Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Technikatörténet. Végh László: Friss levegő, 2. rész
Technikatörténet 93 Látható, hogy a bejelentést megtétele után több mint 6 évvel újították fel. A szabadalmi leírás szerint az eljárás elsősorban a textilgyárak levegőjének párásítására és a levegő hőmérsékletének a szabályozására irányul. Az eljárás előnyeinek részletes ismertetése a textilipari munkafolyamatok vonatkozásában erősíti a feltételezést, hogy Carrier megoldása a fent említett, bár általunk fel nem lelt legkorábbi Cramer-féle szabadalommal kívánt „versenyre kelni”. Ettől függetlenül, a szabadalmi dokumentum által bemutatott berendezést mindenképpen érdemes szemügyre venni. Jól láthatóan komoly fejlesztéseken átesve, de mégiscsak a legkorábbi Carrier-bejelentésben ábrázolt berendezés elemeire ismerhetünk rá. Nyilvánvalóan az időközben beépített berendezések tapasztalatait és az 1911-es előadást is eredményező kísérletezéseket, méréseket láthatjuk visszatükröződni a szerkezetben. A textilüzem természetes szellőztetése esetén a nagy mennyiségben beáramló külső levegő páratartalma általában sokkal alacsonyabb, mint a beltéri levegőé. A szellőztetésnél ezért a hőmérséklet csökkenésével hirtelen lecsökken a páratartalom is, amelyet az addig ismert párásító berendezésekkel nem lehetett kellő hatásfokkal megfelelő szinten tartani. A lecsökkent páratartalmú levegő a textilszálak viselkedését megváltoztatta, elektrosztatikus problémák léptek fel, ami gyakran a gépsorok leállásához vezetett. Abban az esetben, ha a szellőztetés nem kellő mértékű, a túl magas hőmérsékletű, növekvő páratartalmú levegő ugyanezt okozhatja. Az utóbbi, gyakran előforduló eset jelentősen megnehezítette az ekkor még magas élőmunka-igényű textilüzemben a munkavégzést. A természetes szellőzés folyamatában a beáramló száraz, hűvösebb levegő az üzemcsarnok alsó légrétegeit árasztja el a legintenzívebben, ahol a gépsorokon futó, feldolgozás alatt levő textilszállal közvetlenül és hirtelen lép érintkezésbe. A bevezetett légáram az üzem belső terében érintkezik a magas páratartalmú levegővel. A nagy hőmérsékletkülönbség eredménye pedig a párakicsapódás lesz, annak összes kedvezőtlen hatásával. Carrier bejelentése ennek a problémának a megoldására javasolt olyan berendezést, amelyben a benti meleg levegő már a berendezésen belül keveredik a beáramló friss levegővel, és a berendezés a friss levegőt a kívánt mértékben telíti a szükséges mennyiségű vízpárával, elkerülve annak túlzott száraz és/vagy túl hideg állapotában történő beáramlását. Carrier ebben a szabadalmi leírásban már közvetve utalt az 1911-ben publikált kísérletek eredményére. Megállapította, hogy az üzem belső levegőjének általában megkívánt páratartalmi értékeinél, kísérletei szerint, egy adott hőmérséklet és a hőmérsékleti értékhez tartozó harmatpont különbözeié állandónak mutatkozik. A belső levegő páratartalmát ezért be lehet szabályozni a belső hőmérséklet és a berendezésen átengedett, a belső térbe bekerülő, „kondicionált” levegő hőmérsékletkülönbségének a kézbentartásával. Ennek a szabadalmi leírásnak az érvelési rendszere alapján is látható, hogy Carriert jogosan tekintik a tudományos alapokon nyugvó légkondicionálás megalkotójának. A legelső bejelentésben ismertetett berendezés továbbfejlesztett változata tekinthető meg a 6. ábrán. Világosan felismerhető a vízpermetező berendezés és a levegőtisztításra alkalmazott lemezbordázat „továbbélése”. A kísérletek eredményein alapuló szabályozás biztos kézzel lett továbbfejlesztve. W. H. CARRIER. METHOD OF HOMIDIFTIHO AIB AND OUNTKOLUNG THE HUMIDITY AND TEMPERATURE THEREOF. ATTEIOITIOI TILED HIT IT. 1MT. KESEVED DEO. I. III]. 1,085,971. Patented Feb. 3,1914. 6. ábra: a vízpermetező berendezés és a levegő tisztítására alkalmazott lemezbordázat A két szabadalmi dokumentum alapján a bejelentés egyéb körülményei azonosak voltak. Carrier most is a Wilhelm, Parker & Hard szabadalmi ügyvivő iroda segítségével fogalmazta meg, ezúttal eljárásra vonatkozó oltalmi igényét, 15 igénypontban összefoglalva. Ez a bejelentés is szolgálati jellegű, a Buffalo Forge Company a jogosult. Gates kastélya A XX. század első évtizedében megkezdődött a Carrier-féle légkondicionáló térhódítása. Az első időszakban a konstrukció kialakítása az iparban, az ipari termelés segédeszközeként való alkalmazását tette lehetővé. Lényegében tehát a termelés, ipari fejlődés által megkövetelt igényekhez igazodva született meg és kezdett elterjedni ez a szokatlan berendezés. A mai ember sokszor még mindig elsősorban a kényelmi, nem is olyan régen pedig a kifejezetten luxus- és státusszimbólum jellegére asszociál, ha háztartási segédeszközként említik. És valóban, az otthon kényelmének szolgálatára munkába állított első berendezés nem szociális célokat szolgált. A minneapolisi milliomos, Charles G. Gates adott megbízást Carriemek, hogy lássa el szerény hajlékát hűtött levegővel. Az eset 1914-ben történt, az éppen épülő háromszintes házikó pedig, az Itáliából nászútról hazatért megrendelő óhaja szerint, a firenzei reneszánsz palotastilus jegyeit magán viselő, a környékbeliek által egyszerűen csak Gates-kastélynak nevezett 40 hálószobás, kristálycsilláros (bizonyára velencei), francia táblás parkettel és carrarai (esetleg pentelikoni) márványpadlóval ellátott építmény. Az első lakóigényt szolgáló berendezés tehát igen illusztris társaságba került. A mai szóhasználattal beltéri egységnek nevezett, kb. 2x2x6 méteres szerkezet doboza is az itáliai reneszánsz bútorművesség formajegyeit igyekezett megtartani, bár kissé idegenül hatottak rajta a frisslevegő-beömlőnyílások hatalmas, téglalap alakú, de kellően bearanyozott fémla
