Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Gyenge Anikó: A szerzői mű ára – díjak az egyedi felhasználási szerződésekben 2. rész
24 Gyenge Anikó a díjrendelkezés elmaradása korábban általában egyáltalán nem befolyásolta a szerződés érvényességét. Amennyiben olyan felhasználási módot kötöttek ki a szerződésben, amelyre vonatkozóan dijrendelet nem állt rendelkezésre, a szerződés értelmezésénél a bíróság számára két út nyílt. Abban az esetben, ha a szerződésben megállapított felhasználási mód közeli kapcsolatban állt valamely szabályozott felhasználási móddal, akkor a bíróság — mintának tekintve a miniszteri rendeletet - analógia útján és szintén a visszterhesség vélelmét alkalmazva megállapította a felhasználásért fizetendő díjat.23 Ha az analógia nem segített, még ebben az esetben is maradt lehetőség arra, hogy a bíróság a felhasználást jogosnak találja. Ugyanis a bírói gyakorlat szerint nemcsak szerződésben lehetett felhasználási jogot átengedni, hanem egyszerű, egyoldalú jognyilatkozatban is, amelyet ráadásul nem is kellett írásba foglalni.24 (Az egyszerű engedélyezés történhetett kifejezett módon, de ráutaló magatartással is. ) A felhasználási engedély pedig már fogalmánál fogva sem tartalmazhatott díjazásra vonatkozó kitételt. Ha a szerződés díjrendelet hiányában a díjról való megállapodás pótlásának nehézsége miatt nem is jött létre, a bíróság a Ptk. 234. §-a analóg alkalmazásával megállapíthatta, hogy a szerző mégis érvényesen adott engedélyt a felhasználásra. Ebben az esetben a felhasználó szintén csak akkor mentesült a díjfizetés alól, ha bizonyítani tudta, hogy az átengedésre ingyenesen került sor. Mivel az egyszerű engedély tekintetében nem volt követelmény az írásbeliség (ellentétben a szerződéssel), ugyanez érvényes volt a díjról való lemondásra is26 — ennek értelmében a felhasználó nagyobb eséllyel bizonyította a díjtalanságot, mint a szerződésre vonatkozó és a jelenlegi írásba foglalási szabályok alapján. Ezekben az esetekben szintén csak az ingyenesség bizonyítása (vagyis a fentebb már elemzett visszterhességi vélelem megdőlése) akadályozta meg, hogy a felhasználónak díjat kelljen fizetnie. Jogsértő felhasználást tehát díjmeghatározás hiányában is csak abban az esetben állapított meg a bíróság, ha a felhasználásra a szerző egyáltalán nem adott engedélyt, illetve olyan felhasználást valósítottak meg, amelyhez hasonlót nem tartalmazott díjazásra vonatkozó jogszabály. Az 1988 utáni gyakorlat Az erős infláció hatására 1988-tól szinte szabad megállapodás tárgya lett a jogdíj: attól függetlenül, hogy a rendeletek eredetileg fix összeget, ún. „tói -ig” szabályt vagy százalékos díjfizetési kötelezettséget állapítottak meg, ekkortól kezdve minimumjogdíjként működtek.27 Továbbra is érvé-BH 1991. 230. A Legfelsőbb Bíróság egy képregénnyel kapcsolatos jogvitában vette figyelembe kisegítő jelleggel a kiadói szerződések te^ kintetében alkalmazandó 1/1970. (III. 20.) MM rendelet szabályait. BH 1992. 97. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a felhasználásra vonatkozó engedély csak a felhasználás további feltételeinek betartásával együtt jelent jogszerű joggyakorlást, ha az egyéb feltételeket megszegi a felhasználó, akkor megsérti a szerző jogait. Fekete kommentár p. 100. “ BH 1978.471. A fejezetben bemutatott változásokat összefoglalja: Faludi: i. m. 115. skk. nyesült tehát az az elv, hogy ahol a díjfizetést jogszabály meghatározta, ott az erről való megállapodás nélkül is érvényes volt a szerződés, bár a díjat nem teljesen normativ módon határozták meg, hanem a bíróság alakította ki azt, alapul véve a jogszabályt. Ebből a szempontból tehát nagyobbá vált a bíróságok mozgástere. Abban a tekintetben viszont érzékelhetően nem alakult ki egységes bírói gyakorlat, hogy azon felhasználási módoknál, amelyekre nem volt rendelet, a bíróság a szerződést létre nem jöttnek tekintet te,28 vagy a szerződés érvényességét kimondva egyéb kapaszkodókat talált a díj megállapításához.29 A ’90-es évek első felétől kezdve pedig egyre több olyan ítélet született, amelyek már minimumdíjként sem vették figyelembe a díjtáblázatokat, és teljesen elszakadva azoktól, a díjról való érvényes szerződési megállapodás híján a bíró maga állapi tóttá meg a díjat.30 A mai és a korábbi magyar egyedi felhasználási szerződésekre vonatkozó szabályozás áttekintéséből látszik, hogy a szerző mint gyengébb fél védelmének céljával átalakított kötelmi szabályok ma igen szigorú feltételeket támasztanak a jogos felhasználásokkal szemben, míg a korábbi szabályozás alapján az tűnik megállapíthatónak, hogy hangsúlyozottabban törekedett a szerződések fenntartására, és jóval kisebb teret hagyott a jogsértés megállapíthatóságára. A hatályos szabályozás, amely egyértelműen abba az irányba mozdult el, hogy a szerződés tényleges létrejöttének feltételrendszerét szigorítsa, felvetheti azt a kérdést is, hogy olyan esetekben, amikor a feleknek szándékában állt a szerződéskötés, és meg is történt a felhasználás, nem lenne-e célszerűbb a szerződések fenntartásán munkálkodni, hiszen gyakran ez a szerzőnek inkább érdeke lenne, mint a jogsértés megállapítása.31 [A bíróság a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján legfeljebb a határozathozatalig terjedő időre nyilváníthatja érvényesnek a szerződést.] A korábbi német szabályok — a dogmatikai deficit A korábbi német szabályozás a magyarhoz hasonlóan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felhasználási szerződésnek essentiale negotiuma a díjazásról való megállapodás.32 * Ennek elmaradása azonban nem okozta feltétlenül azt, hogy az esetlegesen megvalósuló felhasználás jogsértőnek minősült. A német szerződési jogban egyébként meghatározó szerepet betöltő Trennungsprinzip és Abst-28 BH 1989. 268. A határozat szerint díjszabás hiányában a mű szerzőjét megillető díj meghatározása a szerződés lényeges tartalmi eleme, amelynek hiányában a szerződés nem jön létre. ”9 Az esetet idézi Faludi: i. m. 116. o. Pf. IV. 20 062/1992/2. BH 1993. 666. A bíróság a Szerzői Jogi Szakértő Testület által adott vélemény alapján állapította meg a hatályossá nyilvánított érvénytelen szerződés teljesítése nyomán fizetendő jogdíjat. BH 1994. 249. A bíróság kimondta, hogy az érvénytelen szerződés hatályossá nyilvánítása esetében fizetendő jogdíj megállapításánál is figyelembe kell venni a felek korábbi akaratát. Az kétségtelen, hogy a szerződés értelmezésére vonatkozó szabályok az Szjt.-bcn segítenek a szerződés fennmaradására hajló értelmezésben. ~ Manfred Rehbinder: i.m. Rn. 123. Rehbinder a szerződés típusától függően további szükséges elemnek tekinti a szerző részéről kizárólagos jogátengedés esetében a tartózkodásra való kötelezettségvállalást, jövőben megalkotandó műnél a mű előállítását, a felhasználó részéről pedig esetenként a felhasználás tényleges megvalósítását.
