Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Tanulmányok. Reményi Péter: Felmérés a hazai találmányok hasznosításáról
Ipaijogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 110, évfolyam 1. szám 2005. február TANULMÁNYOK REMÉNYI PÉTER Felmérés a hazai találmányok hasznosításáról Felmérésemben arra kerestem a választ, hogyan lehet sikeressé tenni, azaz méltó díjazás mellett hasznosítani egy találmányt ma Magyarországon, illetve mi gátolja ezt a folyamatot. Ennek érdekében objektív kritériumok alapján kiválasztottam a közelmúlt leginkább sikervárományos találmányait, és inteijút készítettem a feltalálókkal. A felmérés bebizonyította, hogy a kiválasztási módszer hatásos, hogy léteznek sikeres találmányok, azonban a sikert sok körülmény erősen gátolja, ezeket csak állami beavatkozással lehet elhárítani. A felmérés ismertetése végén a feltalálók és a magam tapasztalatai alapján ajánlásokat fogalmazok meg a helyzet javítására. Bevezetés Az ország gazdasága szempontjából lényeges a hazai találmányok számának gyarapítása, és ezek belföldi hasznosításának elősegítése. A Magyar Szabadalmi Hivatalnak mint a szabadalmi kultúra terjesztőjének és a szabadalom intézménye gazdájának, mint a KKV Intézkedési Terv megvalósítójának kötelessége ennek a folyamatnak, a szabadalmak belföldi hasznosításának az elősegítése. Ezt a feladatát azonban az érintettek és a jelenlegi folyamatok mélységében is részletes ismerete nélkül nem tudja megfelelően elvégezni. A hivatal a szabadalmak életének csak egy részében áll kapcsolatban a bejelentőkkel, és akkor is csak korlátozottan jut információkhoz. A sikeres hazai szabadalmak számának a gyarapításához és a siker eléréséhez nyújtott hatékonyabb segítséghez elkerülhetetlen a teljes folyamat és a folyamatban részt vevő személyek véleményének a megismerése. A teljes folyamatot — magától értetődően - csak azok ismerik, akik végigcsinálták, végigélték, vagyis azok a feltalálók, akik értékesítették, hasznosították találmányukat, vagy ebben a folyamatban a legtovább jutottak, ezért csak tőlük lehet a kívánt információkat megszerezni. A sikeres hazai találmányokat az 1989 és 1994 között bejelentett és legalább egy ipari nagyhatalomnak számító országban, illetve régióban (az USA-ban, Japánban, Németországban, illetve az Európai Szabadalmi Hivatalnál) is szabadalmaztatott magyar találmányok között kerestem. (A továbbiakban ezt értem külföldi szabadalmaztatás alatt.) Az 1989 előtti találmányokat azért hagytam el, mert ezeknek a hasznosítása a maitól jelentősen eltérő körülmények között indult, ezért az ezekből nyerhető tapasztalatok a mai helyzetre nézve félrevezetők lehetnek. Az 1994 utáni találmányokkal azért nem foglalkoztam, mert a 10 évesnél fiatalabb találmányoknak még nem volt elég idejük, hogy kiderüljön róluk, sikeresek lesznek-e. Ennek a döntésnek a helyességét a felmérés is igazolta, amint azt később látni fogjuk. A külföldi szabadalmazás mint feltétel, azért szükséges, mert egy csak Magyarországra vagy néhány kis országra vonatkozó szabadalom nem piacképes, nem érdekli a nagy (nemzetközi) cégeket, ezért nem számíthatnak nemzetközi sikerre. Ezek a vállalatok csak olyan megoldásokkal kezdenek el foglalkozni, amelyekre meg tudják szerezni a szabadalmi oltalmat, hogy ennek védelmében extraprofítra tehessenek szert. Annyi szabadalom van a piacon, hogy tudnak válogatni. Ha pedig egy helyi kis piacon szabadalmaz^ tatott megoldás sikert ér el, akkor azt szabadon gyárthatják a világpiacra úgy, hogy a kifejlesztés kockázatát és költségeit nem kell viselniük, és a tőkeerejüknél fogva sokkal piacképesebb termékkel tudnak megjelenni, megelőzve az eredeti terméket. Ha ez az eset fordulna elő, akkor ez a találmányban rejlő hatalmas üzleti potenciálra tekintettel nem lenne sikernek tekinthető annak ellenére sem, hogy a feltalálónak jelentős bevételei vannak, mert ez eltörpül ahhoz a bevételhez képest, amire külföldi szabadalmak birtokában lehetett volna szert tenni. A felmérést nem terjesztettem ki a nagyvállalatokra (például gyógyszergyárak, Tungsram-General Electric), mert ezek a vállalatok a szabadalmaik szerinti megoldásokat folyamatosan beépítik a termékeikbe, nem próbálják meg más módon hasznosítani (nyilvánvalóan a versenytársak nem volnának vevők a versenytársaik által kínált megoldásokra). Azt pedig nem lehet megállapítani, hogy a termék kelendőségéhez milyen mértékben járult hozzá egy adott szabadalom szerinti megoldás, amely a termékben testet öltő megoldások egyike csupán. Másrészt a nagy- és közepes vállalatoknál a szabadalmak rendszerint a rendszeres műszaki fejlesztésekre vonatkoznak, nem pedig teljesen új megoldásokra, ezért csak ritkán tekinthetők jelentősnek. Harmadrészt ezek a találmányok egy komplex fejlesztési koncepció részeként születnek meg és épülnek be a termé
