Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)

2004 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: Az „átlagos fogyasztó” az európai és a német védjegyjogban

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 109. évfolyam 2. szám 2004. április DR. VIDA SÁNDOR* Az „átlagos fogyasztó” az európai és a német védjegyjogban A Verseny- és védjegyjog c. Nordemann-kommentár 9. ki­adásának1 előszavában a szerzők azt írják, hogy a mű ko­rábbi kiadásai között soha nem történt még annyi változás, mint ezen kiadás és az azt megelőző között. A bírósági gya­korlat változásának okai között pedig első helyen a fo­gyasztói modell változását említik, amelyben a Német Leg­felsőbb Bíróság némi habozás után végül magáévá tette (másként nem is tehetett volna) az EU Bírósága által konci­­piált kevésbé szigorú fogyasztói modellt (Verbraucherleit­bild), a magyar bírósági gyakorlat szóhasználatával az „át­lagos fogyasztó” modelljét, amit más szóval talán az „el­képzelt, absztrakt fogyasztó” kifejezésekkel lehet legin­kább körülírni. Az EU Védjegyjogi Irányelvére2, valamint az EU Bíró­ságának gyakorlatára figyelemmel Fezer3, valamint Ströbele és Hacker4 szerint is az „átlagos fogyasztó” fogal­mát egységesen kell alkalmazni (einheitliches Verständnis) akár versenyjogi, akár védjegyjogi eljárásban válik szüksé­gessé annak figyelembevétele. Ezért a versenyjogi megté­vesztésről, illetve ennek kapcsán a fogyasztó fogalmáról írott korábbi tanulmányomra3 utalunk azzal, hogy ebben az írásban az e tárgyban az utóbbi években megfigyelhető véd­jegyjogi gyakorlatról történő beszámolóra szorítkozom. A forgalmi körök felfogásának tükröződése a fogyasztó tudatában A forgalmi körök felfogása (Verkehrsauffassung) mind a védjegy bejegyzésére irányuló eljárás, mind a bitorlási per során jelentőséggel bírhat, egyes esetekben perdöntő is lehet. A német versenyjogi irodalom ma már teljesen magától értetődően tárgyalja az EU Bírósága által zsinórmértékként kezelt átlagos fogyasztó modelljének alkalmazását mind a * jogtanácsos, Danubia Szabadalmi és Védjegy Iroda, Budapest W. Nordemamv. Wettbewerbs- und Markenrecht, 9. kiadás. Baden-Ba­den, 2003, p. 5 ATanács 89/104/EGK irányelve a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről ^ K. H. Fezer. Markenrecht, 3. kiadás. München, 2001, § 14 Rn. 149 P. Ströbele-F. Hacker: Markengesetz, 7. kiadás. Köln-Berlin-Bonn-München, 2003, § 8. Rn. 83 5 r S Vida Sándor: A fogyasztó fogalma az Európai Bíróság gyakorlatában. Versenyfelügyeleti Értesítő, 1999, 1. szám, p. 40 (vő. különösen a MARS-ügyben hozott ítélet) feltétlen, mind a viszonylagos lajstromozást gátló okok vizsgálatánál,6 mind a védjegybitorlási perben.7 Néhány példa az EU Bíróságának gyakorlatából. Úgy tűnik, hogy az EU bírósága azt a tételt védjegyügy­ben először a Gut Springenheide ügyben hozott ítéletében8 9 fogalmazta meg, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a szóban forgó megjelölés alkalmas-e a tojások eladásának előmozdítására (annak fokozására), és ezáltal az EU-nak a tojások értékesí­téséről szóló normákat szabályozó rendeletbe ütközően a vevők megtévesztésére, a nemzeti bíróságnak abból kell ki­indulnia, hogy az átlagosan tájékozott, figyelmes és értel­mes fogyasztó (kiemelés a szerzőtől) ezt a megjelölést felte­hetőleg hogyan fogja felfogni. Ha a nemzeti bíróság számá­ra e kérdés eldöntése különösen nehéznek ígérkezik, a kö­zösségi jog nem tiltja, hogy saját jogának előírásaitól füg­gően szakvéleményt szerezzen be vagy fogyasztói megkér­dezést rendeljen el (ítélet, 37. pont). Ezt a tézist fejti ki bővebben az EU Bíróságának a Lloyd­­ügyben hozott ítélete4, amely számos egyéb szempont mel­lett azt is kifejti, hogy (az összetévesztés veszélyének) átfo­gó értékelése alkalmával az átlagosan tájékozott, figyelmes és értelmes fogyasztóból (kiemelés a szerzőtől) kell kiin­dulni (vő. az 1998. július 16-i C-210/96 Gut Springenheide ítélettel - bírósági hivatkozás a Lloyd-ítéletben). Minden­esetre figyelembe veendő, hogy az átlagos fogyasztónak csak ritkán nyílik alkalma, hogy a különböző védjegyeket egymással összehasonlíthassa, hanem csupán arra a töké­letlen képre kell hagyatkoznia, amely emlékezetében él. Ezen felül az is figyelembe veendő, hogy az átlagos fo­gyasztó figyelme a szóban forgó áru vagy szolgáltatás jelle­ge szerint különböző lehet (ítélet, 26. pont). 6 Ströbele-Hacker id. mű, § 8. Rn. 83, 547, § 9. Rn. 155 Fezer id. mű, § 14. Rn. 126; D. V. Schultz: Markenrecht. Heidelberg, 2002, § 14. Rn. 73 8 C-210/96, GRUR Int., 1998, p. 797. A közigazgatási pert az Élelmiszerfelügyeleti Hivatal ellen indította a Gut Springeheide felpe­res, mert az előbbi a védjegyként is bejegyzett „6-Kom-l 0 frische Eier” (6 féle mag-10 friss tojás) megjelölést olyannak tartotta, amely megté­veszti a fogyasztókat, ezért bírságot szabott ki a felperesre. 9 C-342/97, GRUR Int., 1999, p. 736. A védjegytörlési eljárás a Loint’s védj egy ellen indult, ebben a jogosult vitatta a Lloyd (cipők) védjeggyel való összetéveszthetőséget.

Next

/
Thumbnails
Contents