Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Dr. Náthon Natalie: A biológiai sokféleség (biodiverzitás), a biotechnológia és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok
Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 107. évfolyam 3. 2002. június DR. NÁTHON NATALIE A biológiai sokféleség (biodiverzitás), a biotechnológia és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok A szellemi alkotások jogának és a biológiai, biotechnológiai kutatásoknak kapcsolata talán a nemzetközi jog egyik legaktuálisabb, egyben legellentmondásosabb területe. A vita olyan jelentős területeket és kérdéseket ölel fel, illetve boncolgat, mint például szükséges, lehetséges-e élő szervezetek szabadalmaztatása; milyen legyen a kapcsolat a szellemi alkotások joga és a tradicionális tudás, az újítások, a gyakorlat és a technológia-átadás között. Globális szinten a fenti kérdésekkel előszóra Rio de Janeiróban, 1992. június 13-án aláírt Biológiai sokféleség egyezmény (Convention on Biological Diversity, a továbbiakban CBD) foglalkozott. Az egyezményt Magyarországon az 1995. évi LXXXI. törvénnyel hirdették ki. A szóban forgó kérdések szoros kapcsolatban állnak az ún. TRIPS-egyezménnyel is, amelynek felülvizsgálata és esetleges módosítása kapcsán széles körű vita folyik, mivel az esetleges módosítások jelentős mértékben befolyásolhatják a szellemi alkotások és a biológiai sokféleség viszonyát. A CBD a biológiai sokféleség keretegyezménye, amelynek a riói környezetvédelmi csúcstalálkozón történt elfogadása úttörő jelentőségű volt a biotechnológiában (is). Célja a biológiai sokféleségben rejlő értékek megőrzése, „komponenseinek fenntartható használata, genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása...”. Az egyezmény 2. cikkelye a következőképpen határozza meg a fogalmat; a biológiai sokféleség „bármilyen eredetű élőlények közötti változatosságot jelenti, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket (...) ez magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget, és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét”. Habár a fogalom vonatkozásában első látásra nem található összefüggés a biológiai sokféleség elemei és a szellemi alkotások joga között, a kapcsolat mégis fennáll, és számos ellentmondást tartalmaz. A viták középpontjában az a kérdés áll, vajon a növényekben, állatokban vagy mikroorganizmusokban alkalmazott fejlesztések új, eredeti, innovatív feltalálói tevékenységen alapulnak-e, és a kísérletek eredményeként iparszerűen alkalmazható találmányok védelemre szorulnak-e, szabadalmaztathatók-e, továbbá van-e mód arra, hogy a természetes állapotában levő biológiai anyag (genetikai erőforrás) tárgya lehessen szabadalomnak. Az elmúlt néhány évben a viták intenzívvé váltak, mivel az élő szervezetekre, illetve genetikai erőforrásokra alkalmazott új technológiák azt eredményezték, hogy ez utóbbiakra számos szabadalmi bejelentést tettek, ezzel kizárólagos felhasználási jogot biztosítva a bejelentőnek. A szellemi (ipari) tulajdon védelme azt a célt szolgálja, hogy előmozdítsa a technológiai fejlődést. Manapság az új technológiák kialakulásával és folyamatos fejlesztésével, főleg a biotechnológia területén, új igények jelentek meg a szellemi alkotások védelmére vonatkozóan, és emiatt sürgetően szükséges az eddig szabályozás felülvizsgálata és az igényekhez való igazítása. A természetben élő szervezetek szabadalmaztatásáról folyó viták például igen hevesek, mivel szuverenitási, tulajdonosi és etikai kérdéseket is érintenek. A fentiekhez hasonlóan a tradicionális tudás és gyakorlat védelméről folyó viták közvetlenül befolyásolják az etnikai kisebbségek kulturális integrációját. A másik oldalon viszont jelentős gazdasági érdekek húzódnak, amelyek közvetve vagy közvetlenül erőteljesen befolyásolják a fenti kérdésekről hozandó döntések kimenetelét. A genetikai erőforrások (ami a CBD meghatározása szerint bármely növény-, állat- és mikroorganizmus-közösségek, valamint ezek élettelen környezetének dinamikus együttesét jelenti egy funkcionális egységben) kérdése az 1990-es években igen nagyjelentőségűvé és minden egyéb mást megelőző kérdéssé vált a tudóstársadalom és az ipar, valamint a politikai döntéshozók és a nagyközönség számára. A genetikai erőforrások számos veszélynek vannak kitéve, és a megőrzésükre és konzerválásukra tett intézkedések jelenleg - kivéve a fejlett ipari országokban a génbankokban történő ún. ex situ védelmet - igen szerények. Másik súlyos és egyelőre megoldatlan probléma, hogy a biológiai sokféleséget fenntartó, „őrző” országok (host countries of biological diversity) - amelyek 80%-a fejlődő ország - a mai napig igen kevés ellenszolgáltatást, illetve egyéb juttatást kapnak azért viszonzásul, hogy hozzáférést biztosítanak genetikai erőforrásaikhoz, ezáltal hozzájárulnak nem csak a biotechnológia, hanem a globális gazdaság fejlődéséhez. A fejlődő országok nem részesülnek kellőképpen az országuk területén található erőforrások kiaknázásának hasznából. Csak példaképpen: egy
