Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 6. szám - Technikatörténet. Végh László: Friss levegő 1.
54 Technikatörténet gű jég biztosítása. A város vezetésében is részt vevő jégkereskedők természetesen örömmel látják a bőséges „jégrendeléseket”. A közpénz soha nem látott mértékben áramlik az áldásos tevékenység szolgálatába, és mellesleg a jégkereskedők zsebébe. Ajégnek ugyanis megkérik az árát, jogosan, mivel nem egyszerű feladat beszerezni. Az áruk frissen tartására használt jégtáblák a Nagy-tavak északi vidékeiről érkeznek. Az ott bőségesen rendelkezésre álló fagyott édesvíz fontos szerepet játszik a korszak kereskedelmében. A legnagyobb szükség rájuk természetesen az ekkor prosperáló Délen van, amely képes is megfizetni a nem éppen egyszerű célbaj uttatás költségeit. A jégtáblák hosszú útjuk végén északról a szárazföldön vermek sorában elraktározva, majd szalmabálákba csomagolva, hajón érik el céljukat. A szerkezet Az agrárgazdálkodáson alapuló jólét azonban nem elegendő a Gorrie által alkalmazott „ipari méretű” jégfelhasználás biztosításához. 1842-ben tehát nekilát a probléma megoldásának. Ha szerkezetének működéséhez jeget kell biztosítani, megpróbálja saját maga megtenni ezt. Természetesen, ha a város nem tudja fizetni ajég piaci költségeit, ő sem képes rá. Más utat választ: megpróbálja mesterséges úton előállítani a jeget. Az egyik alapelv ma is azonos. A gázok hirtelen kiterjedésükkor hőt vonnak el a környezettől. A gyors kiterjedés eléréséhez érdemes először összenyomni, majd hagyni hirtelen normál állapotra kitágulni a gázt (szódáspatron effektus). Gorrie természetesen a legkönnyebben hozzáférhető gázzal dolgozott: a levegőt nyomta össze egy hengerben, amely persze gyors összenyomás esetén alaposan felmelegszik (biciklipumpa effektus). Gorrie egy szelepen keresztül a felmelegedett levegőt hideg víz befecskendezésével lehűtötte. A kiáramló levegő így olyan mértékben lehűlt, hogy képes volt egy hideg vízzel teli tartály körül elrendezett spirálcsőben áramolva jégtömbbé fagyasztani a vizet. Szerkezetének másik változata a tengervíz/édesvíz különböző fagyáspontjának kihasználásán alapult. A levegő - kitágulva egy sós, tengervízzel töltött tartályban - a tengervizet (—5)-(—6) °Cfok körüli hőmérsékletre lehűti. A tartályba ezután normál édesvizet vagy esővizet tartalmazó kis fémdobozokat merített, amelyben a víz megfagy va jégkockákat eredményezett. A megoldást olyan módon alakította ki, hogy egy elsődleges erőforrásra kapcsolva, értve ezen egy akkor már hagyományosnak mondható gőzgépet, a szerkezetet folyamatos üzemben lehetett tartani, azaz jeget gyártott. A szabadalmi bejelentés Gorrie 1848. február 27-én nyújtotta be a megoldására vonatkozó szabadalmi bejelentését, amelyre 1851. május 6-án szabadalmat kapott, US 8080 számon. A teljes szabadalmi leírás megtekinthető az interneten az amerikai hivatal honlapján. Itt a leírás első oldalát és az ábrák közül a legáltalánosabbat mutatjuk be (2. ábra). A modell Gorrie nem elégedett meg a tervekkel. 1848 áprilisában Cincinnatibe, az iparosodó Észak egyik fontos városába utazik. A Városi Acélművekben nekiáll a jéggyártó gép elkészítésének. A „Scientific American” 1849-ben beszámol az előző év októberében bemutatott szerkezetről. A konstrukció a gyakori rendellenességek és tömítetlenség miatti leállások ellenére nagy mennyiségben állítja elő a jeget. Gorrie bizakodva tér vissza a déli államokba, hiszen feltételezi, szerkezetére ott van igazán szükség. Az elkövetkezen2. ábra
