Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Tosics Nóra: Gyógyszertermékek szabadalmi oltalma a csatlakozási tárgyalások tükrében
Gyógyszertermékek szabadalmi oltalma a csatlakozást tárgyalások tükrében 5 rült sor. A szabadalom különleges védelmi tárgyának meghatározásából - „annak biztosítása, hogy a szabadalmi jogosult feltaláló tevékenysége jutalmaként kizárólagos jogot élvezzen arra, hogy a találmányt ipari termékek előállítására felhasználja és azokat első ízben akár közvetlenül, akár felhasználási szerződés alapján mások által forgalomba hozza, valamint a jogsértéseket elhárítsa”16- azt a következtetést vonta le az Európai Bíróság, hogy „amennyiben a termék forgalomba hozatala jogszerűen, személyesen a szabadalmi jogosult által, vagy hozzájárulásával ment végbe abban a tagállamban, amelyből a behozatal történt”,17 a szabadalmi jogosult többé nem hívhatja segítségül kizárólagos jogát annak érdekében, hogy megakadályozza a szabadalmazott áru szabad áramlását a Közösség piacán. Ezzel egyidejűleg azonban meghatározott két olyan, szűkre szabott esetkört is, amikor a szabadalmas jogszerűen vethet gátat szabadalommal védett terméke behozatalának. Eszerint a jogosult kizárólagos jogára támaszkodva felléphet a párhuzamos importtal szemben, amennyiben „a védelmet egy olyan tagállamból származó termékkel kapcsolatban veszik igénybe, ahol az adott termék nem szabadalmaztatható, és harmadik személyek a szabadalmas engedélye nélkül állították elő, valamint abban az esetben, ha olyan szabadalmakról van szó, amelynek az eredeti jogtulajdonosai egymástól jogilag független személyek”.18 Témánk szempontjából az első eset értelmezésének van a csatlakozási tárgyalásokat magyarázó és befolyásoló, lényegi jelentősége. Ezzel az alaphelyzettel kapcsolatos értelmezési kérdéseket először 1981-ben, a Merckv. Stephar-esetben19 intéztek az Európai Bírósághoz. A konkrét ügyben azt kellett eldönteni, hogy vajon a Merck, egy holland szabadalom jogosultja, szellemitulajdon-joga segitségével meggátolhatja-e azt, hogy termékét importálják Olaszországból, ahol ugyan ő maga hozta azt jogszerűen forgalomba, de szabadalmaztatására az elsőbbségi időn belül az olasz szabadalmi törvény tilalma miatt nem volt módja. A Merck - Franciaország és az Egyesült Királyság támogatásával - azzal érvelt, hogy „a szabadalom célja, amely nem más, mint a feltaláló tevékenység elismerése”20hiúsulna meg akkor, ha a szabadalmas jogai kimerülnének azáltal, hogy termékét egy olyan ország piacán hozza forgalomba, amely a találmány szabadalmaztathatóságát kizárja. Jogi monopólium hiányában ugyanis nem volt lehetősége arra, hogy a „feltalálói tevékenységéért járó jutalmát elnyelje”“* * 1 Olaszországban. Mindennek megfelelően olyan értelmezésért folyamodott az Európai Bírósághoz, amely kimondja, hogy a szabadalmi jog kimerülésére csak akkor kerül sor, ha a találmány szabadalmaztatható az első forgalomba hozatal államában. Az Európai Bíróság azonban a szabadalom különleges védelmi tárgyának meghatározását, egészen konkrétan „az első forgalomba hozatal kizárólagos jogát” tovább árnyalva, elutasította a Merck által felkínált értelmezési lehetősé-Ccntrafarm, supra note 15, para 9 * Ccntrafarm, supra note 15, para 11 Centrafarm, supra note 15, para 11 187/80, Merck & Co Inc. v. Stephar BV und Petrus Stephanus Exter, [1981] ECR p.2063. “u Merck v. Stephar, supra note 19, para 8 Merck v. Stephar, supra note 19, para 8 get. Azt az álláspontot foglalta el, hogy az áruk szabad áramlását előíró szabályok minden olyan esetben elsőbbséget élveznek, amikor a védett tennék forgalomba hozatala az exportállam területén a szabadalmi jogosult által, illetve az ő hozzájárulásával történik. Megfogalmazása szerint „az első forgalomba hozatal kizárólagos joga lehetővé teszi a feltaláló számára, hogy a terméke felhasználására irányuló monopóliuma révén elnyerje feltalálói tevékenysége jutalmát, nem garantálja azonban ezt a jutalmat minden esetben”.22 A döntés középpontjában a szabadalmas „önálló, szabad akarata” áll, „amellyel eldönti, hogy a fennálló körülmények között milyen feltételek mellett hozza forgalomba termékét, beleértve annak a lehetőségét, hogy a forgalomba hozatal egy olyan tagállamban történjék, amelynek joga nem teszi lehetővé a szóban forgó tennék szabadalmi védelmét. Amennyiben ennek ellenére a forgalomba hozatal mellett döntött, úgy vállalnia kell választásának következményét az áruk közös piaci szabad áramlása tekintetében”.23 Röviden és tömören ez azt jelenti, hogy a közösségi jogkimerülés elve a szabadalmi oltalomra való tekintet nélkül érvényesül. Ezt a formalisztikus megközelítést mind jogelméleti, mind gyakorlati szemszögből számos kritika érte, mígnem a Spanyolország és Portugália csatlakozásával kialakult különleges helyzetben, újabb érvekkel felvértezve kérték az Európai Bíróságtól álláspontja újraértékelését — a Merck v. Primecrown-esetben.24 Spanyolország és Portugália csatlakozása az Európai Közösséghez — a gyógyszertermékek szabadalmi oltalmával kapcsolatos jogi kérdések A gyógyszertermékek sem Spanyolországban, sem Portugáliában nem voltak szabadalmaztathatóak a csatlakozás időpontját megelőzően. Ennek következtében a generikus előállítás költségeit tükröző gyógyszerárak színvonala lényegesen alacsonyabb volt, mint az akkori tagállamokban. Jogszabályaiknak az iparjogvédelem közös piaci szintjéhez igazítása érdekében a csatlakozási okmányban kellett kötelezettséget vállalniuk arra, hogy meghatározott időn belül bevezetik a gyógyszerek termékszabadalmi oltalmát.25 * * Ezen túlmenően - annak tudatában, hogy a jogkimerülés elvének alkalmazása a Merck-eset fényében jelentősen csökkentené az innovatív gyógyszercégek bevételi forrásait - az akkori tagállamok a Római Szerződés 28. cikkének alkalmazását átmenetileg felfüggesztő rendelkezést kötöttek ki a két ország csatlakozási szerződéseiben. Ez az átmeneti rendelkezés azt mondta ki, hogy „az olyan, vegyi úton előállított vagy gyógyszertermékekre, illetve növényvédő szerre adott szabadalom jogosultja vagy kedvezményezettje, amelyre vonatkozóan a bejelentést valamely tagállamban akkor tették, amikor a termékre termékszabadalmi oltalmat Spanyolországban/Portugáliában nem lehetett szerezni, a szabadalomból eredő jogait gyakorolhatja annak ““ Merck v. Stephar, supra note 19, para 10 “ Merck v. Stephar, supra note 19, para 11 C-267/95 és C-268/95, Merck & Co. Inc. v. Primecrown Ltd, [1996] ECR I p. 6285. 25 r Egészen pontosan a Csatlakozási Szerződések 8. (Spanyolország) és 19. Mellékletében (Portugália).
