Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Széljegyzetek iparjogvédelmi joggyakorlatunk margójára

8

Dr. Ficsor Mihály

(6) bekezdése alapján is határozatban kell megállapítania a PCT-bejelentés hatályának megszűnését. Erre olyan esetekben van szükség, amikor a bejelentő kezdeményezi, megkísérli a nemzeti szakaszba lépést, de nem jár eredménnyel. Az Szt. 84/S. §-ának (3) és (4) bekezdésében szabályozott rendből, az ott megjelölt határidők természetéből adódóan ez a helyzet akkor áll elő, ha a bejelentő az Szt. 84/S. §-ának (3) bekezdésében meghatározott határidő elmulasztása miatt igazolást vagy jogokba való visszahelyezést kér, vagy ha az Szt. 84/S. §-ának (4) bekezdésében megszabott határidő elmulasztásának igazolására terjeszt elő kérelmet. Ilyen esetekben - ha az MSZH a jogokba való visszahelyezés vagy az igazolás iránti kérelemnek nem ad helyt - az Szt. 84/S. §-ának (6) bekezdése csak úgy alkalmazható, hogy a hivatal határozattal állapítja meg a PCT- bejelentés hatályának megszűnését. Ehhez ugyanazok a jogkövetkezmények fűződnek, mint az MSZH-hoz benyújtott szabadalmi bejelentés visszavonásához. A nemzetközi szabadalmi bejelentés hatályának megszűnését megállapító határozat tehát a szabadalmi bejelentés visszavonásának tudomásulvételéről, illetve a szabadalmi bejelentés visszavonjak tekintéséről hozott határozatok jogi sorát osztja: a szabadalom megadása kérdésében hozott ügydöntő határozatnak, érdemi határozatnak számít, amihez - egyebek mellett - az a következmény járul, hogy e határozattal szemben is megváltoztatási kérelemmel lehet élni [1. az Szt. 46. §ának (2) és (4)—(5) bekezdését, valamint 85. §-ának (1) bekezdését].

2. Eljárás a védjegyoltalomnak az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta esetén

2.1. A Vt. 11. §-a szerint a védjegyoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart. A védjegyoltalom azonban további tíz-tíz éves időtartamra megújítható. Megújítás esetén az újabb oltalmi idő az előző oltalmi idő lejárati napját követő nappal kezdődik. A Vt. 30. §-ának a) pontja ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy a védjegyoltalom az oltalmi idő lejártát követő napon megszűnik, ha az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt.

A - kérelemre induló - megújítási eljárást a Vt. 65-67. §ai szabályozzák. A lejárat miatti megszűnés esetén követendő eljárásról a Vt. 71. §-a rendelkezik.

A régi védjegytörvény - az 1969. évi IX. törvény (Rvt.) — nem követelte meg, hogy a védjegyoltalomnak az Rvt. 16. §-ának a) pontja (azaz az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta) alapján történő megszűnését az MSZH határozattal állapítsa meg, sem pedig azt, hogy az Rvt. 16. §-ának a) pontja szerint bekövetkező megszűnést a védjegylajstromba jegyezze be és hivatalos lapjában hirdesse meg. Ez egyértelműen következett az Rvt. 34. §-ából, amely mind a határozathozatalt, mind a lajstrombejegyzést és meghirdetést csupán az Rvt. 16. §-ának h) -d) pontja alapján történő megszűnésekre írta elő. Ezáltal az Rvt. 16. §-ának a) pontja alapján történő megszűnésre nem kellett alkalmazni az Rvt. 23. §-ának (3) bekezdését sem, amely előírta: a védjegylajstromba csak az MSZH vagy a bíróság határozata alapján lehet bejegyzést tenni.

A Vt. e tárgyban az Rvt.-tői eltérően rendelkezik. A Vt. 71. §-ának (2) bekezdése csupán a védjegyoltalom lemondás miatt bekövetkező megszűnését illetően követeli meg külön, expresses verbis a megszűnés határozattal való megállapítását. Ezt azonban nem mondja ki a lejárat miatti megszűnésre, holott a 71. § ezzel a megszűnési okkal is foglalkozik. A Vt. 71. §-ának (3) bekezdése ugyanakkor - és ennyiben tér el a Vt. 71. §-a az Rvt. 34. §-ától - a védjegyoltalomnak az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta miatt bekövetkező megszűnése esetén is megköveteli a védjegylajstromba való bejegyzést és a megfelelő hatósági tájékoztatás közlését. Mivel a Vt. 71. §-ának (3) bekezdése értelmében a megújítás nélküli lejárat miatti megszűnést be kell jegyezni a lajstromba, felvetődik, hogy alkalmazandóvá válik-e a Vt. 48. §-ának(l) bekezdése is, amelynek értelmében a védjegylajstromba csak az MSZH vagy a bíróság határozata alapján lehet bejegyzést tenni.

2.2. A Vt. novellájának, vagyis az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvénynek (a továbbiakban: Vtn.) az előkészítése során, valamint a legutóbbi időben a hivatali joggyakorlatban is felvetődött az a kérdés, hogy a Vt. 48. §-ának (1) bekezdésében és 71. §-ában foglalt rendelkezések egybevetéséből milyen eljárásjogi következtetéseket kellene levonni. A Vtn. tervezetei kezdetben tartalmazták is a Vt. 71. §-a (2) bekezdésének olyan értelmű módosítását, amelynek értelmében az MSZH az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta esetén is határozattal állapította volna meg a megszűnést (1. a Vtn. 2003. április 15-én kelt tervezetének 35. §-átés2003. április 30-án kelt tervezetének 34. §-át). A Vtn.-nek az Országgyűlésben elfogadott változata viszont már nem tartalmazott a Vt. 71. §-át módosító rendelkezést (amint ebből az írásból a következőkben majd kitűnik: feltehetőleg helyesen maradt el a Vtn.-bői a 71. § említett — és egyes tervezetekben még szereplő - módosítása).

Az MSZH joggyakorlatában mindazonáltal e kérdéskör tisztázására továbbra is szükség van.

2.3. Ha abból indulunk ki, hogy a Vt. 48. §-a a Vt. Vili. fejezetében található, és hogy a Vt. VII. és VIII. fejezetei képezik az MSZH előtti védjegyeljárásokra vonatkozó szabályozás általános részét (és ennek feltételezésére a Vt. fejezeteinek sorrendje, tagolása és a bennük foglalt szabályok tartalma egyaránt megfelelő alapot ad), akkor a Vt. 48. §ának és 71. §-ának viszonyát a főszabály és a kivétel, az általános és a különös, más szóval a lex generális és a lex specialis viszonyaként írhatjuk le. Ez esetben viszont a Vt. 71. §-ának javára, a Vt. 71. §-ának elsőbbséget adva alkalmazhatjuk a lex specialis derogat legi generali általános szabályát, amit a polgári jogi szakirodalom a következőképpen foglalt össze: „minden olyan esetben, amikor valamely tényállás, amely egy jogszabályban szabályozva van, része egy másik jogszabályban körülírt tényállásnak, irányadó a lex specialis derogat legi generali szabálya, vagyis ilyenkor a maga különös tényállását hordozó jogszabályi rendelkezést kell alkalmazni az általános, tágabb terjedelmű jogszabállyal szemben”.5

Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része. Budapest-Pécs, 1998, p. 181