Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Gyetvainé Virág Dóra: A feltalálói tevékenység mint a szabadalmazhatóság kritériuma
56 Gyetvainé Virág Dóra mérlegelni, hogy vajon az adott esetben figyelembe vettek-e minden rendelkezésre álló információt az oltalmazandó találmánnyal kapcsolatban, és a szakember jól megfontolta-e, hogy a technika állásának mely részét választja ki mint a továbbfejlesztett megoldás alapját. Érdekes döntés született a T 334/92 esetben és a megosztásaként létrejött T 964/92 esetben. A T 334/92 esetben a Tanács úgy tartotta, hogy a megoldáshoz legközelebb álló dokumentum olyan, amit szakemberek több, mint 20 évig figyelmen kívül hagytak és ez alatt az idő alatt soha nem volt kiindulási pontja egy továbbfejlesztett megoldásnak, sőt a vázolt aktivitással kapcsolatban teljesen hallgattak róla, végül soha nem említették meg mint releváns technika állását. így szakember nem volt abban a helyzetben, hogy felismerje ezen megoldás műszaki előnyeit összefüggésben a technika állásával, ezért nem mutatta be mint a legközelebbi technika állását, és nem ezt alkalmazta a tényleges műszaki feladat meghatározásánál. A találmány szerinti megoldással hatékonyabban és kevesebb mellékhatással kezelhették az angina pectorist, mint a figyelmen kívül hagyott dokumentumban bemutatott gyógyszerrel. A T 964/92 esetben azonban a szakember nem kísérelt meg többet, mint ismert vegyületek alternatíváit kidolgozni az angina pectoris gyógyszereként. Ezért a Tanács azt tartotta, hogy szakember tekinthette a régi dokumentumban bemutatott vegyületet vagy vegyületek csoportját a technika állásához tartozónak, és ismerhette a kívánt aktivitás elérését mint megfelelő kiindulási pontot. Ebben az esetben a nyilvánosságra jutástól eltelt idő hosszúsága lényegtelen. így ez nem volt ok arra, hogy a dokumentumot, amelyben világosan leírták az oltalmazni kívánt vegyülethez nagymértékben hasonló szerkezetű vegyületet, nem tekintették a legközelebbi technika állásának. A T 1000/92 esetben a Tanács arra hivatkozott, hogy a dokumentumot szakembernek csak akkor kell a legközelebbi technika állásának tekinteni, ha tartalmát jó oka volt kiválasztani mint a továbbfejlesztendő megoldás alapját. A Tanács ítéletében a dokumentumnak mint a legközelebbi technika állásának kiválasztása nem találkozott ezzel a kritériummal, mert a dokumentumban leírt eljárás előnytelenségei, amelyeket a bejelentés elsőbbségi időpontja előtt 30 évvel publikáltak, olyan nyilvánvalóak és jól ismertek voltak szakember számára, hogy nem próbálták jobbá tenni és hasznosítani ezt a régi eljárást. Másrészről a T 69/94 eset az 54. cikkely (2) bekezdésében definiált technika állásából indult ki, amely szerint a technika állása mindent tartalmaz, ami nyilvánosságra jutott, minden időkorlát nélkül. Ez a régi dokumentum nem olyan elavult technológiára vonatkozott, amit régóta nem használtak az iparban, továbbá nem tartalmazott olyan kitanítást, amely eltérítette volna a szakembert felhasználásától. így nem lehetett figyelmen kívül hagyni mint a legközelebbi technika állását csak azért, mert a bejelentés bejelentési napja előtt 20 évvel publikálták. e) Különbségek a vizsgált megoldás és a legközelebbi technika állása között Az ellentartás és az oltalmazandó találmány közötti különbségek lehetnek szerkezeti vagy funkcionális jellemzők. Minél több jellemzőben található különbség, annál valószínűbb, hogy a találmány feltalálói tevékenységen alapul. Nem ritka, hogy a kétségtelenül létező, különbséget jelentő jellemzők csak függő igénypontokban vagy a leírásban találhatók meg. Ekkor a bejelentés átdolgozásával, ezen jellemzők főigénypontba való beépítésével ebből a szempontból a találmány szabadalmazható lesz. Természetesen csak olyan jellemzőket lehet figyelembe venni, amelyek a találmány megvalósításához elengedhetetlenül szükségesek. 4. A műszaki feladat a) Az objektív műszaki feladat meghatározása A „feladat és megoldás megközelítés” második fő lépéseként objektív úton meg kell határozni a megoldandó műszaki feladatot. Ehhez tanulmányozzák a bejelentést (vagy a szabadalmat), a legközelebbi technika állását és a műszaki jellemzők (mind szerkezeti, mind működési) tekintetében a különbséget a találmány és a legközelebbi technika állása között. Mindezek ismeretében fogalmazzák meg a műszaki feladatot. Ebben az összefüggésben a műszaki feladat azt jelenti, ahogyan megváltoztatják vagy alkalmazzák a legközelebbi technika állását abból a célból, hogy a találmány meghaladja az ismert megoldást. A kapott műszaki feladat ebben a módszerben sokszor nem az, amit a bejelentésben mint „feladatot” határoznak meg. Az utóbbitól megkövetelhetik, hogy fogalmazzák újra, míg az objektív műszaki feladat a vizsgálat során nem változik. Az objektív műszaki feladat tárgyilagosan megállapított, elsősorban az elővizsgálat során feltárt, korábbi megoldásokban nyilvánosságra került tényeken alapul. Ezek különbözhetnek azoktól a korábbi megoldásokban bemutatott ismeretektől, amelyekről a bejelentő a bejelentés időpontjában aktuálisan tudott. A megoldás kiindulási pontja sokféle lehet. — Előfordulhat, hogy egy megoldandó feladat pontos megfogalmazása igényli a feltalálói tevékenységet. A probléma tisztázása után a megoldás már nyilvánvaló. — A leggyakrabban egy ismert problémát oldanak meg tudatos, célratörő munkával. — Néha egy jelenség okának meghatározásához szerencsés véletlen során, intuícióval jutnak el. Ennek függvényében a műszaki feladat kifejezést szélesen kell értelmezni. A feladat felismerésében nem engedélyezett olyan ismeretek igénybevétele, amelyeket a bejelentési vagy az elsőbbségi nap után szereztek meg. A Tanács szerint, ha a technika állásaként bemutatott berendezés vagy eljárás rossz hatékonyságának felismerése vagy bemutatása csak a bejelentési vagy elsőbbségi nap után történt meg, akkor azt nem lehet felhasználni a feladat meghatározásában. A feltalálói tevékenység megállapításának a szakember elsőbbségi vagy bejelentési nap előtti ismeretein kell alapulni. A találmánnyal megoldandó feladat objektív meghatározásánál általában az adott leírásban bemutatott feladatból kell kiindulni. Csak akkor veszik fontolóra, hogy mi a ténylegesen fennálló feladat, ha a vizsgálat bebizonyítja, hogy a bejelentő által megfogalmazott feladatot nem oldották meg, vagy nem a megfelelő technika állását használták a feladat megfogalmazásakor. Fiktív és műszakilag nem reális feladat meghatározása támadható.
