Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 1. szám - Dr. Szilágyi Emese: Az InfoSoc irányelv magyar jogharmonizációs kérdései a német példa tükrében
34 Dr. Szilágyi Emese egy buktatót rejtett magában. A közösségi jogalkotás választ kívánt adni a szerzői és szomszédos jogok területét ért olyan kihívásokra, mint például az internet és a digitális másolási technikák lehetőségei miatt új dimenziót nyert kalózkodás. E problémakör nagyságát kiválóan igazolja egy Cyveillance elnevezésű amerikai cég által végzett közvélemény-kutatás cseppet sem megnyugtató eredménye, melynek tanulsága szerint a szoftver-, hanghordozó-, és videóhamisítás az „előkelő” negyedik helyezést érte el a tíz leggyakrabban elkövetett visszaélés toplistáján.1 * Persze felvetődik a kérdés a korábban hivatkozottaknak megfelelően, miszerint sikerült-e ezt a célt elérni, jogosak-e a kritikák? Sokak szerint egyáltalán nem, míg mások véleménye alapján igenis születtek értékelendő megoldások. Valószínűleg az utóbbi tábornak van igaza, különös tekintettel arra az alapigazságra, hogy a bűnözés mindig is egy lépéssel az igazságszolgáltatás előtt járt, és ez a tétel sajnos a XXI. századi technika adottságai és lehetőségei közepette igazabb, mint valaha. Természetesen az InfoSoc irányelv - akárcsak minden más irányelv-a bevezető részben különböző célkitűzéseket fogalmaz meg, melyek felsorolása e cikknek szintén nem célja, tekintve, hogy ezek megfogalmazása az (1)—(61) szakaszok alatt található, igen bő terjedelemben. A teljesség és bármilyen sorrendiség igénye nélkül tehát olyan feladatokat olvashatunk a hivatkozott jogszabályhelyeken, mint például a belső piaci verseny eltorzulásának elkerülése, a belső piacon érvényesülő négy szabadságjog kiteljesedésének elősegítése,3 a WlPO-szerződések rendelkezéseinek közösségi jogba való átültetése,4 az Európai Közösségnek a nemzetközi kulturális piacon eddig megszerzett pozíciójának megtartása és megerősítése,5 a szerzők és szomszédos jogi jogosultak, valamint a producerek jogai védelmének biztosítása - az utóbbiaké azon az alapon, hogy befektetésük megtérüljön6-, továbbá a különböző jogok és érdekek közötti kívánatos egyensúly biztosítása7 stb. Az előző bekezdésben felsorolt célok megvalósulása magától értetődő módon eltérő. A WlPO-szerződések megfelelő rendelkezéseinek közösségi jogba való implementálása például maradéktalanul teljesült, a közösségi jogalkotó szinte szó szerint vette át a vonatkozó átültetendő rendelkezéseket. Említésre méltó e jogátültetés különlegessége, mely abból fakad, hogy nem csak a tagállamok nagy része, hanem maga az Európai Közösség is aláírta a WlPO-szerződéseket, melyek közül a Szerzői Jogi Szerződés 2002. március 6. napján, az Előadóművészekről és Hangfelvétel-előállítókról Szóló Szerződés pedig 2002. május 20. napján lépett hatályba. Azáltal, hogy az Európai Közösség külön is ratifikálta a szóban forgó szerződéseket, egy speciális helyzet állt elő annak tulajdoníthatóan, hogy a szerzői és szomszédos jogok teDenis Kelleher, Karen Murray. IT Law in the European Union, Chapter 3: Copyright in the Information Society, p. 28. London, Sweet Maxwell InfoSoc irányelv (1) 3 InfoSoc irányelv (3) 4 InfoSoc irányelv (15) InfoSoc irányelv (4) 6 InfoSoc irányelv (9), (10) 7 InfoSoc irányelv (31) rületén a jogalkotási hatáskör megosztott a Közösség és annak tagállamai között.8 A különböző jogok és érdekek közötti egyensúly megteremtése már sokkal több kívánnivalót hagy maga után, és nyilvánvalón ez az a terület, amely leginkább a különböző érdekcsoportok támadásainak céltáblája volt. Lehetetlen egyszerre és egyenlő mértékben biztosítani egymással homlokegyenest ellentétes érdekeket, hiszen logikusan egy producernek az az érdeke, hogy befektetése minél hamarabb, minél biztosabban, és minél busásabban megtérüljön. Ezt hogyan éri el például egy filmproducer? Magától értetődően úgy, hogy a lehető legminimálisabb anyagi kockázatot vállalja, tehát a lehetőségekhez mérten a költségoldalt lefaragja, akár a szerzői és szomszédos jogi jogosultak minél alacsonyabb díjazásával, vagy legalábbis törekszik egy olyan fizetési konstrukcióban megállapodni, amely egy viszonylag kis mértékű fix, egyösszegű jogdíjból, és egy, a későbbi forgalmazás terhére biztosított, magasabb, százalékos mértékű részesedésből áll. Ezzel szemben mi a szerzők és egyéb jogosultak érdeke? Egyrészt a minél magasabb mértékű, fix összegűjogdíj, hiszen így kockáztatnak a lehető legkevesebbet, másrészt pedig az elkészítendő mű minél magasabb színvonala, amely logikusan egy állandó és véget érni nem akaró költségvetési vitához vezet alkotók és producerek között. A kockázat helyes megosztásában dr. Gyertyánfy Péter véleményét támogatjuk, aki nagyon szakszerűen fogalmazza meg a szerzők és a felhasználók egymástól alapvetően eltérő pozícióját. A hivatkozott álláspont értelmében ugyanis a szerző kockázata az alkotás, amely ott ér véget, hogy a mű megszületését követően talál-e felhasználót, aki szerzői jogdíj fejében a művét felhasználja, míg ezzel szemben a felhasználó kockázata ezen a ponton kezdődik, nevezetesen, hogy befektetése megtérül-e a közönséghez közvetítés útján.9 Az ún .fair balances lérése tehát több mint lehetetlen e téren, és ezért talán felesleges kritizálni az InfoSoc irányelvet. Vannak azonban olyan területek, ahol megalapozott a kritika. Az InfoSoc irányelv egyik legtöbbet támadott része az 5. cikk, amely a szabad felhasználásokról szól. A fő probléma abban rejlik, hogy az 5. cikk összesen egyetlen kötelezően átültetendő szabad felhasználási esetet fogalmaz meg (1) bekezdésében - nevezetesen az ideiglenes többszörözés esetét, melyről részletesen még az alábbiakban lesz szó —, a többi 20 példa átültetése pedig fakultatív. Ebből következően több szakértő azon a véleményen van, hogy e cikk tekintetében a közösségi jogalkotás a jogharmonizációt mint célt egyáltalán nem valósította meg10- ami a szóban forgó cikk szerkezetét tekintve igaz is - és az is teljesen világos, hogy ennek a jogalkotói megoldásnak milyen hátrányos következményei vannak. Példaként hozható fel a magáncélú másolás,11 vagy a fogyatékos személyek számá-8 Dr. Jörn Reinbothe, dr. Silke von Lewinski: The WIPO Treaties 1996: Ready to Come into Force. European Intellectual Property Review, 24. k. 4. sz. 2002 9 A szerzői jogi törvénymagyarázata. Szerkesztő dr. Gyertyánfy Péter. III. fejezet, Vagyoni jogok, p. 105.. KJK Kcrszöv, 2000 Detlef Kröger. DieUrhcbcrrcchtslinic fur die Informationgcsellschaft - Bestandsaufnahme und kritische Bewertung - CR 5/2001 p. 323; Thomas C. Vinje: Should We Begin Digging Copyright's Grave? European Intellectual Property Review, 12. sz. 2000, p. 551 11 InfoSoc irányelv 5. cikk 2. (b)
