Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Friss levegő, 2. rész
Technikatörténet 97 A munkahelyek hűvösének biztosítása Az építészetben az irodaházak méreteinek jelentős megnövelését tette lehetővé a légkondicionáló alkalmazása. A „lichthofok” és az állandóan tárva-nyitva álló homlokzati ablakok kora lejárt. Az első irodaépület-megrendelés 1926-ban érkezett, amelyet még számos követett a gazdasági világválság által okozott leállásig. Mindenesetre az irodaépületek légkondicionálása miatt az épületek tervezése, alaprajzi elrendezésének és tömegének az átalakulása már az 1930-as években elkezdődött. Nem sikerült ilyen jellegű áttörést elérni a lakások légkondicionálásában. A világválság és az azt követő háború az 50-es évek második feléig elodázta a légkondicionálás piacának ezen, ma már igen jelentős szeletének a kiaknázását. Carrier „Weathermaker” márkanevű, az otthonok klimatizálására kifejlesztett és szabadalmaztatott készülékei áldozatul estek a beköszöntött recessziónak. (Általában is jellemző az épített mérnöki alkotásokra, hogy az ebben a korban elért rekordok az 1973-as olajválságot megelőző időszakban épült létesítmények megszületéséig nem találtak legyőzőre. Pl. hidak - legnagyobb fesztáv: Golden Gate Bridge 1937-1964; épületek - legmagasabb: Empire State Building 1931-1972). Carriert nem kerülték el az igazán exkluzív megbízások sem ebben az időben. 1928-ban megépíthette a washingtoni Képviselőház légkondicionálóját (13. ábra), 1929-ben pedig a Szenátus épületére is megbízást kapott. Még ebben az évben a Fehér Házat karácsonyi tűzvész sújtotta, amelynek eredményeképpen az újjáépített szárnyban is Carrier cége által beszerelt berendezés kezdte meg működését. A neves épület teljes klimatizálására is sor került 1933-ban. 13. ábra: az amerikai képviselőház 1928-ban A politikai uborkaszezon lerövidítésére törekvő Hoover elnök által megkezdett korszerűsítést állítólag az időközben hivatalba lépett Roosevelt asztmatikus betegségére tekintettel is folytatták. Más források szerint az új elnök azonban a „hosszéi uborkaszezon” támogatója volt. Ennek érdekében nem habozott elrendelni a berendezés kikapcsolását, és mihamarabb nyári rezidenciájára távozott. Az igazi, teljes kapacitású üzemeltetésre csak a háborús évek alatt került sor. A konstrukció azonban szerencsére így is jól vizsgázott. Háborús „harangok” Közép-európai történelmünkből jól ismert, szomorú pillanat egy-egy település helytörténetében a harangok beolvasztása a háborús szükséghelyzet idején. A második világháború alatt az amerikaiak a sokkoló japán támadást követően a modem korhoz jobban illő módszerhez folyamodtak. A nagyvárosok bevásárlóközpontjaiban fellehető központi légkondicionáló egységeket gyűjtötték be. (A történet annyiban is különbözik, hogy a berendezések állami kártalanítás mellett kerültek vissza eredeti helyükre a háború befejeztével.) Természetesen az intézkedés komoly indokok alapján történt. A gazdaság háborús üzemmódra történő átállítása magyarázza a lépést. A megfelelő gyártási körülmények biztosítására volt szükség többek között a magas oktánszámú üzemanyagot gyártó üzemekben és számos hadianyaggyárban. Az események tehát elég katonásan kezdődtek. Carrier és vállalkozása azonban hamar megtalálta a helyét az új helyzetben. Úgy tűnt, hogy az előző háborúban még elfogadott, üzleti alapokon történő megállapodásoknak most nem kedvez az idő. A szigorodó feltételek inkább Carrier alkotópályájának kezdeteire emlékeztető következményekhez vezettek, és ő nem habozott újra ifjonti hévvel a kutatás-fejlesztés területén megnyíló lehetőségeket kiaknázni. Miközben lassan a hadiipar igényei is a piacgazdaság feltételeihez idomultak, azaz rekvirálás helyett megrendeléseket adtak a gyártócégeknek, a katonák tanácsért is kénytelenek voltak szakemberekhez fordulni. A háborúban újabb és újabb technikai problémák jelentek meg. Egyik ilyen súlyos gond volt a nagy magasságban, valamint a sarkvidékeken is átívelő repülések során történt jégképződés a repülőgépek testén. Ez a folyamat a gépek teljes irányíthatatlanságához vezetett. Az amerikaiak tehát megoldást kerestek, és mivel a japánok által alkalmazott kamikaze-gépek bevezetését nem találták célravezetőnek, megpróbálták inkább a repülőgépek megfelelő kialakítását megtalálni. A légcsatorna-kísérletek ekkorra már közismert eredményességgel alkalmazott módszernek számítottak (kiszámíthatóságukat egyébként nem kis részben Kármán Tódornak köszönhették), már csak a sarkvidékre, illetve a nagy magasságra jellemző légköri viszonyokat kellett megteremteni az eredményességéhez. A Clevelandben megépült, klimatizált légcsatoma hűtéséről gondoskodó berendezéseket pedig természetesen Carrier és vállalkozása biztosította. Az ekkor már idős feltaláló saját bevallása szerint ebben a repülőgép-fejlesztési programban tudta legszélesebb körben hasznosítani nem mindennapi alkotói és tudományos adottságait.
