Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Friss levegő, 2. rész
Technikatörténet 95 Oct 16, 1928. 1.687.S42 10. ábra: Hűtőrendszer Magát a berendezést csak 1922. május 22-én, egy newarki zártkörű partin mutatták be. 1923-ban került az első, a szabadalmi leírás szerinti berendezés beépítésre. Az édesipari gyártócégek ennek sikere után olyan rohamot indítottak a megrendelésekkel, hogy Carrier kénytelen volt a bemutatón működtetett prototípust is beépíttetni. Ellentétben az első, magánházba beépített másik technikatörténeti kuriózum sorsával (lásd Gates kastélya), ezt a berendezést az amerikaiak már jobban megbecsülték, ma a Smithsonian Institute múzeumában tekinthető meg. (Carrier korábbi berendezéseivel már egyébként is megvettette a lábát az édesiparban. William Wrigley 1892-ben kezdte meg vállalkozása működtetését. A ma is széles körben ismert termék atyja terjeszkedését nem kis részben a már 1917-ben általa megrendelt Carrier-berendezésnek köszönhette, melyre alapozva egyre több sikerrel kerülte el a „ragadós” szituációkat a gyártás folyamatában. A szabadalmi leírás a találmány elsődleges alkalmazási területét megnevezve a korban már elterjedt, nagyméretű elektromos generátorok hűtését említi. A technika állása szerinti megoldásokat két csoportba sorolja. A berendezések egyik fajtája állandó külső levegő utánpótláson alapul, a másik csoport zárt rendszerű levegőáramot alkalmaz. A berendezések első csoportjánál a levegő tisztítását nem lehetett kellő hatásfokkal megoldani, a második csoportnál a levegő hűtésére nem állt rendelkezésre a megfelelő berendezés. Carrier a második megoldás tökéletesítésére vállalkozott. Rájött ugyanis, hogy az egyik, a hűtésre szolgáló anyagok keringetésére alkalmazott alkatrész működési elvét, típusát kell módosítani. A XX. század első éveiben megépítésre került hűtőberendezések mindegyikénél az előre-hátra mozgó dugattyúval keringető kompresszorokat alkalmazták, az általában gáznemű hűtőanyagok keringetésére. Carrier, mint láthattuk, a vizet alkalmazta előszeretettel hűtésre. Nem véletlenül, hiszen ő volt az, aki a páratartalom és a levegőhőmérséklet összefüggéseit feltérképezte, lehetővé téve ezáltal a víz hűtőanyagként történő alkalmazásával nem csak a hőmérséklet, hanem a páratartalom megfelelő együttszabályozását is. A folyékony hűtőanyag azonban más keringető berendezést igényelt. Egyszerűen csak a szivattyúknál alkalmazott, az áramlás keltette centrifugális mozgást hasznosító forgó lapátkereket kellett alkalmazni a dugattyú helyett, és a hatásfok ugrásszerűen megjavult. Érdekesség, hogy a villamosmérnök végzettségű Carrier ötletét állítólag egy gyermekkori élményéből merítette. Elbeszélése szerint a szülői farmon gyermekként sikerült egy jókora puttonnyi tejfölt az ivóvízellátásukat szolgáló ásott kútba ejtenie. Igyekezett jóvátenni az esetet, megpróbálta eltávolítani a kútból a nem odaillő nyersanyagot. Nem sok sikerrel. A kurblis szivattyúval üzemelő kút berendezése azonban jó alaposan eltömődött. Büntetése, a szivattyú szét- és összeszerelése, kitisztítása olyan maradandó nyomokat hagyott benne, hogy évtizedek múltán ennek vette jó hasznát a hűtőberendezések tökéletesítésénél, kipótolva a más irányú tanulmányai miatti hiányosságokat. Az adatok szerint a Carrier védjeggyel ellátott berendezések forgalmazása csak az 1922-es évtől kezdődött meg. Carrier 1921-es bejelentésű szabadalmi dokumentumán továbbra is a Buffalo Forge Company jogosultságát lehet felfedezni. Úgy látszik, hogy az ekkor már hat éve működő önálló mérnöki vállalkozása ellenére megmaradt a kapcsolata korábbi sikereinek helyszínével. Tény, hogy az 1915-ben indult kis vállalkozásának alaptőkéje 1927-ig változatlanul 32 600 USD maradt. Igaz, vagyona már 1,35 millió USD volt, és a hamarosan bekövetkező gazdasági világválság ellenére a rohamos növekedés évei csak ezután következtek. Az ismertetett szabadalom alapján épített berendezések alkalmazási köre jelentősen kibővült. Különösen nagy előnyt jelentett az elektromos berendezések, a vezérlés „összeházasítása” a hűtőrendszerekkel. Carrier szabadalma ugyanis kiküszöbölte azokat a korábban gyakran jelentkező anomáliákat is, amelyek az elektromos generátor és a keringetett hűtővíz „találkozásából” vagy más rendszerek esetén a mérgező hűtőgázok szivárgásából származtak. A működtetéshez az inkább csak ipari üzemeknél rendelkezésre álló sűrítettlevegő-igény kiváltása, az üzemeltetési feltételek lehetőségeinek bővülése, a megnövekedett hatásfok a megrendelők új csoportjait vonzotta. Az elsők között a nagyáruházak jelentkeztek. Detroit, New York korabeli, belvárosi bevásárlóközpontjai a nyári hőség idején korábban kénytelenek voltak nélkülözni vásárlóközönségüket, a tehetősebbek ekkor nyári fürdőhelyeken voltak, nem a nagyvárosban. A vásárlók köre azonban kezdett kibővülni. New Yorkban már egész évben nagy volt a tolongás, megjelent a turizmus, Detroit autógyárai pedig nem csak a négykerekűeket ontották számolatlanul, hanem jól megfizetett alkalmazottak tömegei is az üzletekbe tódultak. New York nyári célpontnak sem volt utolsó látványosság, a detroiti „polgárság” pedig még nem utazott el tengerparti fürdőhelyekre. A nyári szabadság alatt ugyanúgy vásárolni akart, sőt még több ideje volt rá, mint máskor. 1924-től kellemesebb körülmények között tehette ezt a Hudson’s nagyáruházban. Beszerelték ugyanis az imént ismertetett szabadalmi megoldás előnyeivel rendelkező légkondicionáló berendezést, természetesen Carrier tervezésében és felügyeletével (11. ábra).
