Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Kovács Krisztina: Biodiverzitás, genetikai források, hagyományos tudás és szellemi tulajdon
10 Dr. Kovács Krisztina lajdonjogi rendszerek ellenzői napjainkban olyan trendet látnak kirajzolódni, amely a XX. század elején dísznövények szabadalmazásával kezdődött, a század közepére élelmiszernövények oltalmazásával folytatódott, és a század utolsó negyedében magával sodorta a mikroorganizmusokat és az állatokat, a XXI. század hajnalán pedig egy teljes növényfajt és az emberi sejtvonalakat is. E nézet szerint az élő anyagok szabadalmazása nem csak döntő lépés az élet árucikké alakításának irányában, hanem olyan fejleményekhez vezethet, amelyek megzavarják a természeti világnak az emberiség által még mindig nem teljesen értett, bonyolult összefüggések szerint működő rendszerét.32 A TRIPS-nek köszönhetően a nemesítők és a gyógyszeripari vállalatok számára a szabadalmi oltalom megszerzésének mind a lehetősége, mind a vonzereje erősen megnőtt. Érthető, hogy a kizárólagos jogokra való igény igen nagy a biológiai anyagok esetében, ahol az utánzás a legkönnyebb - növényfajtáknál például többéves kutatómunka eredményét lehet „lefénymásolni” a vetőmagok puszta elvetése révén. A szellemi tulajdonjogi rendszer hívei szerint ez nem csak igazságtalanság, hanem - lényegesebb módon — visszaveti az innovációt, hiszen sem a feltalálóktól, sem a kutatásba befektető vállalkozásoktól nem várható el az, hogy értékes forrásokat öljenek olyan munkába, aminek eredményét ennyire könnyű elbitorolni. Egy vállalat számára a kutatásba való befektetés feltétele az, hogy olyan körülményekkel számolhasson, amelyek között a befektetés megtérül. A jelenlegi szellemi tulajdonjogi rendszerben az innovátorok helyzete már így is épp elég nehéz, hiszen számos kötelelezettséggel kell megbirkózniuk. Ilyen a találmány teljes körű feltárásának, illetve biológiai tárgyú találmányoknál a minta letétbehelyezésének kötelezettsége; a találmány „hasznosulásának” biztosítása; a jog megszerzésével, fenntartásával és érvényesítésével járó valamennyi költség viselése; a találmányhoz való, kutatási célokra történő hozzáférés megengedése (még versenytársak esetében is); végül az oltalmi idő lejárta után a találmány kizárólagos hasznosításáról való lemondás. Az elmúlt évtizedek során a kutatási költségek két-háromszorosukra nőttek, az oltalom, illetve a forgalombahozatali engedély megszerzése egyre bonyodalmasabbá és lassabbá vált, miközben a jogérvényesítés hatékonysága egyre csökkent. A szellemi tulajdonjogi rendszerek a társadalom számára egy teljes mértékben feltalálók által finanszírozott ösztönző rendszert biztosítanak. Nem véletlen, hogy a múlt században az emberi tudás tárházának semmihez sem hasonlítható gyarapodását e rendszer folyamatos fejlődése kísérte. Bebizonyosodott, hogy a szellemi tulajdonjogi rendszer rendkívül rugalmas piaci mechanizmus: a szabadalom kiállta mind a villamos energia, mind az atomenergia kihívásának próbáját, és a gőzmozdonytól az űrkutatásig képes volt a feltalálók számára „a tehetség tüzéhez az érdek olaját adni”. Az sem meglepő, hogy minden technológiai paradigmaváltás a szellemi tulajdonjogi rendszer igazodását igényli, amelyet óhatatlanul bizonyos zavar és kellemetlenség kísér. Mint korábban más technológiák esetében, a biotechnológia kapcsán is jelentkezik a szellemi tulajdonjogi normák újraértelmezésének folyamata, és kétségtelen, hogy ennek során egyes hatósági döntések még az oltalomért folyamodó feltalálókat ma32 The Crucible Group, 1. Policy; Tansey, p. 18. gukat is meglepték. Az idő, a tapasztalat és a piac működése azonban újra rendet teremt majd: a szabadalmi rendszer elég rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodjon a változó körülményekhez, így a modern biotechnológia vívmányainak védelmére is megfelelő. A szellemi tulajdonjogok nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a modem tudomány eredményeit az emberek által általánosan használt termékekké lehessen változtatni. Nincs abban semmi meglepő, hogy a XXI. században a biológiai tudományok is élni kívánnak azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével a XX. században a fizikai tudományokból óriási nyereség származott.33 Ezzel szemben az ellentábor véleménye szerint amióta csaknem 130 évvel ezelőtt a szellemi tulajdonjogi rendszer kialakult, az eredeti „társadalmi szerződést” hat alkalommal módosították, az egyensúly pedig mindegy egyes alkalommal tovább billent az ipar monopoljogainak erősödése és a társadalom jogainak csökkenése irányában. Ha csak arról lenne szó, hogy a szabadalmak biztosítják a feltalálók számára befektetésük megtérülését, ezzel kevesen vitatkoznának. De manapság a vállalatok kizárólagos jogai nem csak a hasznosítási díjak beszedését, hanem a találmányokhoz való hozzáférés feltételeinek meghatározását is magukban foglalják. A globalizált piacon működő nemzetközi vállalatok a szellemi tulajdonjogi rendszer segítségével keresztlicenciákat adnak egymásnak a különböző régiókban, sőt iparágakban, ezáltal lehetővé válik számukra, hogy akadályokat gördítsenek a piacra lépő új vállalatok és országok elé. A szabadalmi rendszerben a technológiai hatalmat a leggazdagabb és a legnagyobb jogi szekcióval rendelkező cégek szerzik meg. A modem biotechnológia megjelenésével a vállalatok megpróbálják irányításuk alá vonni a világgazdasági termelés biológiai anyagokon és eljárásokon alapuló 45%-át azáltal, hogy a villanykörtékre és varrógépekre kitalált és remekül bevált szabadalmi rendszert most növényekre és állatokra is ráerőltetik. Ez nem rugalmas mechanizmus - ez kísérlet arra, hogy monopoljogokat szerezzenek maga az élet természete felett.34 Nyilvánvaló, hogy a szellemi tulajdonjogi rendszer számára nehezebb következetes műszaki feltételeket szabni és méltányos érdekegyensúlyt teremteni élő anyagok, mint élettelen tárgyak esetén. A szabadalom megadásának feltétele, hogy a bejelentésben a találmányt teljes részletességgel, a megvalósítást lehetővé téve leírják. Gyakran érvelnek a biológiai anyagok szabadalmazása ellen azzal, hogy rájuk vonatkozóan az ilyen feltárás sok esetben nem történik meg, aminek oka, hogy - éppen az élő anyag természetéből eredően - ez többnyire nem is lehetséges. Emiatt egyesek szerint „az élet szabadalmazása” magának a szabadalmi rendszernek a szabályaival - sőt, a társadalmi alku elmélete szerint teoretikus alapjaival - is ellentmondásban áll. Ezen túlmenően a növényfajtákban lévő gének áramlásának ellenőrzése szinte lehetetlen, ami a genetikai anyag oltalmazását csaknem kivitelezhetetlenné teszi. Az élő anyagok szabadalmazását helyeslő elvi nézet talaján is kétségtelen tény azonban, hogy a szabadalmi elbírálói gyakorlatban kezdettől fogva nem problémamentes a biotechnológiai ta-33 The Crucible Group, 4. Patents; Different Viewpoints FI, Vili; Executive Summary 34 uo.
