Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2004 (109. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 2. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: Az Európai Szabadalmi Hivatal szervezete, nyelvei és eljáró szervezeti egységei
Az Európai Szabadalmi Hivatal szervezete, nyelvei és eljáró szervezeti egységei 53 A felszólalási osztályokra vonatkozó 19. szakasz szövege a következő: „(1) A felszólalási osztályok feladata az európai szabadalmak ellen benyújtott felszólalások elbírálása. (2) Mindegyik felszólalási osztály három műszaki elbírálóból áll, akik közül legalább kettő nem vett részt annak a szabadalomnak a megadására irányuló eljárásban, amelyre a felszólalás vonatkozik. Az az elbíráló, aki részt vett az európai szabadalom megadására irányuló eljárásban, nemjárhat el elnökként. A felszólalással kapcsolatos ügydöntő határozat meghozatalát megelőzően a felszólalási osztály a felszólalás vizsgálatával megbízhatja egyik tagját. A szóbeli eljárás a teljes felszólalási osztály előtt folyik. Ha a felszólalási osztály megítélése szerint a határozat jellege ezt indokolja, az osztályt ki kell egészíteni egy olyan jogi képzettségű elbírálónak az eljárásba való bevonásával, aki nem vett részt a szabadalom megadására irányuló eljárásban. Szavazategyenlőség esetén az osztály vezetőjének szavazata dönt.” Ez a szakasz tehát a felszólalási osztályok illetékességét és összetételét határozza meg. A felszólalási osztályok műszakilag képzett összes vizsgálója vizsgálati osztályokhoz is tartozik, de a vizsgálati osztályoknak nem mindegyik vizsgálója intéz felszólalási ügyeket is. Bizonyos felszólalási ügyeket nem műszaki vagy jogi képzettségű vizsgálók is intézhetnek. A felszólalási osztályok illetékességét a 99. szakasz szerint benyújtott felszólalás alapozza meg. Ez akkor is érvényes, ha a felszólalás nem megengedhető vagy nem benyújtottnak minősül. A vizsgálati osztályokhoz hasonlóan a felszólalási osztályok is három műszaki képzettségű vizsgálóból állnak. Annak érdekében, hogy a korábbi eljárástól lehetőleg nem befolyásolt döntés szülessen, a felszólalási eljárásban csak egy olyan vizsgáló működhet közre, aki részt vett abban a szabadalmazási eljárásban, amely ellen a felszólalás irányul, de ő nem lehet a tanács vezetője. A T 939/91 sz. döntés olyan esetre vonatkozik, amikor a felszólalási osztály vezetője második elővizsgálóként vett részt a felszólalás tárgyát képező szabadalom engedélyezési eljárásában. A fellebbezési tanács megállapította, hogy a felszólalási osztály megsértette a 19(2) szakasz előírásait; ezért hatálytalanította a felszólalási osztály döntését, és elrendelte a fellebbezési díj visszafizetését. Hasonlóan a vizsgálati eljáráshoz, a végső határozat meghozatala előtt a felszólalás intézését a felszólalási osztály egy tagjára lehet bízni; a gyakorlatban általában ez történik. A szóbeli tárgyalást mindig a felszólalási osztály összes tagja előtt kell lefolytatni. A T 390/86 (OJ 1989,30) sz. döntés ügyében a felszólalási határozatot nem az a három vizsgáló írta alá, aki részt vett a szóbeli tárgyaláson. A Fellebbezési Tanács megállapítása szerint a 19. szakasz (1) és (2) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a felszólalási osztály a határozat aláírásakor szabálytalanul járt el. Ezért a Tanács a határozatot érvénytelennek minősítette, aminek következtében a felszólalást újra kellett vizsgálni. A felszólalásokra is érvényes a 116. szakasznak az az előírása, hogy a felek kérésére szóbeli tárgyalást kell tartani; ez a tárgyalás azonban - ellentétben a vizsgálati osztályok előtti szóbeli tárgyalással - alapvetően nyilvános. Ha a felszólalási osztály véleménye szerint a határozat természete megköveteli, olyan, jogi végzettségű vizsgálót kell az eljárásba bevonni, aki nem vett részt a szabadalomengedélyezési eljárásban. Szavazategyenlőség esetén az osztályvezető szavazata dönt. A Jogi Osztályra vonatkozó20. szakasz szövege a következő: „(1) A Jogi Osztály feladata az európai szabadalmi nyilvántartásba való bejegyzésekre, illetve a hivatásos képviselők jegyzékébe való felvételre és az onnét való törlésekre vonatkozó határozatok meghozatala. (2) A Jogi Osztály határozatát annak egyik jogi képzettségű tagja hozza meg.” Ez a szakasz a Jogi Osztály illetékességét és feladatait rögzíti. A Jogi Osztályt röviddel a müncheni diplomáciai konferencia előtt vették be szervezeti egységként az Európai Szabadalmi Egyezménybe annak érdekében, hogy a lajstromvezetéshez központi helyet létesítsenek. Ha ezt a feladatot az elnöknek hagyták volna meg, elutasító határozatok esetén a jogi út vonatkozásában nehézségek léptek volna fel, mert az elnök határozatait alapvetően nem lehet fellebbezéssel megtámadni. A 12. szabály (2) bekezdése szerint a Jogi Osztály az 5. főigazgatósághoz és azon belül a szabadalom-ügykezelési igazgatósághoz tartozik. A Jogi Osztály hatáskörét az elnök egy 1989. március 10-i határozata rögzíti. Ha egy vizsgálati vagy felszólalási osztályt jogi végzettségű vizsgálóval kell kiegészíteni, ebben nem a jogi osztály illetékes, hanem a szabadalomjogi igazgatóság, amely szintén az 5. főigazgatósághoz tartozik. A J 10/93 (OJ 1997, 91, 1) sz. döntés szerint egy olyan ügyben, ahol a jogátruházás bejegyzésére vonatkozó kérelemmel egyidejűleg a mulasztás miatt visszavontnak minősített szabadalom újbóli érvénybehelyezését is kérték, a Jogi Osztály csak a jogátruházás bejegyzésével kapcsolatban dönthetett, de csak akkor, ha a jogutód megfelelő lépéseket tett a bejelentés újbóli érvénybehelyezése érdekében; az újbóli érvénybehelyezés azonban a vizsgálati osztály hatáskörébe tartozott. A Jogi Osztály nemcsak az európai szabadalmi lajstromba történő bejegyzésekkel és törlésekkel kapcsolatos határozatokért, hanem az engedéllyel rendelkező képviselők jegyzékébe való felvétellel és törlésekkel kapcsolatos határozatokért is felelős. A Jogi Osztály határozatait a Jogi Fellebbezési Tanácsnál lehet megtámadni. A 21-24. szakasz a fellebbezési tanácsokra vonatkozik. Az európai szabadalmi jogra vonatkozó előkészítő munkák kezdete óta egyetértés uralkodott azon a téren, hogy az ESZH első befejező határozatai ellen jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Bizonyos kezdeti kételyek ellenére magában az ESZH-ban hoztak létre másodfokot, mégpedig a fellebbezési tanácsokat. Ezzel olyan szervezeti formát választottak, amely elvileg megegyezett a Német Szabadalmi Hivatalban 1961-ig fennállóval. Az, hogy nem létesítettek független európai szabadalmi bíróságot, mindenekelőtt azon a kívánságon alapult, hogy el akarták kerülni az igazságszolgáltatás nemzetközi síkon való feldarabolását, és egyúttal egy európai bíróság későbbi létrehozásának megnehezítését.
