Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 1. szám - Technikatörténet. Longa Péterné: Egy magyar író találmányának sorsa regényben elbeszélve, avagy egy biciklifék története

Egy magyar író találmányának sorsa regényben elbeszélve, avagy egy biciklifék története

57

összeszorított fogakkal küzdöttem a kifejezéssel. ... Olyat akartam írni, amilyet senki még. Nem volt mintám, nem volt esztétikám, mindent magamból merítettem, a legnagyobb küszködéssel és a legszentebb írói áhítattal. ”

Az elbeszélések és regények mellett színműveket is ír, ám azokon nemigen kapnak a korabeli színházak. De mit se neki! Ő maga alapít színházat, ahol egy személyben lesz szövegíró, zeneszerző, díszlettervező, rendező és zenei-prózai előadóművész. A „Képeskönyv Kabaré” sikeres, azóta legendássá vált kezdeményezés. Autodidakta módon tanul gitározni, rekonstruálja az avar sípot. A hangjegyírást nem ismeri, egyéni módszerrel jegyzi le szerzeményeit, amelyeken néhány hónap múlva ő maga sem tud pontosan eligazodni - de sebaj, kiegészíti, átdolgozza őket, invencióban nincs hiány.

írásainak hőseit sokszor az állatvilágból veszi, olyan beleélő erővel és elhitető képességgel, hogy Nagy Lajos így ír „Egy vezérbika emlékiratai” című regényéről: „ha igazság volna a lélekvándorlás tételében, akkor Tersánszkyról azt kellene hinnünk, hogy egyszer valaha szarvas volt”. Másik „állatos” regénye A szerelmes csóka. Azután még meglepőbb ötlete támad: két regényének - Egy ceruza története illetve Egy kézikocsi története - már nem is élőlények, hanem tárgyak a főhősei; a történeteket narrátorként ők mesélik el, az ő szemszögükből látjuk a világot, például a ceruza esetében az első világháborút.

A második világháborút zsidó feleségét és más üldözötteket bújtatva, majd maga is bujkálni kényszerülve éli át. 1948-ban az elsők között kap Kossuth-díjat, de a Rákosi-rendszer nem az ő, megalkuvást nem ismerő jellemének való. Nem tesz hűségnyilatkozatot, nem hajbókol, „vonalas” írásokat tőle hiába várnak. Öntörvényű ember marad halálig, még azon az áron is, hogy 1955-ig nem adják ki könyveit - éppen írásunk tárgya, az Egy biciklifék története töri meg a jeget mint garantáltan politikamentes írás. Ezután fokozatosan megjelennek régebbi és újabb müvei.

Tersánszky Józsi Jenő 1969-ben, hosszas betegeskedés után hunyt el.

Mint az eddigiekből kiderült, Tersánszky nem életidegen irodalmár, hanem minden újdonság iránt érdeklődő, aktív, szellemi és fizikai értelemben is alkotó ember volt. Egy rádióinterjúban barátja, Berza László így beszélt róla: „Mindig csodáltam kézügyességét, azt, hogy teljes életéhez a fizikai munka is hozzátartozott. Remekül tudott bánni a szerszámokkal, a fával, a bőrrel, a vassal és minden más anyaggal. A szerszámait gyönyörűség volt kézbe venni... ezeket, mint az írótollát, úgy használta.... Teljes életet élt! Bármihez nyúlt, mindent teljes szívvel, örömmel csinált, és mindennek a végére járt. Kudarcain pedig úgy lépett át, mint apró akadályokon.”

Ezek után nem is csodálkozunk azon, hogy Tersánszky többszörös feltaláló volt. Az avar síp megalkotása inkább egy új hangszer volt, mint az eredeti rekonstrukciója - hiszen ahhoz vajmi kevés adat állt rendelkezésre. A Képeskönyv Kabaré könnyen mozgatható, alakítható, többfunkciós díszlete szintén műszaki tudást, alkotó képzeletet feltételez. Összehajtható csónakjára később térünk ki. Tersánszky szívügye azonban a biciklifék volt, ezért is szentelt neki külön könyvet, amelynek — mint a szerző már az első oldalakon biztosít bennünket - minden szava igaz: „ ...ez

valóban kulcsregény, mivel nemcsak minden szakasza tökéletesen hiteles tudósítás, valóban megtörtént dolgokról, hanem én magam, az író, személyemben vagyok az egyetlen vezéralakja. Csak nem mint író, hanem egy roppant tömegben használt világcikknek megüjítója és nem elméletben, hanem a gyakorlatban, bár sajnos, csak a magam használatára. Épp ez a történet tárgya. Hogyan nem vált közhasználatúvá egy olyan eszköz, amit én magam sok-sok tanú előtt öt hosszú éven át sikerrel használtam, sőt utánam más is, talán mások is; az sem lehetetlen, hogy jelen pillanatban is, még mindig használják. ”

Hogy jutott eszébe Tersánszkynak, hogy éppen egy bicikliféket tökéletesítsen? Elmeséli töviről-hegyire. 1929- ben Baumgarten-ösztöndíjat kapott. Jól jött a pénz, mivel feleségével valósággal nyomorogtak, albérletről albérletre vándoroltak. Nagyon szerettek volna már megállapodni, lakást szerezni, amely alkalmas a nyugodt munkára. Megtudták, hogy egy bank Albertfalván, a Duna partján apró családiházas lakótelepet épít, olyan kedvező értékesítési feltételekkel, amely még az ő számukra is elérhető, hátuk mögött az ösztöndíj nyújtotta biztonsággal, és a nyugodt környezetben születendő jövendőbeli művek reményében. Hosszas utánjárás és az építkezés ma is jól ismert bonyodalmai után Tersánszkyék beköltöztek várva várt otthonukba. Csakhamar kiderült, hogy Albertfalváról a belváros - azaz a kiadók, szerkesztőségek - a tömegközlekedési eszközökkel meglehetősen nehezen, lassan közelíthetők meg. Szomszédai biztatására az író beszerez egy Fecske névre hallgató könnyű, kecses versenykerékpárt. Mint igazi hozzáértő ezermester, alaposan szemügyre veszi a gépet, amelynek két fékjéről szakszerű leírást ad. Az egyik a hátsó kerék tengelyébe szerelt kontrafék, amelyet a pedál hátrafelé nyomásával lehet működtetni. A könyv főszereplője azonban a másik fék: „... a Fecske kormányán egy furcsa nagy acél bajusz, egy mindent felülmúló alkotmány a fékek világában. Világszabadalom! Bowden-fék a neve. A szerkezete bonyolult rugórendszerből áll, amely acélhuzalon kapcsolódik egymásba. Ha nyomod a fék nyomóját? A rugórendszer ellenkező irányban rúg, mint nyomod, viszont a huzal végén a kerékre harapófogószerűen alkalmazott féket a rugók így szoríthatják rá a kerék acéljára két felől a gumi lenyomása helyett. ... Az már nekem túl magas volt, hogy tökéletesen fölfogjam a rugórendszer lángelméjű találmányát. Megelégedtem azzal, hogy ha nyomtam a nyomót, a fék működött. A külalakjánál rémlett annyi kifogásolnivalóm, hogy a gép rugórendszeres, csápszerűen messze álló fékhuzalja bizony holmi cserjésben hamar beleakad az ágakba. De viszont különös, érdekes dísz a kormányon. ” Nem tudjuk, hogy a Fecske nevű csepeli kerékpárnak pontosan milyen volt a fékje, bovdenhuzalos kerékpárfékeknek több fajtája ismert szabadalmi leírásokból is. Ezek közül - csupán szemléltetésül - kettőnek a rajzát mutatjuk be az 1., illetve a 2. ábrán. Az 1. ábra a GB 1 124 883 sz. szabadalmi leírásban szereplő fék szerkezetét mutatja, a 2. ábrán az US 4 267 746 sz. szabadalmi leírás szerinti fék a kerékpárra felszerelt állapotban látható, jól megfigyelhető a Tersánszky által említett „acélbajusz”.

Megjegyezzük még, hogy itt és a továbbiakban az író többször használja a helytelen és, sajnos, a köztudatból máig kiirthatatlan „világszabadalom” meghatározást.