Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 77 dományon belül - azaz a más tudományágak művelői számára is - érthetővé tenni. Néhány sokat ígérő cím, illetve téma az itt szereplő tanulmányok közül: A Világegyetem természetének jövője; Kozmológiai kihívások: egyedül vagyunk-e és hol?; 2050 matematikája; Az erkölcsi fejlődés elmélete felé; Miként fogjuk felhasználni azon képességünket, hogy szabályozni tudjuk az emberi faj genetikai felépítését?; A káosz és a komplexitás elméletének jövője; Mi az élet; Történt-e második Teremtés; Az ember és a gép egyesítése; Az anyag jövője — a megrendelésre előállított molekulák tudományának fejlődése; Az információhoz jutás technológiáinak fejlődése és ennek hatása az élet különböző területein; Az elme, az agy és az én - az agy működésének felderítése; A betegségek megzabolázása. Olykor egyáltalán nem könnyű, viszont rendkívül izgalmas, tanulságos, és főként gondolatébresztő olvasmány. Dr. Osman Péter * * * Andrew Byatt, Alastair Fothergill, Martha Holmes: A kék bolygó — az óceánok természetrajza. Alexandra Kiadó, 2002; ISBN 963 368 2274 Bolygónk felszínének mintegy 71 százalékát, 362 millió négyzetkilométert sós víz borít, s ennek túlnyomó részét az óceánok teszik ki. Nekik köszönhető, hogy a világűrből nézve a Föld kék színűnek látszik. Minden nagy nyomtatott tudástárak öregapja, az Encyclopaedia Britannica egyebek közt az alábbiakat mondja róluk „Óceán” szócikkében: Az összefüggő sósvíz-tömeget általában nagyobb óceánokra, valamint kisebb tengerekre osztjuk. A három fő óceán a Csendes-, az Atlanti- és az Indiai-óceán, amelyeket részben szárazföldi, részben tengerfenéki topográfiai határok írnak körül, s mindhármuk csatlakozik az Antarktiszt körülölelő víztömeghez, amelyet olykor Déli-óceánnak is neveznek. Az óceánok átlagos mélysége 3,7 km, s az óceánfenék mintegy 75 százaléka esik a 3-6 km mélységhatárok közé, míg csupán 1 százalék fekszik mélyebben ennél. A legnagyobb mélységek a viszonylag szűk óceáni árkokban találhatók, az eddig mért maximum 11 034 m a Mariana árokban. Ma úgy látjuk, hogy az óceánok a földtörténet korai időszakában alakultak ki. Amint a bolygó felmelegedett és három fő zónája - mag, köpeny és kéreg - elkülönült, a belsejéből a vulkáni tevékenységek a vízgőz hatalmas tömegeit szabadították fel egyéb illékony anyagokkal együtt, és ezek a felszínre emelkedtek a lávával. A vízgőz forró felhőkként vált ki a lávából, s ezek kondenzálódása szolgáltatta a vizet az óceánok kialakulásához. Tudjuk azt is, hogy a víz folyamatosan szó szerint globális körutazást tesz az óceánok és a légkör közös rendszerében. Szinte hihetetlen, de egy nagy kört mintegy ezer év alatt jár be. Tudjuk, itt is olvashatjuk, hogy az élettér, amelyet az óceánok adnak a tengeri élet számára, a becslések szerint mintegy 250-szerese a szárazföldinek. Szintúgy azt is, hogy a földi élet először a tengerekben j ött létre. A magasabb rendű életformák kialakulását pedig az tette lehetővé, hogy az óceánokban élő egysejtűek, amelyek eddig ismert legkorábbi megkövült maradványait 3,6 milliárd éves kőzetekben találták meg, fotoszintézis útján oxigént kezdtek termelni, ami a légkör fokozatos átalakulását idézte elő, és lassacskán létrehozta a Föld ózonpajzsát is. Ma is a tengeri fitoplanktonnak köszönhetjük a légkör oxigéntartalmának felét - jó lesz tehát vigyázni rá. Az Alexandra Kiadó igen hasznos és remélhetően a jövőben is folytatódó gyakorlata, hogy magyar nyelven közreadja a brit BBC-nek azokat a kiemelkedő minőségű albumait, amelyeket ez utóbbi nagy ismeretterjesztő filmsorozataihoz, azok nyomtatásban megjelenő összegezéseként készít. így született ez a kötet is. A téma rendkívül izgalmas. Amint Alastair Fothergill is kiemeli, ma a Hold felszínéről többet tudunk, mint a saját bolygónk mély óceánjairól. Valóban, az óceánok világa ismereteinket tekintve még fehér foltokkal teli. Hogy csak két végletet említsünk hiányainkból, megdöbbentően keveset tudunk a Föld mai legnagyobb állatainak, a bálnáknak az életéről, s úgyszintén arról, hogy milyen életformák léteznek és azok hogyan működnek az óceánok olyan extrém létfeltételei között, mint a nagy mélységek óriási nyomása, vagy éppen egyes helyek vulkáni tevékenységek által fűtött többszáz fokos vízhőmérsékletének környezete. Helytállónak látszik az a feltevés is, hogy az óceánok még mindig rejthetnek olyan fajokat, amelyeknek a létéről sincs tudomásunk. A köznapi ember pedig ennél még sokkal rosszabbul áll az óceánokra vonatkozó ismeretek terén. Hála elsősorban a televíziós ismeretterjesztésnek, „látásból” már egyre többet tudunk a vizek lakóinak sokféleségéről, kiemelkedően látványos képviselőikről, életmódjuk megnyilvánulásairól és a felszínhez közeli környezetükről, hiszen nagyjából ezek azok, amit az ismereteijesztő filmek meg tudnak ragadni. Még azok is, akiknek megadatik, hogy egy-egy tengerparti üdülés alkalmával kicsit búvárkodhassanak, nagyjából annyit kapnak a nagy egészből, mintha egy terrárium alapján képzelnénk el a brazil őserdőt. Ha pedig belegondolunk, rá kell jönnünk, hogy az óceánok nagy rendszereit illetően legfeljebb a puszta létükről van valamelyes tudásunk, az sem éppen átfogó, a működésükről és annak mozgatóerőiről viszont már aligha. Ebben az elegáns kiállítású, több mint 400 bámulatos fényképpel illusztrált albumban a fülszöveg tanúsága szerint három kiváló szakember, a téma avatott ismerői segítenek ismerkedni az óceánok világával, a népszerű ismereterjesztés legjobb hagyományait követve. Előadásmódjuk a kellemes, de szakmailag korrekt, sok ismeretet felvonultató, gördülékeny elbeszélés. Amit és ahogyan mondanak, azt bárki nehézség nélkül tudja követni, ha nincs is semmiféle előképzettsége e témakörben. Nem fecsegnek, ami az ismereteijesztő művek nem csekély hányadának csúf hibája, előadásukat sehol sem érezzük felszínesnek, másrészt soha nem okoz nehézséget, hogy kövessük és értsük az itt elmondottakat. A könyv legnagyobb része az óceánok élővilágáról és élőhelyeiről szól. Tartalmas bevezető fejezet vázolja fel az alapvető földtani tudnivalókat, a víznek az óceáni élet szempontjából fontos sajátosságait és a természet erőinek hatásait, amilyenek a hurrikánok, az áramlatok és maga a hullámzás. Szól a Hold árapálykeltő erejéről, az óriási víztömeg éghajlatszabályozó hatásáról, és arról a különös,
