Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban
Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban 23 a következtetésre juthatunk, hogy csak az adott eset vizsgálatával dönthető el a kérdés, hogy egy mű átdolgozás-e vagy sem. Példákkal is megvilágítva: Bruckner ugyan egész életében csiszolta műveit, zenei szempontból talán jelentősnek mondható módosításai szerzői jogilag szinte egyetlen esetben sem tekinthetők átdolgozásnak: nem jön létre új, másodlagos mű, csupán az alkotói folyamat húzódott el, és váltak jól érzékelhetővé az egyes fázisok. Ezzel ellentétben Verdi két Don Carlosa, amelynek későbbi verziója az eredetihez képest elhagyta a teljes első, fontainebleau-i felvonást, így a drámai szerkezetet is jelentősen (és nem mechanikusan) átalakította, továbbá a zenében is végrehajtott a más összetételű közönségnek jobban tetsző módosításokat, tekinthető két műnek. Mindkét változatot játsszák a színházak, készülnek belőlük felvételek, kottakiadások: önálló életet élnek. A kérdés azonban nem eldöntött: évtizedek óta vitatkoznak azon a történészek, hogy önálló műnek tekinthető-e a két verzió. Érveik esztétikaiak, amelyek szerzői jogi szempontból, a törvény 1. § (3) bekezdésében foglaltak szerint nem értékelhetők. Az azonos szerzőtől származó, azonos műfajban és azonos címen komponált művek esetében úgy tűnik, az egyedi szakértői vizsgálat az egyetlen, amely képes a gordiuszi csomó megoldására - az egyébként esztétikai meggyőződést jogtechnikai köntösbe bújtató indokolással.44 Transzkripció Az átiratnak, áttétnek is nevezett átalakítási mód szoros rokonságot mutat a pedagógiai célú feldolgozásokkal. Ezekben az esetekben gyakran még a hangszerek száma sem változik meg: Bartók Rapszódiájának vagy Stravinsky Suite italienne-jének hegedűről csellóra való átültetése függetlenül attól, hogy maga a szerző végezte, mégis mechanikus, a mélyebb hangszer hangfekvésébe való transzpozíció. Hasonlóan Haydn Sieben letzte Worte Jesus am Kreutz oratóriumának vonósnégyesre, illetve billentyűs hangszerre készült letétjei is mechanikus, egyszerűsített, az eredetihez képest egyéni-eredeti jelleggel nem bíró átiratai az eredeti műnek egy kisebb apparátusra. Orkesztrálás és hangszerelés A már létező zenedarab zenekarra átírása, vagy több, zenekarnak még nem minősíthető hangszer együttesére való átdolgozása - hasonlóan a pedagógiai célú másodlagos alkotásokhoz - általában mechanikus jellegű, vagy legalábbis nem olyan fokú egyéni-eredeti jelleget magán viselő tevékenység, hogy „más mű” létrejöttéről lehetne beszélni. A szakirodalom45 is elismeri, hogy előfordulhatnak kivételek, amelyek olyan többlettel járulnak hozzá az eredeti műhöz, hogy a szerzői jog elismeri másodlagosalkotás-jellegüket, ennek ellenére általános szabályként azt Egyes esetekben talán segítség lehet a szerző (dokumentált) szándéka. Ha maga is elismerte a két változat egymás melletti létjogosultságát, az eredeti és a későbbi változatot is ugyanolyan védelem, a szerzőt pedig mindkét változatot illetően azonos jogok illetik meg. Az átdolgozás pedig csak abban az esetben lehet jogsértő, ha az első mű átdolgozása volt egy már korábban keletkezett, más szerzőtől származó műnek. Ilyen esetben természetesen a második átdolgozásra is engedélyt kell kérni. A probléma azonban nem csupán dogmatikai: gyakorlati előfordulása a könnyűzene területén gyakori jelenség. Gyertyánfy Péter: A zenei átdolgozások egyes szerzői jogi kérdéseiről; Magyar Jog, 1980. 6. sz. 539. skk. mondhatjuk, hogy szerzői jogilag az orkesztrálás és hangszerelés a pedagógiai jellegű átdolgozásokkal esik egy tekintet alá. Áttekintve a zenetudományi feldolgozás fogalma alá eső változtatások típusait, arra a következtetésre jutunk, hogy bár az első pillantásra jóval tágabbnak tűnhet a szerzői jog által átdolgozásnak tekintett művek csoportjánál, valójában azonban nem két egyforma szeletről van szó. Számolva a két kifejezés közötti különbségekkel, sokkal találóbb úgy megfogalmazni a két át-feldolgozás fogalom kapcsolatát, hogy a zenetudomány még alacsonyabb követelményeket támasztva (az egyéni-eredeti jelleget sem követelve meg) sorol be az átdolgozások közé műveket, míg a szerzői jog az előbb említett változásokat általában lényegtelen módosításnak tekinti, és tudatosan kerülve az esztétikai értékítéletet, kritériumrendszerével egy jobban körülhatárolható, magasabb követelmény szintnek megfelelő átdolgozás fogalmat használ. Rész-egész... Az eddigiekben tárgyalt feldolgozások esetében azt feltételeztük, hogy eredeti egész művekből olyan egész másodlagos művek készülnek, amelyek időbeli kiterjedésüket tekintve azonosak az eredetivel. A feldolgozásoknak további hatalmas csoportját alkotják azok a művek, amelyek az eredetit nem teljes egészében veszik át, vagy a másodlagos mű (időbeli) terjedelme jóval meghaladja az eredeti mű méreteit. Egész mű nagyobb egésszé való átdolgozása ritka, de a variációs műfajt alapvetően meghatározó jelenség. A különösen a klasszikus és romantikus korszakban, de a 20. század zeneszerzői között is népszerű eljárásnak nélkülözhetetlen alapja egy eredeti, rendszerint nem túl hosszú, általában dal terjedelmű és gyakran dal műfajú zenei anyag, amelynek jelentős zenei attribútumai (dallam, harmónia, ritmus, tempó, ritmika) a ritmikai, melodikus, karakter variáció során is mindvégig felismerhetően hagyják az eredeti zenét, azt is mondhatjuk, hogy a variációsor folyamán ugyanaz a téma (dal) hangzik el, a variációk számának megfelelően többször. Ha az egész mű úgy kerül átvételre egy nagyobb terjedelmű, esetleg többtételes kompozícióba, hogy annak egy tételét alkotja, szerzői jogilag akkor is csak az érintett tétel vizsgálandó. Schubert A halál és a lányka című dala46 vagy Haydn Kaiser-Liedje47 később egy-egy vonósnégyes lassú tételéül (pontosabban egy variációs tétel témájául) szolgált. A variációs tételek alapjául választott téma itt is teljes, önálló mű, de az így keletkező variációs tétel az egész műnek csak egy részét alkotja. Ezekben az esetekben olyan feldolgozási formával állunk szemben, amikor az eredeti mű szerzőjétől (ha az nem ugyanaz a személy, mint az átdolgozás készítője), szükséges a felhasználáshoz engedélyt kérni, hiszen a születő új darabban jól felismerhetően hangzik el az eredeti (hiszen éppen ez a variációs technika célja), továbbá maga a variációs eljárás során keletkezett mű(tétel) is rendszerint olyan egyéni-eredeti jellegű alkotás, amelyet az eredetitől önálló, új műnek lehet tekinteni. Gyertyánfy Péter azon állítása, miszerint a ^Schubert: d-moll vonósnégyes D810, II. tétel 47 Haydn: op. 33. C-dúr vonósnégyes II. tétel
