Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon
12 Dr. Kovács Krisztina amelyekkel nem kereskednek széles körben, és a vetőmag nagy része az előző évi termésből, illetve a helybeli gazdálkodókkal való cserékből származik. Az így termesztett fajták gyakran nem egynemű piaci fajták, hanem ún. termőföldi fajták, amelyek genetikailag igen sokfélék, és az élelem biztosítására még a legrosszabb körülmények között is hoznak egy bizonyos mértékű termést.40 További kifogásként fogalmazódik meg, hogy míg a fajtaoltalmi rendszer saját közegében több évtizeden keresztül és az érdekeltek széles körű bevonásával fejlődött, az így kialakult rendszert a fejlődő országoknak hasonló érdekegyeztető mechanizmusok beiktatása nélkül, viszonylag rövid időn belül kell átvenniük.41 A UPOV azonban nem csak a fejlődő országok számára problematikus. A fajtaoltalmi rendszerhez szokott nemesitők egy része bizonytalanságokat tapasztal az egyezmény 1991-es szövege által adott szabályozásban. Ilyen például az „alapvetően származtatott” kifejezés gyakorlati és jogi alkalmazása két növényfajta egymáshoz való viszonya kapcsán. A nemesítők a tovább finomított és előnyösebb tulajdonságokkal biró fajták kifejlesztésekor üzletileg bevált fajtákra építenek. Az UPOV 1991-es szövege alapján egy valamely korábbi növényfajtából alapvetően származtatott növényfajta oltalomképes ugyan, de arra a korábbi fajtával kapcsolatos nemesítői jog hatálya kiterjed, vagyis az a korábbi, ún. kiindulási fajtától „függő fajtának” minősül. Az egyezmény szerint egy fajtát akkor kell lényegében származtatottnak tekinteni, „ha túlnyomórészt a kiindulási fajtából vagy olyan fajtából származik, amely maga is túlnyomórészt a kiindulási fajtából származott, miközben megőrzi a kiindulási fajta genotípusából vagy genotípusainak kombinációjából eredő lényeges jellemzők kifejeződését, határozottan eltér a kiindulási fajtától, és - eltekintve a származtatási cselekményekből adódó különbségektől - a kiindulási fajta genotípusából vagy genotípusainak kombinációjából eredő lényeges jellemzők kifejeződésében megfelel a kiindulási fajtának” [ 15 cikk (5) bekezdés]. Még biológiában járatlan jogász számára is szembetűnik, hogy a szabályozás a kulcsszónak tekinthető „túlnyomórészt” révén - a további cizellálástól függetlenül - ún. szubjektív kritériumot alkalmaz. A nemesítők számára az egyezmény nem ad választ a vitás kérdésre, hogy mekkora „genetikai távolság” szükséges a korábbi fajta és az új fajta között ahhoz, hogy az új fajtára a nemesítői jog hatálya ne terjedjen ki. A piaci fajták nagy része genetikailag egy másik piaci fajtára vezethető vissza, ezért e bizonytalanság egyes nemesítői körökben komoly aggodalmat ébreszt. Nem szólva arról, hogy a korábban újnak minősülő fajták az új szöveg alapján lényegében származtatottnak minősülhetnek, ezáltal kereskedelmi felhasználásuk az eredeti fajta nemesítőjétől válik függővé.42 (Némi reményt esetleg felcsillanthat ugyanakkor, hogy a lényegében származtatott fajtára a nemesítői jog hatálya csak abban az esetben terjed ki, „ha maga az oltalom alatt álló fajta nem lényegében származtatott fajta”.) Az UPOV új szövegével kapcsolatos további jelentős aggály, hogy a kizárólagos hasznosítási jog tartalmának módosítása alapján nincs lehetőség a gazdálkodói privilégium gyakorlására. Ez a kérdés azonban szoros összefüggésben 40 Tansey, p. 21. 41 Dhar, p. 27. 42 The Crucible Group, 4. Patents; Tansey, p. 14. áll egy nagyobb lélegzetet érdemlő témakörrel: a gazdálkodóknak az új növényfajták kifejlesztésével kapcsolatos innovatív tevékenységével. Formális és informális innováció Azt, hogy a világ legnagyobb biológiai sokféleségének otthont adó földjeit és erdeit bennszülött népek lakják, általában véletlennek és egyben kedvezőtlennek is tekintik. Ritkán feltételezik, hogy a biológiai sokféleség ember általi felhasználásának mikéntje és e sokféleség fennmaradása között bármilyen összefüggés állna fenn - holott az összefüggés nyilvánvaló. 4j A gazdálkodóknak az új növényfajták és gazdálkodási módszerek kifejlesztésével kapcsolatos innovatív tevékenységét többféleképpen is emlegetik, úgymint kutatás, növénynemesités, etno-tudomány, informális innováció stb. Mindenesetre egyre többen ismerik (fjei a tényt, hogy a genetikai források in situ (termőföldeken történő) megőrzése a mezőgazdasági biodiverzitás megőrzésének kulcsfontosságú eleme, és a génbankok mellett erre is feltétlenül szükség van. Amikor a forrásokat eltávolítják természetes környezetükből, elvesztik azt a képességüket, hogy a folyamatosan „kupálódó” rovarokhoz és kórokozókhoz, valamint a helyi közösségek változó igényeihez alkalmazkodjanak. Azáltal, hogy a CBD az in situ megőrzésre és a gazdálkodói-közösségi forrásgazdálkodásra fekteti a nagyobb hangsúlyt, egyben azt is hangsúlyozza, hogy az élelmezésbiztonság nemcsak a génbankokban őrzött anyagon múlik, hanem azokon az embereken is, akik a biológiai sokféleséget napi szinten felhasználják és fenntartják.44 Az informális innováció hívei szerint az elmúlt évek során a bennszülött tudás értékelésében paradigmaváltás következett be: a „hagyományos”, „laboratóriumi”, „nyugati” vagy „intézményi” tudósok kezdik felismerni, hogy a bennszülött népek nem csak bizonyos tudással rendelkeznek, hanem aktívan kísérleteznek is. A konvencionális tudományos álláspont eddig az volt, hogy a bennszülött tudás a közösségek találomra szerzett hasznos tapasztalatainak tárháza, amelyet generációról generációra örökítenek át — a Newton és mások által meghonosított tudományos eljárás lényege viszont a kísérletezés és a dokumentáció. Ebből a szempontból a bennszülött népek tényleges gyakorlatának megismerése szolgált némi meglepetéssel. A tudományos kutatók megfigyelték például, hogy az etiópiai asszonyok az egyes fajták hozamát évente feljegyzik - az ajtófélfára vésve -, és mielőtt a férfiak megkezdik a betakarítást, kiválogatják a legjobb termésű, legszívósabb vagy egyébként leghasznosabb magokat. Ezeket aztán konyhakertekben tesztelik, sőt gyakran még szomszédos népekkel is elcserélik, hogy azokat különböző talajokon is kipróbálják. Hasonlóképpen a Sierra Leone-i gazdálkodók az új magokat különböző talajtípusokon tesztelik, és összevetik a kapott eredményeket. Ez nem más, mint kísérletezés és dokumentáció. Az intézményi háttérből érkező mezőgazdasági kutatók- akik javarészt ma is férfiak—néha nehezen ismerik fel a helybeliekben a gazdálkodó-nemesítő innovátorokat, akik közül igen sokan nők. Brazíliában például az Amazo-43 The Crucible Group, 3. People 44 The Crucible II Group, Vol. 1, p. 10-11.
