Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Szabó Zsolt: Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága
Az üzleti módszerek szabadalmazhatósága 19 badalmakhoz - elősegítik az innovációt és az új ötletek megjelenését, mivel az intézmények az új módszerekbe való befektetéseiket, illetve a kutatásba/fejlesztésbe beruházott tőkéjüket abból a szempontból mindenképpen biztonságban tudhatják, hogy egy részükre engedélyezett szabadalom birtokában az elért eredményeket egy másik, tőlük független piaci szereplő csupán az ő engedélyükkel hasznosíthatja büntetlenül. Egy adott üzleti módszerre kiterjedő szabadalom tulajdonosának az oltalom megszerzésére irányuló korábbi befektetései elsősorban licenciák, illetve kereszt-licenciák formájában térülhetnek meg. Ugyanakkor a szabadalmi oltalomban részesített üzleti módszer - előbb vagy utóbb bekövetkező nyilvánosságra jutása következtében-elősegíti az új gondolatok megszületését, és ezáltal hozzájárul a gazdaság fejlődéséhez. Az üzleti módszer tárgyú szabadalmak abból a szempontból is fontosak, hogy az egyéb szabadalmak érvényesítésére igénybe vehető jogeszközök megléte és viszonylag jól működő rendszere miatt a piaci résztvevők ezen területre eső versenye jogi szempontból mindenképpen tisztábban folyna, továbbá a kisebb cégek/vállalkozások kárára időnként tisztességtelen versenyt támasztó, általában rendkívül tőkeerős óriáscégek kénytelenek lennének azzal szembenézni, hogy vannak bizonyos határok, melyeket büntetlenül nem léphetnek át. Az üzleti módszer tárgyú szabadalmakra alapított szolgáltatások tehát lényegesen nagyobb jogbiztonság mellett működhetnének. Az üzleti módszerek szabadalmazhatóságának ellenzői ugyanakkor éppen a jogbiztonság szintjének csökkenésétől való félelmükben utasítják el az ilyen tárgyú szabadalmak engedélyezését. Véleményük szerint ugyanis, amíg a hagyományos ipar területére eső szabadalmak minden esetben egy adott termékre, terméksorozatra, annak előállítására szolgáló eljárásra, illetve az adott termék alkalmazására kiterjedő oltalmi kört határoznak meg, amely oltalmi kör viszonylag zárt és jól körülhatárolt, addig az üzleti módszer tárgyú szabadalmakkal oltalom alá helyezett megoldások - lévén, hogy igényelt oltalmi körük az oltalom tárgyánál fogva tetszőleges területre kiterjedhet, illetve számos területet befolyásolhat - nem feltétlenül egyetlen, viszonylag zárt és jól körülhatárolt területre vonatkoznak. Ily módon az üzleti módszer tárgyú szabadalmak szélesebb területre biztosítanának kizárólagos hasznosítási jogot, ami a gazdasági versenyt a szükségesnél erősebben korlátozná. Továbbmenve, a szélesebben értelmezhető oltalmi kör révén valószínűleg lényegesen több, a bíróságok terheltségét tovább fokozó per indulna és a bitorlás tényének bíróság általi megállapítása is valószínűbbé válna, amivel a tisztességtelen eszközöktől sem visszariadó piaci résztvevők bizony könnyedén visszaélhetnének. Ehhez szorosan kapcsolódik az üzleti módszer tárgyú szabadalmak engedélyezését ellenzők egy másik kifogása, miszerint az ilyen tárgyú szabadalmakat pillanatnyilag a hagyományosan az ipar területére eső szabadalmaknál esetenként lényegesen egyszerűbben (pl. alacsonyabb színvonalú vizsgálatot követően) lehet megszerezni, mivel- az idevágó „technika állását” rendkívül nehéz pontosan feltérképezni;- a kutatás elvégzéséhez hiányoznak a speciálisan ilyen témájú iratokat, cikkeket, megoldásokat megfelelően rendszerezett formában összegyűjtő adatbázisok;- a létező iparjogvédelmi adatbázisok osztályozási rendszere a kutatás elvégzéséhez nem megfelelő;- mivel a szabadalmi bejelentések elbírálását végző vizsgálók általában mérnöki vagy természettudományos végzettséggel/szakmai gyakorlattal rendelkeznek, az üzleti módszer tárgyú bejelentések elbírálásához szükséges közgazdasági, pénzügyi, biztosítási stb. területekre eső szaktudás a szabadalmi hivatalokban pillanatnyilag nem áll rendelkezésre;- ezen utóbbi hiányosságból kifolyólag a vizsgálók nem igazán tudják megítélni azt, hogy mi számít újnak és mi nem; végezetül- a bizonyos országok joggyakorlatában jelen lévő és alkalmazott, az oltalmi kör értelmezését segítő „ekvivalencia elvnek” az üzleti módszer tárgyú szabadalmak esetében történő alkalmazása érdekes eredményekre vezetne, hiszen az oltalmi kört a szóban forgó elv alapján általában tágabban kell értelmezni, az azonban egyáltalán nem világos, hogy egy üzleti módszer tárgyú szabadalommal igényelt oltalmi kör (amely már eleve tágabban értelmezendő, abból kifolyólag, hogy az oltalmazott megoldás egyidejűleg több különböző területen is alkalmazható) milyen szélesen is értelmezhető valójában, és az értelmezés ténylegesen meddig is tágítható. Mindazonáltal az üzleti módszer tárgyú szabadalmak ellenzőinek az előbbiekben felsorolt érvei az idő előrehaladtával valószínűleg teljesen elveszítik jogalapjukat, hiszen a szükséges adatbázisok információval folyamatosan feltölthetők, a vizsgáló hatóságok új munkatársakat alkalmazhatnak, akik végzettségüknél fogva rendelkeznek a szükséges gazdasági, pénzügyi, könyvviteli, számviteli, szervezési szaktudással, a megfelelő osztályozás létrehozása csupán megállapodás kérdése, az oltalmi kör értelmezését segítő módszertani útmutatók készíthetők - akár nemzetközi együttműködés keretében is - és hozhatók nyilvánosságra, valamint idővel a bírósági joggyakorlatot formáló tapasztalat is kialakul majd. Itt kívánom megjegyezni, hogy az USPTO az elmúlt időszakban pontosan ilyen irányú lépések megtételét célozta meg és hajtotta végre, hogy a szabadalmi rendszerbe vetett hitet ezáltal is tovább erősítse. Emellett az üzleti módszer tárgyú szabadalmak vizsgálatába beiktatott egy további vizsgálati szintet is - ennek keretében a korábban már megvizsgált és engedélyezett szabadalmakegy újbóli vizsgálaton esnek át -, aminek célja éppen az ilyen tárgyú szabadalmak minőségének biztosítása, illetve a nem megfelelő szintű üzleti módszer tárgyú szabadalmak kiszűrése. Nem lehet ugyanakkor figyelmen kívül hagyni a már megadott üzleti módszer tárgyú szabadalmakat sem, hiszen a gazdasági élet globalizációjának eredményeként, illetve abból kifolyólag, hogy például az elektronikus kereskedelem az internet révén sok esetben országhatárokon átnyúlva - ily módon esetenként eltérő felfogású szabadalmi rendszerek jelenlétében - bonyolódik, az internetet kihasználó szolgáltató tevékenysége, pénzügyi szolgáltatásai és megoldásai már azt megelőzően megvalósíthatják a bitorlás tényét, hogy az a felhasználóban egyáltalán tudatosulna.
