Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Dr. Anette Kur: Határokon túli védjegybitorlás az interneten
Határokon túli védjegybitorlás az interneten 31 Ilyen kivételes helyzetektől eltekintve azonban a német bíróságok ismételten úgy ítélték meg, hogy jogi szempontból lényegtelen, hogy a nemzeti határokon túlterjedő kereskedelmi üzenetek jogszerűek-e a célországokban alkalmazandó jogszabályok szerint. Azt a tényt, hogy ezen álláspont következtében az üzenet bármely további terjesztését tiltó intézkedés még azokban a külföldi országokban is érezteti hatását, ahol az semmiképpen sem sérti a belső jogszabályokat, elkerülhetetlennek és helyénvalónak tartják. Érvelésük szerint magának a vállalkozónak kell megválasztania az üzenet terjesztésének megfelelő módját. Ha úgy dönt, hogy nemzetek feletti tömegtájékoztatási eszköz útján adja fel hirdetését vagy a kereskedelmi közlemények egyéb fajtáját, vállalnia kell annak kockázatát is, hogy ezt megtilthatják bármelyik olyan országban alkalmazott jogszabályok alapján, ahová az üzenet elért.3 Ez az érvelés azonban csak addig meggyőző, ameddig a nemzeti vagy nemzetközi elérhetőségül média közötti választás reális alternatíva marad, miként a helyi, regionális vagy nemzetközi újságok közötti választás lehetősége. Az internettel más a helyzet. Amint egy üzenetet a kibertérbe küldenek, minden olyan országban észlelhetővé válik, ahol számítógéppel elérhető az internet. Műszaki okokból a küldőnek nemigen van lehetősége arra, hogy ezt a folyamatot befolyásolja. Ha ebben a helyzetben olyan elveket alkalmaznak, amelyeket a hagyományos tömegtájékoztatásra való tekintettel dolgoztak ki, ez egyenértékű lehet az új kommunikációs csatornához való hozzáférés általános megtagadásával. Magától értetődik, hogy az interneten keresztül történő üzletkötés jogába való beavatkozás igen komoly dolog. A teljes megtiltáshoz való ragaszkodás alkotmányos elvekbe is ütközhet. A helyzet ezért rugalmasabb megoldásokat kíván. Az Amerikai Egyesült Államokban létezik egy lehetséges modell, mivel a bíróságok számos tényezőt dolgoztak ki annak megállapítására, van-e személyi hatáskörük egy másik államban lakó alperes felett.4 A Németországban és Franciaországban általában alkalmazott szigorú megközelítést sem követik mindenhol Európában. Különösen a brit bíróságok hangsúlyozzák, hogy az interneten való puszta jelenlét nem elegendő ahhoz, hogy megállapítsák a (jogsértő) használatot az Egyesült Királyságban. Ezt először Jacob bíró állapította meg a Flowers-esetben,5 amely egy amerikai cég védjegy lajstromozása iránti kérelmére vonatkozott. Ugyanilyen módon, egy védjegybitorlási ügyben, egyszerűsített eljárásban hozandó ítélet iránti indítványra vonatkozó határozatában a bíró úgy vélte, hogy az interneten feladott hirdetés célját és hatását annak megállapítására kell figyelembe venni, hogy a részét képező védjegyet a védjegytörvény értelmében használták-e az Egyesült Királyságban.6 3 Ezt a Federal Supreme Court határozottan hangsúlyozta a Tampaxhatározatban: mint fentebb, 2. lábjegyzet 4 Lásd pl. Bcnsusan Restaurant Corp. v. King, 937 Supp. 259. (S.D.N. Y. 1996. szept. 9.); megerősitve másodfokon. US Court of Appeals No. 1383. Dkt No. 96-9344, 1997. szept. 10. 5 1-800-Flowcrs Inc. v. Phonenames Ltd. (1999) All ER (D) 1474. Euromarket Designs Inc. v. Peters & Another (2000. július 25-én még nem tettek közzé). Ez a rugalmas irányvonal remélhetőleg általánosan elfogadottá válik más biróságok körében is, miután átlátják és elfogadják, hogy az internetes konfliktusok rendszerint nemzetközi méretűek, ezért óvatosan kell eljárniuk, hogy tiszteletben tartsák a nemzeti bírósági hatáskör alkotmányos határait. 3. A WIPO közös ajánlása - áttekintés A védjegyek interneten történő használatával kapcsolatos, határokon átlépő ütközések kérdése éles viták tárgyát képezte a WIPO Védjegy, Ipari Minta és Földrajzi Árujelző Állandó Bizottságában (SCT) is, amelyek eredményeképpen megszületett a WIPO közös ajánlása az interneten megjelenő védjegyek oltalmáról és a megjelölésekhez fűződő egyéb iparjogvédelmi jogokról. Az ajánlás szövegét a WIPO és a Párizsi Unió Közgyűlése 2001 októberében fogadta el.7 Az ajánlás vezérelve az a szabály, hogy egy interneten használt megjelölést csak akkor kell úgy tekinteni, mint amelyet egy meghatározott országban használnak, ha kereskedelmi hatása van abban az országban. Ezt az elvet az ajánlás 2. cikke tartalmazza a következő megfogalmazásban: „E rendelkezések alkalmazásában egy megjelölés interneten történő használata csak akkor minősül használatnak egy tagállamban, ha a használatnak a 3. cikkben foglaltaknak megfelelően kereskedelmi hatása van abban a tagállamban”. A 3. cikk átfogó felsorolást ad azokról a tényezőkről, amelyeket figyelembe kell venni a kereskedelmi hatás megléte megállapításánál. A szöveg hangsúlyozza, hogy - bár a felsorolás nem kizárólagos - az illetékes hatóságoknak minden lényeges körülményt figyelembe kell venniük. Maguk a tényezők több alcsoportra tagolódnak. Ezek a következők: a) körülmények, amelyek arra utalnak, hogy a használó üzleti tevékenységet folytat a tagállamban, vagy az komolyan szándékában áll; b) a használó kereskedelmi tevékenységének szintje és jellege a tagállam vonatkozásában; c) áruk és szolgáltatások interneten történő felajánlása; d) áruk és szolgáltatások interneten történő használati módja a tagállam vonatkozásában, és végül e) a megjelölés interneten történő használatának és a megjelöléshez abban a tagállamban fűződő jog kapcsolata. Az a) ponttól eltekintve valamennyi alcsoportot további példákkal magyaráznak úgy, hogy olyan helyzetekre utalnak, amelyek a kereskedelmi használat sajátos módjait jelzik. Például a kereskedelmi tevékenység szintjének és jellegének a tagállam vonatkozásában történő meghatározásakor, a b) pont szerint döntő lehet, hogy a használó ténylegesen kiszolgált-e fogyasztókat az illető államban, vagy felajánl-e ott eladás utáni tevékenységeket stb. Nem fűzök további kommentárt a 3., valamint a 4-8. cikkhez. Inkább a 9. és rákövetkező cikkekre szeretném felhívni a figyelmet, azokra a rendelkezésekre, amelyek az úgynevezett „figyelmeztetés és ütközés elkerülése” mechanizmust foglalják magukba. Ennek háttere a következő. A WlPO-ajánlás arra az általános elvre épül, hogy engedni kell, hogy egy oltalom alatt álló megjelölés két egy-7 Megtalálható a WIPO honlapján, www.wipo.int
