Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Nemzetközi kitekintő. Dr. Palágyi Tivadar: Külföldi hírek az iparjogvédelem területéről
108 Dr. Palágyi Tivadar rendjére, és szükség esetén meg fogják hosszabbítani az ülés időtartamát. Az Igazgatótanács az Európai Szabadalmi Egyezmény 28. szakasza alapján felhatalmazta az elnökséget, hogy a munka folyamatosságának biztosítása érdekében a stratégiai vitában készítsen elő további megbeszéléseket, és 2005. február 18-i ülését szentelje ennek a kérdésnek. Az Igazgatótanács elnöke hangsúlyozta, hogy a jövőbeni munkát nem kell a stratégiai kérdésekre korlátozni, és egyéb érintett kérdéseket is be lehet vonni a megbeszélések körébe. A különböző csoportok és egyesületek állásfoglalásai igen eltérőek. Egyesek a javasolt változtatások mellett, míg mások azok ellen vannak. így például a COAPI azt mondja, hogy a nemzetközi kutatási jelentéseknek a Spanyol Szabadalmi Hivatal által történő elkészítése nagy előny mind a spanyol bejelentők, mind a spanyolul beszélő országok bejelentői számára. Ha a Spanyol Szabadalmi Hivatalnak írott vélemény készítését is engedélyeznék, miként ezt kéri, ez megkönnyítené a bejelentők számára, hogy a jelentésben foglaltakat megértsék. Ennek megfelelően a COAPI támogatja azt a javaslatot, hogy a társulási szerződést több szabadalmi hivatalra is ki kell terjesztem, és a nemzetközi írott véleményt is az egyezmény részévé kell tenni. Számos egyéb spanyol szervezet, így a Kutatásfejlesztési Központ (CEFI) is hasonló véleményen van. A CEFI szerint a Spanyol Szabadalmi Hivatal és más országok egyenértékű hivatalait meg kellene erősíteni. Ezzel szemben az Iparjogvédelmi Szakértők Francia Társasága (ASPI) ellenzi az ESZH felelőssége alá tartozó feladatoknak a nemzeti szabadalmi hivatalokra való átruházását, illetve e hivatalok ISA-ként vagy IPEA-ként való működését, mert szerinte ez hátrányosan befolyásolná az európai szabadalmi rendszer minőségét és megbízhatóságát. 9. Európai Unió Az Európai Unió minisztereinek tanácsa 2004. március 11-én a gyógyászati tárgyú szabadalmakkal kapcsolatban végzett kísérletekre vonatkozó, 2004/27/EC számú új európai irányelvtervezetet fogadott el, amelyet a hasonló vonatkozású amerikai bírósági ügyre tekintettel „európai Bolarmentesség”-ként is említenek. Ezt az irányelvet a tagállamoknak 2005. október 30-ig kell nemzeti törvényükbe beiktatniuk. Az irányelvtervezet szerint nem jelent bitorlást olyan kísérletek lefolytatása, amelyeknek célja tudományos ismeretek szerzése, valamint a gyógyszerként való forgalomba hozatal engedélyezéséhez szükséges adatok megszerzése. Az eredeti cél a generikus ipar segítése volt. Az irányelv tervezetében a mentesség generikus gyógyszerek klinikai kipróbálására volt korlátozva. Az elfogadott szöveg azonban a mentesség szélesebb körű alkalmazását teszi lehetővé. Az 1. szakasz referencia gyógyszertermékek generikus változataira vonatkozik, és lehetővé teszi olyan kísérletek lefolytatását, amelyek azt bizonyítják, hogy a termék egy, az irányelv alapján engedélyezett referenciaterméknek valóban egy generikus változata. A 3. szakasz olyan termékekre vonatkozik, amelyek nem esnek a „generikus gyógyászati termék” meghatározás alá, valamint amelyek esetén a bioekvivalenciát nem lehet biohozzáférhetőségi tanulmányokkal kimutatni, és ezért előklinikai és klinikai vizsgálatokat igényelnek. A fentiek következtében az európai Bolar-rendelkezés elég széles körű ahhoz, hogy előklinikai és klinikai próbákra is vonatkozzék, és nem csupán generikus változatokra. 10. Finnország A Finn Szabadalmi Hivatal értesítette a genfi Nemzetközi Irodát, hogy 2005. január 1-jei hatállyal eltörölte a PCT 22(1) szakaszának 2002. április 1-jei hatállyal módosított szövegére vonatkozó fenntartásait. Ennek megfelelően a 2005. január 1 -jén vagy azt követően benyújtott nemzetközi bejelentések esetén a nemzeti szakasz megindítására adott határidő az elsőbbség napjától számított 31 hónapra változott. 11. Hollandia A Philips cég több európai szabadalom alapján határon túl is érvényes ideiglenes intézkedést (cross-border interlocutory injunction) kért a hágai kerületi bíróságtól, majdelutasítás után - fellebbezést nyújtott be a Hágai Fellebbezési Bíróságnál (HFB) három külföldi alperes: a svájci Princo, valamint a tajvani Postech és Princo cégek ellen. A HFB úgy döntött, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó Luganói Egyezmény 24. szakasza és a holland polgári törvénykönyv 126(3) szakasza alapján joga van ítélkezni a svájci Princo cég elleni beadvány ügyében, a két tajvani alperes ügyében pedig a holland polgári törvénykönyv ugyenezen szakasza alapján ítélkezhet. Ezt követően a HFB az Európai Bíróság (EB; European Court of Justice) Denilauler-döntésére hivatkozva - amelyben az EB úgy ítélkezett, hogy egy helyi (vagyis külföldi) bíróság a legalkalmasabb az adott körülmények felbecsülésére - határozatot hozott a svájci cég ellen a hollandiai bitorlás alapján, de a két tajvani cég vonatkozásában elutasította a kereseteket, mert az volt a véleménye, hogy tartózkodóan kell eljárnia tengerentúli alperesekkel szemben. A Legfelsőbb Bírósághoz (LB) benyújtott fellebbezés ügyében arról kellett dönteni, hogy a HFB kellően megindokolta-e azt a döntését, hogy nem ad ki határon túl is érvényes végzést a külföldi alperesekkel szemben. Az LB ítélete szerint a svájci Princo céggel szemben hozott döntés kellően meg volt indokolva, mert a HFB jogosan támaszkodott a Denilauler-döntésre. A HFB látszólag arra következtetett, hogy nem volt kellő mértékben képes megítélni, hogy a Hollandián kívüli körülmények az adott ügyben indokoltak-e ideiglenes intézkedést. A tajvani, tehát nem európai alperesek ügyében az LB alapvetően eltérő véleményen volt, mert megállapította, hogy a HFB nem alapozta meg kellően elutasító döntését. Az „Interlas-doktrína” szerint az illetékes holland bíróság - függetlenül a nemzetközi ítélkezés okaitól - elvben köteles egy nem európai alperessel szemben is kiadni egy határon túl is érvényes ideiglenes intézkedést, ha ezt az alkalmazható külföldi törvény indokolja. Ezen elv alól csak akkor lehet kivételt tenni, ha ez a törvényből, a kötelezettség természetéből vagy egy jogi tényből következik. Ebben az esetben