Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 3. szám - Gyenge Anikó: Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban
Zeneművek átdolgozása a szerzői jogban 19 ban még abban sem tudnak konszenzusra jutni, hogy egyáltalán mely jelenségeket kell átdolgozásnak tekinteni. Hubmann16 szerint az átdolgozás lényege a már meglevő mű egyéni, sajátos jellegének új egyéniségbe való átalakítása. Gerstenberg17 az eredeti mű lényegét megtartó átfogalmazást tekintette átdolgozásnak. Brugger18 úgy írta le az átdolgozást, mint amelyben az eredeti mű művészi mondanivalója érintetlen marad, így az eredeti felismerhető és ehhez az átdolgozó olyan egyéni teljesítménnyel járul hozzá, amelynek nyomán a mű formája vagy tartalma sajátos, (az átdolgozóra jellemző) egyéni alkotássá válik. Möhring/Niccolini19 egy mű olyan átalakításának tekinti az átdolgozást, amely a külső formát megváltoztatja ugyan, de a tartalmat változatlanul hagyja. A némethez hasonlóan a magyar szakirodalomban sincs teljes konszenzus az átdolgozás fogalmát illetően. Palágyi Róbert (a német irodalomban Erich Schulzéhoz hasonlóan20 21 *) megengedi mind az eredeti mű tartalmának, mind formájának megváltoztatását.“ A későbbi szakirodalom absztraktabb módon és tágabb definíciót adva közelít a kérdéshez, mondván: „ide értünk minden olyan alkotást, amelynek létrejöttéhez a törvény mindaddig, amíg az eredeti mű védelmi ideje el nem telik, megkívánja az eredeti mű szerzőjének hozzájárulását”. “ Gyertyánfy Péter egy, a többszerzős művekről szóló tanulmányában fejti ki, hogy „a származékos műveknél (átdolgozás, feldolgozás, fordítás) egy már meglévő műre úgy épül egy másik mű, hogy a meglévő mű egyéni-eredeti vonásai - a másik mű létrehozója alkotó tevékenysége eredményeként - szükségszerűen módosulnak is.”23 Az átdolgozás fogalmához a német szerzői jogi törvény24 sem visz ennél közelebb, bár a definícióból kiderül, hogy az átdolgozás alapja is mű kell, hogy legyen (a magyar szabályozáshoz hasonlóan25), továbbá az átdolgozó szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jelleget követel meg. A közös elemek mellett a magyar törvény exemplifikatív felsorolását is adja az átdolgozások körének, vagyis ide tartozik a mű fordítása, filmre való átdolgozása, a filmalkotás átdolgozása és a mű minden más olyan megváltoztatása is, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre.26 E tekintetben korábbi szerzőijogi törvényünk sem segítőkészebb:27 a 17. § (3) csupán negatív meghatározást ad. Megengedi, hogy új, önálló 16 Heinrich Hubmann: Urheber-und Verlagsrecht; 4. kiad. 1978.103. o. Ekkehard Gerstenberg: Die Urheberrechte an Werken der Kunst; Literatur und der Photographie, 1968. §3 18 Gustav Brugger: Der Begriff der Bearbeitung und Verfilmung im t neuen Urheberrechtsgesetz; UFITA 51. (1968) 89. o. ’ idézi Hubmann (1. 16. sz. hivatkozás), 104. o. 20 E. Schulze: Urheberrecht in der Musik; Auflage de Gruyter, 1981. 21 „... mivel az átdolgozó egy más meglevő alkotás tartalmát vagy alakját változtatja meg, de az eredeti mű tartalma vagy formája is lényegében fennmarad: az átdolgozó tevékenységének termékét »másodlagos« alkotásnak nevezi az irodalom.” Palágyi R.: A szerzői jog zsebkönyve. 46. o., Kereskedelmi és Jogi Kiadó, 1957. A szerzői jog kézikönyve. 88.o.. Kereskedelmi és Jogi Kiadó, 1973. 23 Gyertyánfy Péter: Többszerzős művek; Magyar Jog, 147. o. ,1987. 24 német Szjt. 3. §: „Bearbeitungen eines Werkes, die persönliche geistige Schöpfungen des Bearbeiters sind. ” 25 1. Szjt. 29. § 26 Szjtv.29. § 27 1969. évi III. tv. mű alkotásához idegen művet felhasználjanak, kivéve, ha az idegen művet színpad, film, rádió vagy a televízió céljára, valamint azonos műfajban kívánják átdolgozni. A szerzői jogi fogalmat keresve a számos rendelkezésre álló változatból létrehozható öszvér-forma szerint átdolgozás a már meglevő műből, annak lényegét (művészi mondanivalóját) megtartva, akár az eredeti formát, akár a tartalmat megváltoztatva, adott esetben szerzőjének hozzájárulásával létrehozott új, egyéni-eredeti mű. Az átdolgozás fogalmán belül érdemes megkísérelni a típusok elkülönítését. Az Szjt. alapján az átdolgozások három nagy típusba sorolhatók.28 A nem szerzői műből (legendából, népmeséből, népdalból), illetve ismeretlen szerző művéből készült másodlagos alkotások képezik az első típust, amelynek sajátossága, hogy a népi műfajokból29 vagy éppen a szerző ismeretlenségéből adódóan nem kell és nem is lehet az eredeti szerző engedélyét kérni az új mű létrehozásához. A lejárt védelmi idejű művek átdolgozásai sajátos, átmeneti típust alkotnak: az eredeti művek már szabad felhasználás alá esnek, vagyis az eredeti szerző engedélyére nincs szükség a másodlagos mű létrehozásához. Viszont abban az esetben, ha az átdolgozás sérti a szerző személyiségi jogait (illetve a szerző halála után örökösei kegyeleti jogait), a jogok sérelme esetén az utódok még mindig felléphetnek ezek védelmében az átdolgozó ellen. A harmadik típusba a védett művek tartoznak, amelyek más által történő felhasználásához - így átdolgozásához is - szükséges, hogy az eredeti szerző ehhez hozzájáruljon. Ez utóbbi típuson belül a magyar jogirodalomban először Benárd Aurél30 tett kísérletet a differenciálásra. Ezt a felosztást követi Gyertyánfy Péter is a hasonló témában írott tanulmányában.31 Mindketten megkülönböztették a védett művek szerzői beleegyezés nélküli (vagyis jogsértő) és jogszerű, szorosan vett átdolgozásait, illetve az eredeti alkotáshoz képest formában és tartalomban alapvetően eltérő alkotásokat, eredeti műveket. Mi dolgozatunkban megkíséreljük összevetni az átdolgozás zenei és jogi fogalmát, majd elhatároljuk a rokon jelenségektől, végül pedig tárgyaljuk a zenei átdolgozás modem technika nyújtotta új lehetőségeit és ezek jogi kezelésének nehézségeit. Az átdolgozás zenei fogalma A jog törekszik fogalmainak az adott szabályozási területtel kapcsolatos más tudományok fogalmaival harmonizáló használatára, a zenei feldolgozás területén azonban a fogalmak nem fedik egymást. Lényegi különbség a jogi és a zenei fogalom között, hogy a zenetudomány csak a zenéből, míg a jog bármilyen más művészeti ágból származó „alapanyagon” (a jog esetében csak szerzői műveken) végzett alkotó tevékenységet 28 Az egyes típusok részletes elemzésére dolgozatom későbbi részeiben fogok kitérni. A népi műfajok éppen a meghatározható szerző hiánya miatt egyébként is kívül kerülnek a szerzői jog védelmi rendszerén. 30 Benárd Aurél: Zenemű átdolgozásának szerzői jogi védelme; Magyar Jog, 1961. 3. sz. 31 Gyertyánfy Péter: A zenei átdolgozások egyes szerzői jogi kérdéseiről; Magyar Jog, 1980. 6. sz.
