Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 3. szám - Tanulmányok. Kulcsár Eszter: A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása – I. rész
A követő jog nemzetközi és európai uniós szabályozásának alakulása - I. rész 5 sorsától, vagyis az eredeti műpéldány elidegenítése nem jár automatikusan a szerzői vagyoni jogok átruházásával és fordítva. Emellett egy másik, a szerzői jogban gyökerező tétel, hogy a szerző műve minden egyes felhasználásáért a felhasználással arányos díjazásban részesül. A képzőművészeti művek hasznosítása lényegében az eredeti műpéldányokhoz kötődik. Hasonló megállapításra jut Pierredon- Fawcett, aki a követő jog lényegét a művész és műve - szellemi és nem tisztán gazdasági jószág — közötti kapcsolatban látja.12 Csak az eredeti műpéldány az, amely - mint alkotója személyiségének közvetlen és tökéletes kifejeződése - képes rendszerint a műélvezet teljességét közvetíteni.13 Képzőművészeti alkotások esetében tehát, ahogyan arra a fentiekben rámutattunk, nagyobb jelentősége van az eredeti műpéldánynak, mint a kéziratnak vagy az eredeti kottának az irodalomban, illetve a zenében. A művész fő célja az eredeti műpéldány felhasználásának engedélyezése, ahol a tipikus felhasználási cselekmény a műpéldány értékesítése (terjesztése).14 Az egymást követő eladások nyomán újabb és újabb felhasználói kör számára válik hozzáférhetővé az alkotás, ami egyben lehetővé teszi a megszerzett műben megtestesülő szellemi termék élvezetét is.15 Ennélfogva az eredeti műpéldány tulajdonjogának visszterhes átruházása szerzői jogilag releváns felhasználáshoz vezet. Ezért- a mű felhasználásáértjáró szerzői díjazás alapelvének megfelelően - a művésznek ellenszolgáltatás jár. II. A követő jog szabályozásának fejlődése a nemzetközi szerzői jogban 1. A követő jog helye a Berni Uniós Egyezményben Az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886-os Berni Uniós Egyezmény (BUE) - amelyhez Magyarország 1922-ben csatlakozott, legfrissebb, 1971-ben, Párizsban felülvizsgált szövegét pedig az 1975. évi 4. törvényerejű rendelet hirdette ki - az egyetlen nemzetközi szerzői jogi dokumentum, amely kifejezetten rendelkezik a követő jogról. A már többször felülvizsgált egyezménynek részese az Európai Gazdasági Térség valamennyi tagállama.16 A BUE 1948-ban, Brüsszelben elfogadott 14te cikke tartalmilag változatlan formában került át a párizsi szövegbe. Az immár 14'" cikk 1971 óta a következőképpen rendelkezik: (1) Az eredeti műalkotásokat és az írók és zeneszerzők eredeti kéziratait illetően a szerzőnek - halála után a nemzeti jog által arra feljogosított személyeknek vagy intézményeknek - elidegeníthetetlen joguk, hogy a szerző által eszközölt első átruházást követően részesüljenek a mű eladásából származó bevételből. 12 Liliane de Pierrdun-Fawcetf. i. m. p. 11. Paul Katzenberger: i. m. p. 660-663. Konrad Schmidt-Werthem: i. m. p. 20-21. Hangsúlyozni kell, hogy a követő jog nem engedélyezési jog, és nem érinti a már egyszer jogszerűen elidegenített eredeti műpéldány új tulajdonosának rendelkezési jogát, ily módon nem áll ellentétben a közösségi jogkimerülés tanával sem. Boytha György: Iparjogvédelem, szerzői jog. in: Király Miklós (szerk.): Az Európai közösség kereskedelmi joga. KJK-KERSZÖV, Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2003, p. 432. Konrad Schmidt-Werthem: i. m. p. 21. http://www.wipo.int/treaties/en/documents/pdj/e-berne.pdf (2) A fenti bekezdésben előírt védelem az Unióhoz tartozó bármely országban csak akkor követelhető, ha a szerző nemzeti joga biztosít ilyen védelmet, és csak annyiban, amennyiben annak az országnak a joga, ahol a védelmet igénylik, ezt lehetővé teszi. (3) A díjak mértékét és beszedésének módozatait az egyes országok joga határozza meg.17 Az (1) bekezdésben szereplő „eredeti” jelző a követő jog esetében a műalkotás, kézirat első, tárgyiasult formát öltő példányára vonatkozik.18 Az Unió tagállamai ebben az egy esetben mondták ki a vagyoni szerzői jogosítvány elidegeníthetetlenségét, amely ráadásul összekapcsolódik a vagyontárgy tulajdonjoga feltétlen gyakorlásának korlátozásával. A már más tulajdonába került eredeti műpéldány értékesítésében való részesedésről van szó.19 Ennek és az I. pontban foglaltaknak alapján leszögezhető, hogy az elsősorban a képzőművészek érdekeit szolgáló szabály dogmatikailag „idegen testként” került a szerzői jog rendszerébe, ahol alapvető elv, hogy a szerzői mű védelme független a mű anyagi hordozójának jogi sorsától, így sem valamely képzőművészeti, sem más mű kéziratának elidegenítése nem jár a szerzői jogok átruházásával, ahogyan a szerzői jogok gyakorlása sem érinti a mű anyagi hordozóján fennálló tulajdonjogot.20 A részes államok között egyetértés mutatkozik abban, hogy a BUE 14,CT cikkének (2) bekezdése alapján nem áll fenn a követő jog egyes nemzeti jogokba való bevezetésének nemzetközi szintű kötelezettsége.21 * E rendelkezés ugyanis a követő jogot egyrészt viszonossághoz köti, másrészt attól is függővé teszi, hogy az ország, ahol a védelmet igénylik, milyen mértékben biztosítja azt saját állampolgárai javára. “ Ennélfogva a nemzeti elbánás elve, amely a nemzetközi szerzői jog egyik alapelve, sajátosan érvényesül a követő jog esetében. Minden egyes ország maga dönti el, hogy meghonosítja-e szerzői jogában a droit de suite intézményét, avagy tartózkodik bevezetésétől. Másrészt a követő jog részletszabályainak kidolgozása során nincs kötve a BUE-ban foglaltakhoz, szabadon eltérhet az (1) bekezdés előírásaitól; így például nem köteles az eredeti kéziratokra is kiterjeszteni, vagy a nem nyilvános eladásokra is alkalmazni azt. A díjak mértékének és beszedése módozatainak megállapítását a (3) bekezdés külön is az egyes országok törvényhozására bízza.23 17 Az 1975. évi 4. tvr.-rcl közzétett szöveg a BUE eredeti szövegének hivatalos magyar fordítása, amely azonban nem minősül a BUE hivatalos szövegének. A BUE 37. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján „a különböző szövegek értelmezésére vonatkozó vita esetén a francia szöveg irányadó”. Az egyezmény értelmezésekor indokolt a francia szöveg alapulvételével készített magyar fordításból kiindulni, mivel az eredeti szövegezéstől néhol eltérő hivatalos magyar fordítás pontatlansága miatt felvetheti az értelmezés kérdését. 18 J. A. L. Sterling: World Copyright Law. London, Swcct and Maxwell, 192003,p. 624. Boytha György: A hatályos szerzői és szomszédos jogi szakegyezmények in: Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., 2000, p. 532. ! Boytha György: uo. A szabály opcionális jellege utal arra, hogy a követő jog nemzetközi szintű bevezetését eleve sok állam ellenezte. " Boytha György: i. m. p. 533.; J. A. L. Sterling: i. m. p. 624. Lásd erről Boytha György: i. m. p. 525-526. Boytha György: uo.
