Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 3. szám - Dr. Tóth Péter: A digitális könyvtár és a szerzői jog

38

Dr. Tóth Péter Benjamin

4. A jelenlegi állapot összefoglalása

A vizsgált területen védett művek engedélyköteles felhasználása történik; ez alól kivételt jelent az egyszerű digitális archiválás, de az erre vonatkozó szabad felhasználási szabály egyfelől nem teljes körű (siti generis adatbázis-oltalomra nem terjed ki), másfelől további értelmezést igényel.

Sok esetben az engedélyköteles felhasználásoknál nehéz a konkrét jogosult megállapítása. Ennek okai különbözők. Ahol a digitális felhasználásokra vonatkozó szerzői jog nem is szállhatott át a kiadóra, a szerzők beazonosítása, a jogutódok megtalálása okoz nehézséget. A következő problémát az jelenti: mikor váltak ismertté a digitális felhasználások, azaz mikortól fordulhat elő egyáltalán, hogy átszállhatott a jog a kiadóra? Ezekben az esetekben a szóbeli szerződésekkel kapcsolatos bizonyítási nehézségek jelentkeznek, illetve ajogutód nélkül (vagy nehezen követhető jogutódlással) megszűnő kiadók okoznak fejtörést.

Legalább a könyvtárak által alapvető tevékenységként körvonalazott archiválást - helyszínen olvasást (esetleg intranetes közvetítést) lehetővé tevő, említett szabad felhasználási esetkör érvényesülésének határát volna fontos pontosan megrajzolni - joggyakorlat, illetve a közeljövőben várható törvénymódosítás útján.

Mind a terjesztést, mind az internetes közzétételt (esetleg intranetes közvetítést) illetően szerzői jogi engedélykérés szükséges. A nagyon sok, egyedileg nehezen megkereshető jogosult különösen a régi kiadványoknál teszi aránytalanul nehézzé az engedélyeztetést.

A fenti vizsgálat során több ponton megoldatlan értelmezési kérdésekkel találkoztunk; amennyiben megkezdődik Magyarországon egy komoly digitális archiválási folyamat, mindenképpen érdemes ezen kérdésekben a Szerzői Jogi Szakértő Testület állásfoglalását kérni.

5. Megoldási lehetőségek

Mint láttuk, amennyiben a tevékenység túl kíván teijedni az egyszerű archiváláson (bizonyos esetekben ilyenkor is), feltétlenül engedélyt kell kérni a szerzői jogosultaktól, azonban ez sokszor lehetetlen, vagy aránytalanul nehéz volna.

A szerzői jog nemzetközi gyakorlatában az alábbi három módszer alakult ki egy jog érvényesítésére:

a) egyénileg (vagy ügynök útján);

b) közös jogkezelés útján;

c) clearinghouse útján.

Ad a) Az első eset a kiindulópont: a törvény vagy a jogosultak eltérő rendelkezése híján a szerzőket, jogutódjaikat közvetlenül kell megkeresni az engedélyekért; harmadik személyekre átadott jogok esetében értelemszerűen vizsgálni kell a szerződéses láncolatot.

Ad b) A tömeges felhasználások jogosításának megkönnyítésére, a szerzői joggal való visszaélések lehetőségének megszüntetésére, a szerzők anyagi érdekeinek a nagy felhasználókkal szembeni védelmére jött létre a közös jogkezelés intézménye. A magyar jog sok helyütt törvényi szabállyal írja elő az engedélyezési jog kizárólag közös jogkezelésben való érvényesíthetőségét. Ugyanakkor lehetőség van ún. önkéntes közös jogkezelésre is. A törvény ilyen esetben is garanciát nyújt a felhasználó számára aképpen, hogy nem kell vizsgálnia, hogy a közös jogkezelőegyesületnek tagja-e a konkrét jogosult. A jogosultnak azonban ilyen önkéntes közös jogkezelés hatálya alól joga van kivonni műveit az elkövetkező év első napjára vonatkozó hatállyal.

Mint láttuk, Magyarországon nincs törvény által előírt közös jogkezelés a tanulmány által vizsgált területek többségén. A nagyszámú jogosult miatt nyilván a legelőnyösebb az lenne, ha - a jelenleg a vizuális művekre vonatkozó fent leírt helyzethez hasonlóan a szöveges műveknél is - a jogosuld oldalon egyetlen szervezet állna, amely saját maga állapítja meg díjait, és amely a felhasználást vagyoni jogi alapon megtiltani nem tudja. Tehát a könyvtárak digitális archiválási és tartalomszolgáltatási törekvései szempontjából mindenképpen üdvözlendő lenne, ha az érintett jogok önkéntes közös jogkezelés útján lennének gyakorolhatók. Az ilyen önkéntes közös jogkezelésnek azonban szigorú törvényi feltételei vannak,20 melyek közül most a legfontosabbakat emeljük csak ki: * 1

20 Szjt. 88. § (1) Az az egyesület vehető a közös jogkezelést végző szervezetek nyilvántartásába,

aj amelyhez valamennyi érintett jogosult - megbízást adva az egyesületnek a közös jogkezelésre - csatlakozhat az alapszabályban meghatározott feltételek teljesítése esetén;

b) amelynek tagja, vagy amelyhez csatlakozni kíván az egyesület által megjelölt jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultak jelentős része;

c) amely - munkavállalói révén - rendelkezik a közös jogkezeléshez és a nemzetközi kapcsolattartáshoz szükséges, megfelelő szakismerettel és gyakorlattal;

d) amely felkészült a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére;

e) amely az érintett külföldi jogosultak jogainak közös kezelését végző, a bel- és külföldi felhasználás szempontjából fontos szervezetekkel kölcsönös képviseleti szerződéseket kötött, vagy ilyen szerződések megkötésére irányuló kölcsönös szándéknyilatkozatokkal rendelkezik;

fi amelynek alapszabálya rendelkezik arról, hogy az egyesület

1. célja az érintett jogosultak jogainak közös kezelése, valamint e jogosultak érdekeinek védelme, különösen a közös jogkezelés körébe tartozó vagyoni jogok saját nevében történő gyakorlása és érvényesítése a bíróság és a hatóságok előtt,

2. nyilvántartást vezet a közös jogkezelés alá tartozó bel- és külföldi művekről, szomszédos jogi teljesítményekről, illetve jogosultakról,

3. a közös jogkezelést nem vállalkozási tevékenységként végzi, ésha van ilyen - kiegészítő vállalkozási tevékenységének eredményét csak költségeinek csökkentésére használja fel,

4. működésének költségeit a befolyó jogdíjakból kezelési költség címén levont összegekből, valamint - ha az alapszabály ezt egyébként előírja - a tagdíjakból fedezi,

5. a közös jogkezeléssel elért és az indokolt kezelési költséggel csökkentett bevételét felosztási szabályzata alapján felosztja az érintett jogosultak között, függetlenül attól, hogy azok tagjai-e vagy sem.

(2) Annak megállapításakor, hogy az egyesületnek tagja-e vagy ahhoz csatlakozni kíván-e az érintett jogosultak jelentős része, a jogosultak létszámát és a jogdíjakból való részesedésük arányát egyaránt figyelembe kell venni.

(3) Az egyesületet a közös jogkezeléshez kapcsolódó adatok kezelésére felkészültnek kell tekinteni, ha biztosítani tudja az érintett jogosultak, illetve a közös jogkezelés körébe tartozó művek vagy szomszédos jogi teljesítmények, valamint a különböző felhasználások olyan nyilvántartását, amely lehetővé teszi a jogdíjak felosztását és kifizetését a jogosultak számára.

(4) Ha ugyanazon jogosulti csoport ugyanolyan jogosultságának a kezelésére vonatkozóan több olyan egyesület kéri nyilvántartásba vételét, amely megfelel a nyilvántartásba vétel feltételeinek, közülük azt az egyesületet kell nyilvántartásba venni, amelyik a feltételeket összességében a legjobban tudja megvalósítani.