Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 4. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 95 dő cégek ebbéli tevékenységébe és eredményeibe kapunk betekintést, mint pl. a Dow Chemicals, Kodak, ABB, Ericsson, Sony, Philips, Texas Instruments, Nokia-és sorolhatnánk. Az ismertetések pedig elegendően részletesek ahhoz, hogy az olvasó jól átláthassa, hogyan kezelik ezek a cégek ezt a stratégiát, és nagyszámú, hasznosan felhasználható részletet és ötletet kapjon arra vonatkozóan is, hogyan valósították meg azt a gyakorlatban. Dr. Osman Péter * * * Aki a ,, tudatos jövő” útjait kereste. — Gondolatok Gábor Dénes: Találjuk fel a jövőt c. könyvének magyar nyelvű megjelenése alkalmából (NOVOFER Alapítvány, Budapest, 2001) Gábor Dénes (1900-1979) Nobel-díjas fizikus, a holográfia feltalálója közel 40 évvel ezelőtt írta 1963-ban megjelent híres könyvét „Inventing the future” címmel. Jogosan vetődik fel a kérdés: Négy évtized után van-e aktualitása? Mit üzen a már több mint húsz éve elhunyt tudós a XXI. század hajnalán? Az „előre ment” tudós jövőt látó, holnapra gondoló üzenete ez a reményeink szerint emberarcúnak maradó világban. Annak üzenete ez, akinek életútja sem volt mindennapos: a budapesti Szemere utcai elemitől a Markó utcai Főreál Gimnáziumon át a József Műegyetemig, majd meg nem állva a Charlottenburgi Műszaki Főiskoláig. Ezek a diákévek állomásai, amelynek szinte a kezdetén, 1910. október 8-án bejelentette — 10 évesen - a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatalnak „Aeroplán körhinta” címmel első találmányát, melyre szabadalmi oltalmat kapott. Londonban az Imperial College professzora, ahonnan 1949. január elsején - újévi üdvözletében - írja Budapestre Selényi Pálnak: „a diffrakciós diagramot ,hologram’nak nevezem, mert »holos«-t, vagyis »minden«-t jelent.” E felismeréséért 1971-ben Nobel-díjat kapott. Most nem az életút bemutatása a feladatunk, csupán egy könyvről szólunk, melyet a NOVOFER Alapítvány - Búsné Pap Judit értő fordításában - adott ki 2001-ben a Magyar Szabadalmi Hivatal közreműködő támogatásával és a Pannon GSM Rt. anyagi hozzájárulásával. Izgalmas olvasmány! A szerző miatt is, de mondandója kapcsán is. Az olvasó - mielőtt újra rendezné magában azt, amit olvasási élményként kapott - első kérdése az lehet: Egy más tudományterületen dolgozó tudósnak hogyan lehet évezredek, de különösen az újkor társadalmi, gazdasági, politikai történéséről ilyen gazdag ismerete? Érdeklődésünket fokozza dr. Bendzsel Miklósnak, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének „Az írástudók felelőssége” című, tanulmányértékű bevezetője. Nézzük, mit üzen a könyv tizenegy fejezetében Gábor Dénes a XXI. század olvasójának. Az első fejezet („A trilemma”) a civilizáció három fő veszélyét fogalmazza meg: 1. a nukleáris háborút, 2. a túlnépesedést, 3. a tétlen kényelem korszakát. Gábor Dénes emlékek kavalkádján keresztül, példázatok erejével bizonyítja: van kiút a reménytelenségből. A következő fejezet a „Nem egykorú világunk” címet viseli. Nagy ívet rajzol ebben az ókori birodalomtól a sztálini korszak áldozataiig. Meglátja már akkor (60-as évek!), hogy „a kommunizmus megbukott”. „Az első lépések - és az első megtorpanás?” című fejezetben hangsúlyozza: „Minden kihívás közül a technológia kihívása az, amelyre civilizációnk a legjobban reagál”. Majd szól az acsarkodó háborúskodásról - Oroszország és az USA viszonyára fókuszálva - választ keres a nagy kérdésre: „Hogyan kerülhető el a háború?” (67. oldal), s folytatja az „Elkerülhetjük a totális háborút?” c. részben: „A béke elképzelhető egy olyan világban, ahol a moralitás kizárja az erőszakot, E katartikus állapotok (háborúk) megszüntetésének lehetőségeit elemző gondolatok után a szerző olyan fontos kérdéseket elemez, mint a „túlnépesedés”, a „technológiában rejlő kihívások”, az „ember és gép”., fa. iparosodás korszakának embere telhetetlen nyersanyag- és energiafogyasztó”, de meg kell értenie a „munka humánumát” - tehetjük hozzá - az értelmes élet megtalálásának jelentőségét. „Az átlagos ember paradicsoma” c. fejezetben így vall Gábor Dénes: „Most kijelentem, hogy egy olyan jövőbeni világra vágyom, ... amelyben az átlagos ember sok boldogságot, a nem átlagos ember pedig sok kreatív leküzdenivalót talál” (143. oldal). Felhívja a figyelmet a jóléti társadalom ellentmondásaira, a kihívások buktatóira (pl. pénz, alkoholizmus, megváltozott családi szerepek). Ma, amikor Európa a bolognai dekrétum szellemében keresi a szakemberképzés új útjait, szinte forrásértékű üzenetet küld négy évtized távlatából, amikor a tömegkultúra, a tudós, a kutató problémáit elemezve fogalmazza meg sürgető feladatként az oktatás módszereinek fejlesztését. A könyv záró fejezeteiben a jövőképet fogalmazza meg, s benne a tudomány szerepét. „Az igazi tudomány a gondolkodással elérhető határig megfelelő munkát fog biztosítani a nem átlagos férfiaknak és nőknek” (177. oldal), majd később így folytatja: „Még nem volt rá példa, hogy egy ember elveszítette volna az érdeklődését a tudomány iránt mindaddig, amíg a logikus gondolkodásra való képességét használni tudta” (181, 182. oldal). A könyv befejező részében a jövő, a remélhetőleg egyre humánusabb jövő képét fogalmazza meg. Gábor Dénes a mozarti emberről beszél, aki az „öröm kedvéért alkot”. Akik már korábban is olvasói lehettek a Dennis Gabor, Inventing the future (1963) c. műnek és most újraolvassák a fordítást, az ismételt átélés örömével tehetik le a könyvet, hogy további olvasókat biztassanak a mű megismerésére. A díszes kivitelű könyvből a Könyvtárellátó Kht. segítségével a megyei és a 17 ezer főnél nagyobb lélekszámú városi könyvtárak, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, az Országos Széchenyi Könyvtár, az Országgyűlési Könyvtár és az egyetemi könyvtárak is kaptak olvasói példányokat a NOVOFER Alapítványtól. A könyv segítsen hozzá bennünket jövőnk feltalálásához. Dr. Németh József technikatörténész BMGE
