatkozó kizá­rólagos engedélyezési joga korlátozásának engedélyezésé­re,33 illetve angolszász területeken a „Fair-use” elvre gon­dolni.34 Amennyiben ezen rendelkezések korlátozására tö­rekszik valamely jogosult, rendelkezései semmisnek tekin­­tendőek. A német szerzői jog kifejezetten deklarálja ezen jogkövetkezményt,35 Magyarországon pedig a Ptk. mint háttérjogszabály alkalmazása mellett tisztességtelen szer­ződési feltételnek lenne tekinthető. Kartelljogi kérdések A már említett terület a versenyjog egy másik aspektusából is a legkérdésesebbnek tekinthető. A dekompilációval kap­csolatosan már többször említett „nagy vita” valójában egy közel harminc hónapon át tartó egyeztetést rejt, ahol a mű­ködés megismerése céljából történő futtatás megítélésének két szélsősége, az ezt szerzői jogi jogsértésnek tekintők, il­letve ennek elmaradását versenykorlátozó magatartásként értelmezők pártja csapott össze.36 * * * * * A probléma alapját a szoftverek esetében jelentkező al­kotás kontra tennék összeütközés okozza, és ez a szerzői jogi védelem alkalmazásának problémáját a következő pontokban veti fel: — a számítógépes programot azért hozták létre, hogy ellás­son bizonyos funkciót; 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a verseny­korlátozás tilalmáról: „2. § Tilos gazdasági tevékenységet tisztességte­lenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sér­tő vagy veszélyeztető módon vagy az üzleti tisztesség követelményei­be ütközően - folytatni.” 33 9. cikk (2) bekezdés 34 • Professor dr. Michael Lehmann: Der neue Europäische Rechtsschutz von Computerprogrammen. NJW, 1991, 2112 UrhG § 69g (2) bekezdés Wertún Balázs: A számítógépes programok liccnciaszerződésc az EK versenyjogi megfontolásainak tükrében. Európai Jogi Tájékoztató, 1994, i. sz. p. 33 40., mely tanulmány alapját tan S. ForrestercMsc ké­pezte in: European Competition Law Review, 1992. jan-febr.

Next

/
Thumbnails
Contents