Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből 37 kedelmi hasznosítása tárgyában foglalt állást az eljáró tanács. Itt a szerzői és kapcsolódó jogok megsértése tárgyában, tehát a Btk. 329/A. § (1) bekezdése szerinti vagyoni hátrány mértékének maghatározása ügyében az eljáró tanács úgy foglalt állást, hogy a vagyoni hátrány összege megegyezik legalább a szerzői... jogosultat illető, a szerzői jogi felhasználás ... fejében járó jogdijjal (licenciadíjjal). Ennek megállapításához azonban nem elegendő a jogosult képviselőjének egyoldalú nyilatkozata az ún. szokásos minimális licenciadíjról, hanem az állítást alá kell támasztani olyan, lehetőleg a Magyar Köztársaság területére megkötött licenciaszerződéssel, amely a büntetőeljárással érintett időszakra nézve az állított módon meghatározott (forgalomtól és bevételtől független fix összegű díj) és az állított mértékkel azonos (ahhoz hasonlítható) mértékű licenciadíjat tartalmaz. A jelen ügyben a jogdíj becsléséhez az eljáró tanács az alábbi tényezőket vette figyelembe. A kereskedelmi hasznosítás fogalmát sem az Szjt., sem a törvény indokolása nem határozza meg, csak utal arra, hogy a korábbi szerzői jogi törvény bírói gyakorlatában alakultak ki ennek, az ún. „merchandising” jognak az előzményei (pl. VUK-ügy, BH 1986/363). Az Szjt. kommentárja [Gyertyánfy Péter (szerk.): A szerzői jogi törvény magyarázata. KJK, 2000] szerint a kereskedelmi hasznosítás az eredeti, fő felhasználáson kívüli másodlagos, főleg reklámjellegű hasznosítás. Jelentheti a jellegzetes és eredeti alakok feltüntetését pl. ruhadarabon. A szóban forgó esetben a 33. sorszámú közbenső ítélettel megállapított jogosulatlan felhasználás nem egyszerűen engedély nélküli felhasználás, hanem engedély nélküli másodlagos kereskedelmi hasznosítás, ami a szerzői jogi felhasználás nevesített, „minősített”, az üzleti haszonszerzési célt eleve magában foglaló esete. Az ilyen jellegű felhasználáshoz ugyanis az Szjt. szerint külön, kifejezett engedély [Szjt. 16. § (3) bekezdés] szükséges. A felhasználás e minősítő, tehát díjat növelő tényezőjéhez tartozik, hogy a jogosult bizonyítottan hajlandó volt, és a tényállás szerint is hajlandó lett volna hozzájámlni a „Dr. Bubó” rajzfilmfigura kereskedelmi hasznosításához. Díjmeghatározó tényező az alkalmazott reklámhordozó. Az alperes a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2. § f) pontjában meghatározott valamennyi fogyasztóhoz szóló (fogyasztó: minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki felé a reklám irányul) a 2. § t) pontja szerinti szabadtéri reklámhordozón (reklám közzététele céljából építményen kívül elhelyezett eszköz, kivéve az árusítás helyén elhelyezett áru elérhetőségét jelző eszközöket) helyezte el a Dr. Bubó rajzfilmfigurát. Az alperes nem válogatott a fogyasztói célcsoportok között, nem alkalmazott célcsoportoknak szóló válogatott reklámhordozókat (pl. előfizetett folyóiratszámokhoz kapcsolt prospektus vagy prémium, tehát ingyenesen adott termékek), hanem abban bízott, hogy a közterületen járó-kelő bármely fogyasztó számára nyújt „olyan tájékoztatást, amely a Traubisoda értékesítését és az alperes vállalkozás nevének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá a Traubisoda árujelző megismertetését előmozdítja”(a gazdasági reklám törvényi fogalmának megfelelő alkalmazása). A tájékoztatás - a nem vitatott tényállás szerint - „az üdítőital-értékesítés szempontjából főszezonban, kivilágított, éjjel is látható közterületi plakátokon történt” (F/9, alperesi levél). Díj növelő tényező, hogy az alperes reklámtevékenysége a terméket bevezetett, kétségkívül jó hírű rajzfilmfigurával (a rajzfilmfigura ismertségére a 2. pont alatti válasz utal) kapcsolta össze. Az alperesi jogelőd felhasználási engedélyének létére vonatkozó tényállási elem bizonyítja, hogy az alperes úgy vélte, a felperesi rajzfilmfigura mind a tervgazdaság korában, mind a mai, éles piacgazdasági versenyben is alkalmas az alperesi termék kelendőségének fokozására. Ugyancsak díjnövelő tényező a felperesi rajzfilmfigurához kapcsolható, a reklámmal elérni szándékozott fogyaszt tói asszociáció. A „Dr. Bubó” rajzfilmfigura közismerten az erdő háziorvosát (a tervgazdaság korában: körzeti orvosát) testesíti meg. A filmsorozat egyes epizódjainak hasonló a csattanója. Az orvos ugyan téved(het) a diagnózisban, de tanácsa mégis mindig (mindegy, hogy milyen közvetett úton vagy paradox módon) helytállónak bizonyul, a sorozat minden egyes része ugyanis happy enddel zárul. Ez azt az asszociációt kelti a fogyasztóban, hogy az ajánlott termék jó, hiszen dr. Bubónak „még akkor is igaza van, ha téved”. Peradat, hogy a felperes 1997-ben három hónapi időtartamra 1 200 000 Ft nettó felhasználási díj fejében engedélyezte egy, a szóban forgó rajzfilmfigurához hasonlítható ismertségű alak, a „Gusztáv” kereskedelmi hasznositását (a felperes 2001. április 23-án kelt észrevételei, 3. o.). A perben érintett felhasználásra három év múlva, magasabb piaci ár- és díjfeltételek között került sor. Az is peradat, hogy ha a felek között folytatott tárgyalások alapján írásba foglalt szerződéskötésre került volna sor, az alperes egy évre szerzett volna felhasználási jogot (F/12. szerződéstervezet, 6. pont). A felhasználás időtartama a díj mértékét értelemszerűen befolyásolja, azonban nem „egyenes arányosság alkalmazásával”. Ha az alperes a terméke értékesítésére legkedvezőbb időszakban valósított meg nem célzott, széles fogyasztói körnek címzett felhasználási cselekményt, akkor az esetlegesen bizonyított rövidebb felhasználási időtartam sem eredményezheti a jogdíj egyenes arányú csökkenését. Befolyásolja a felhasználásért fizetendő szerzői jogdíj mértékét a felhasználással érintett terület nagysága. Értelemszerűen magasabb jogdíj jár az egész ország területén, mint egy korlátozott területen megvalósult felhasználás esetében. Itt sem állapítható meg azonban valamiféle „egyenes arányosság”, mégpedig a szóban forgó felhasználás természete és az alkalmazott reklámhordozó miatt. A közterületi plakátokat ugyanis nemcsak a közterületet magában foglaló település állandó lakosai, hanem áthaladók, átutazók is észlelik. Emiatt nem állítható, hogy a csak budapesti „plakátfelhasználás” kb. ötödrésznyi fogyasztói kört (szerzői jogi értelemben: nyilvánosságot) ér el, mint egy országos reklámplakát akció. (Szerepet játszik a felhasználás, és így a jogdíj mértékének a meghatározásában az is, hogy a forgalom, tehát az elérhető nyilvánosság szempontjából milyen helyeken került sor a felhasználásra. Nagy forgalmú helyeken elhelyezett plakátokon történő felhasználás díja általában magasabb,
