Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2003 (108. évfolyam, 1-6. szám)
2003 / 2. szám - Dr. Bendzsel Miklós: A magyar szabadalmi rendszer jövője az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozást követően
A magyar szabadalmi rendszer jövője az Európai Szabadalmi Egyezményhez való csatlakozást követően 47 és középvállalkozások rétege - milyen mértékben tud bekapcsolódni a nemzetközi és európai szinten kibontakozó innovációs versenybe, mennyire tud lépést tartani a technológiai fejlődés egyre gyorsuló ütemével. Széchenyi István, aki oly sokat fáradozott hazánknak Európa fejlettebb régióihoz való felzárkóztatásán, már a XIX. század derekán, jóval a globalizáció, az információs társadalom és a tudásra épülő gazdaság korának beköszönte előtt a következő szavakkal intette honfitársait az ész, a tudás megbecsülésére: „Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb. teszik a közerőt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erő az emberi agyvelőnél nincs. Ennél több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.” Hogy is állunk a szerencse e fajtájával? Az integráció bizonnyal kedvez a magasabb hozzáadott értéket, rugalmas és hatékony menedzsmentet, valamint ambiciózus, alkotóképes, világszínvonalú szaktudást képviselő hazai kutató-fejlesztő társadalomnak. A 2001/2002- es világrangsorokban Magyarország rendre az első hat hely valamelyikén végzett: így a technológia-, illetve tudásintenzív szektorok együttes GDP-részesedésében mért 26% az amerikai, német és brit nemzetgazdaságok mögötti 4. helyre sorol bennünket az OECD számításai alapján. Nem véletlen, hogy a General Electric a világhírű TUNGSRAM-fényforrás gyártási és kutatási potenciáljának megvásárlása és saját kultúrájába, szerkezetébe illesztése pozitív tapasztalataira támaszkodva további három globális divíziója kutatási és logisztikai központját hozta Magyarországra, hasonlóan az AUDI, a Siemens, az Ericsson, a Motorola, a Knorr-Bremse vagy a TATA K+F- részlegeihez. Az Európai Unió lisszaboni célkitűzéseinek legambiciózusabbika szerint 2010-re világelsővé kell válnia a gazdaság új szektoraiban. Ennek egyik kulcseleme a K+F-tevékenység súlyának és intenzitásának jelentős megemelése. Míg ma a GDP kevesebb, mint 2%-át költik erre, a hátralévő években állandósítani kellene a 3%-os szintet, amely már ma a versenytársainak, az Egyesült Államoknak és Japánnak a sajátja. Azonban az újonnan csatlakozó országok (0,8%) épp annyival vannak lemaradva az uniós átlagtól (1,9%), mint emez az USA-étól. Meg kell találnunk magunknak is az állami fejlesztés mellett a vállalkozói szféra aktivizálásának kulcselemeit, még akkor is, ha elmaradásunk erősen viszonylagos: míg az Unió egészében évente 1 millió lakosra 161 saját szabadalmi bejelentés esik, a tíz frissen csatlakozó tagjelölt átlaga mindössze 8 találmány. Magyarországon ez az érték 95 volt 2001-ben, annak ellenére, hogy saját potenciálunk kétharmada már külföldi tulajdonban, nem nemzeti síkon érvényesíti először eredményeit. Szemléletes példa a magyar, Nobel-díjas fizikus-mérnök, Gábor Dénes holográfiái munkásságának egy késői gyümölcse: ma az Európai Unió euróövezetében minden állampolgár zsebében ott lapul egy magyar eredetű találmány, a hologram biztonsági célú alkalmazása a sok milliárdnyi euró-bankj egyen. Mindez egyfelől arra utal, hogy az ESZE-hez való csatlakozás kezdeményezését is megkövetelő Európai Megállapodás 1991. évi aláírása óta eltelt több, mint egy évtizedes felkészülési idő eredményeként a hazai nemzetgazdaság - azon belül a kutatás-fejlesztés, valamint a kis- és középvállalkozások köre — viszonylag kedvező helyzetben fogadhatja és kezelheti az ESZE-tagságból adódó hatásokat, képes lehet az előnyök kihasználására és a hátrányok csökkentésére, sőt, akár elkerülésére is. Az előzőekben vázolt fejlemények és tendenciák másfelől arra a várakozásra is alapot adhatnak, hogy a magyar nemzetgazdaság képessége az említett hatások kezelésére még inkább megerősödik arra az időre, amikor az ESZE-hez való csatlakozás következményei ténylegesen is érezhetők lesznek azáltal, hogy hatályossá válnak az első - Magyarországra is kiterjedő - európai szabadalmak (ez a csatlakozástól számított mintegy négy-hat év elteltével következik majd be). E pozitív feltevések igazolódásához ugyanakkor - a felmérések tanulságai szerint - elsősorban a kis- és középvállalkozások támogatása, illetve szabadalmi tájékozottságának erősítése terén még további intézkedések látszanak szükségesnek. A magyar iparjogvédelmi rendszer lényegében már ma is az összes lehetséges eszközt működteti az egyéni feltalálók, illetve a kis- és középvállalkozások oltalomszerzési esélyeinek javítása érdekében (pl. nemzetközi összehasonlításban is példaértékű díjkedvezmények és -mentességek érvényesülnek az iparjogvédelmi hatósági eljárásokban; az MSZH ügyfélszolgálati egységeket működtet 14 vidéki városban is; megélénkült az iparjogvédelmi oktatás és képzés; az MSZH honlapját havonta több mint félmillióan látogatják). Ezeknek az intézkedéseknek a továbbfejlesztése mindazonáltal feltétlenül szükségesnek tűnik az ESZE-hez való csatlakozás kapcsán. Erre tekintettel határozott úgy a kormány a szabadalmi törvény említett módosításának megtárgyalása alkalmával, hogy ez év szeptemberének végéig az ESZE-hez való csatlakozással összefüggésben átfogó intézkedési tervet kell készíteni a kis- és középvállalkozások iparjogvédelmi tevékenységének erősítésére. Az ESZE-tagságból adódó hatások áttekintésekor nem feledkeztem meg a méltán megbecsülésnek örvendő hazai szabadalmi ügyvivői kar előtt jelentkező kihívásokról. Ezekről csupán azért nem szólok bővebben, mivel alkalmunk lesz e konferencián a legavatottabb személytől, a Magyar Szabadalmi Ügyvivői Kamara elnökétől tájékoztatást kapni e fontos kérdéskörben. 6. Az európai szabadalmi rendszer reformja — magyar tükörben Előadásom utolsó részét annak kívánom szentelni, hogy röviden, szinte csak utalásszerűén szóljak az európai szabadalmi rendszer reformjával kapcsolatos magyar várakozásokról, arról, ahogy az európai szabadalmi rendszer változási tendenciái magyar nézőpontból kirajzolódnak. Arról van szó, hogy az ESZE-hez való csatlakozásunkra az európai szabadalmi rendszer reformjára irányuló folyamatok közepette került sor, és tagállamként nem engedhetjük meg magunknak, hogy a reform főbb kérdéseiről ne alkossunk határozott és világos véleményt. Úgy vélem, mindannyian magunkénak valljuk azt a közös célt, hogy az európai szabadalmi rendszer és annak re-
