Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: Az újdonság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
42 Dr. Palágyi Tivadar A VI C-IV, 5.2. pontja szerint egy újdonságrontóként megnevezett iratot akkor nem kell a technika állásához tartozónak tekinteni, ha a mértékadó időpontban való nyilvános hozzáférhetőségével kapcsolatban megalapozott kételyek állnak fenn. Ha még nem szabadalmazott vagy fejlesztés alatt álló termékekről vagy eljárásokról eladási tárgyalásokat folytatnak vagy harmadik féllel értékesítési szerződésről tárgyalnak, a joggyakorlat hallgatólagos titoktartási kötelezettség fennforgását fogadja el minden olyan esetben, amikor a személyek köre és a műszaki tanítás kinyilvánítása elhatárolható körben marad. Ha a titoktartásra kötelezett személy nem tartja be kötelezettségét, és az információt a köz számára hozzáférhetővé teszi, ez az információ a technika állásához tartozik ugyan, az 55. szakasz (1) bekezdése szerinti időtartamon, vagyis az európai bejelentés benyújtását megelőző hat hónapon belül azonban nem minősül újdonságrontónak. A G 1/92 (OJ 1993, 277) sz. ítélet szerint alapvetően elegendő, hogy a kinyilvánítási eszköz - a konkrét esetben egy termék — hozzáférhető és felismerhető legyen; a termék vegyi összetétele a technika állásához tartozik, ha maga a termék a nyilvánosság számára hozzáférhető, és egy szakember elemezni és reprodukálni tudja. A T 301/94 sz. ítélet tárgyát képező szabadalom ibolyántúli sugárzást erősen szűrni képes és meghatározott összetételű zöld üvegpalackokra vonatkozott. A felszólaló bizonyította, hogy az igényelt jellemzőkkel rendelkező palackokat az elsőbbség napja előtt már eladtak és szállítottak egy fogyasztónak. A szabadalmas azt állította, hogy az említett összetételű üvegpalackok nem voltak a köz számára hozzáférhetők többek között azért, mert az üveg szulfidkoncentrációja titkos vagy „rejtett” jellemző volt; az elsőbbség napján ugyanis nem volt általánosan ismert, hogy egy erős ultraibolya-elnyelést mutató zöld üveg szulfidokat tartalmazhat igen kis mennyiségben. így amikor egy szakember elemzi az ilyen üveget, nem ügyel a szulfidkoncentrációra, mert csak az volt ismert, hogy a borostyánüveg tartalmaz szulfidot nagy koncentrációban. A szabadalmas azt is állította, hogy egy szakember az elsőbbség napján rendelkezésére álló tudás alapján nem lett volna képes túlzott terhelés nélkül reprodukálni a zöld üveget, mert rengeteg kísérletre lett volna szükség a kívánt optikai tulajdonságú üveg gyártásához szükséges hőmérséklet és redukáló közeg megállapításához. A Fellebbezési Tanács véleménye szerint az optikai paraméterek a zöld üveg belső tulajdonságait képezték, és nem függtek az üveg sajátos alkalmazásától vagy használatától; ezért szakember különösebb nehézségek nélkül képes lett volna az üveget előállítani. Az ítélet szerint egy termék vegyi összetétele a technika állásához tartozik, ha a termék hozzáférhető a nyi 1 vánosság számára, és a szakember elemezni és reprodukálni tudja, mégpedig attól függetlenül, hogy az elemzésnek különös okai lennének. A kinyilvánítási eszköz hozzáférhetőségének időpontja szempontjából nem játszik szerepet az, hogy egy irat megértéséhez vagy egy termék elemzéséhez még idő és munka szükséges. Az információ azonban nem tekinthető újdonságrontónak, ha egy nem hozzáférhető „fekete dobozban” van rejtve. Egy nyilvános előadás mint olyan újdonságrontó. Ugyanez érvényes egy később nyilvánosságra hozott összefoglalásra, amely visszaadja egy olyan irat lényeges tartalmát, amely például egy nehezen hozzáférhető folyóiratban, vagy egy, az ESZH hivatalos nyelveitől eltérő nyelven jelent meg. Ha egy dolgot nem bocsátanak rendelkezésre a nyilvánosság számára, hanem például csak megtekintés keretében mutatják be, akkor csak azok az ismeretek válnak hozzáférhetővé, amelyeket egy szakember a megtekintés útján szerezhetett. Ebben az esetben rejtett jellemzők nem minősülnek nyilvánosan hozzáférhetőnek. A T 1039/93 sz. ítélet szerint a fellebbező fél a szóbeli tárgyaláson a rajz három ábrájával kapcsolatban előadta, hogy azokat tévesen jelölte meg a technika állásához tartozó megoldásokként, mert a valóságban az említett ábrák szerinti megoldások nem voltak a köz számára hozzáférhetők. A Fellebbezési Tanács nem volt olyan helyzetben, hogy ennek ellentmondhatott volna. Ezért az említett ábrákon annak a megjelölésnek a törlése, hogy az ábrák a technika állásához tartoznak, szükséges volt annak érdekében, hogy a technika állásának pontatlan megjelölését elkerüljék. Ez a törlés nem befolyásolta a találmány feltárását, és nem volt kifogásolható a 123. szakasz (2) bekezdése alapján, vagyis nem jelentette a feltárásnak az eredeti kinyilvánítás körén túl való kiterjesztését. A T 6/81 (OJ 1982, 183) sz. ítélet megállapítja, hogy a fellebbezés tárgyát képező szabadalom eredeti 1. igénypontja két részre volt tagolva, és ezért abból lehetett kiindulni, hogy az első részben, vagyis a tárgyi körben felsorolt jellemzők egymással kapcsolatban nem újak. Az igénypont első szövegezésében azonban nem volt semmiféle kötelező ismertetés ezeknek a jellemzőknek az újdonságával kapcsolatban. A bejelentő utólag kinyilvánította, hogy tévedett a technika állásának megadásánál, és ezért kérte, hogy a tárgyi körből egy jellemzőt átvihessen az igénypont jellemző részébe. A Fellebbezési Tanács megállapítása szerint a kérés teljesíthető, ha tárgyilagos műszaki megítélés alapján a jellemző újnak minősül. A T 194/86 sz. ítélet szerint amikor nyilvános előhasználatra hivatkoznak, annak időpontját, a használat pontos tárgyát és körülményeit, például a használat helyét meg kell adni, és adott esetben igazolni is kell. A VI C-IV, 7.3. pontja szerint ami egy anterioritásból mint ismert műszaki tanítás adódik, a szakember tudásszintjéhez igazodik. Az 54. szakasz nem említi ugyan a szakembert, de a műszaki tanítás megértéséhez őrá van szükség. A hipotetikus szakemberre a feltalálói tevékenység, a kielégítő kinyilvánítás és a változtatások megengedhetőségének megítélésekor is szükség van. Az átlagos tudású szakember mindig ugyanazzal az általános tudással rendelkezik, azonban mindig különböző feladatokat kell ellátnia. Az újdonságvizsgálatnál a szakember feladata az anterioritások egyenként való összehasonlítására szorítkozik. A bejelentett találmányt mindig csak egyetlen anterioritással szabad összehasonlítania. A T 181/82 (OJ 1984, 401) sz. ítélet szerint azokat a megfontolásokat, amelyek meghaladják ezt a szűkre szabott újdonságvizsgálati kört, a feltalálói tevékenység vizsgálatánál kell alkalmazni. A T 450/89 sz. ítélet megállapítja, hogy egy, a technika állásához tartozó irat csak akkor újdonságrontó, ha a találmány tárgya abból közvetlenül és egyértelműen következik.
