Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 2. szám - Európai jogi figyelő. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmazhatóság megítélése az Európai Szabadalmi Hivatal joggyakorlatában
48 Dr. Palágyi Tivadar A (4) bekezdés második mondata szerinti termékek, különösen anyagok vagy anyagkeverékek szabadalmazhatok akkor is, ha a szabadalmazásból kizárt eljárásban alkalmazzák őket. Ez a mondat megelőzi azt a félreértést, hogy a gyógyászati eljárások kizárása révén az ilyen eljárásokban alkalmazott eszközök is ki lennének zárva a szabadalmazásból, és egyúttal összeköttetést teremt az 54. szakasz (5) bekezdésével, amely lehetővé teszi a már ismert anyagok vagy anyagkeverékek szabadalmazását gyógyászati célokra. Ha egy ismert anyag gyógyszerként való hatása nem ismert, ezt az anyagot első gyógyászati indikációként lehet oltalmazni az említett 54. szakasz (5) bekezdése alapján. Egy gyógyszerként már ismert anyag alkalmazására második indikáció alapján lehet szabadalmat szerezni. A már tárgyalt G 1/83, G 5/83 és G 6/83 sz. ítéletek alapozzák meg a második gyógyászati indikáció szabadalmazhatóságát, megállapítva, hogy egy már ismert anyag vagy anyagkeverék alkalmazása egy meghatározott új gyógyászati vagy diagnosztikai célra szabadalmazható (ún. svájci típusú igényponttal). Itt mellékes, hogy a gyógyászati vagy diagnosztikai alkalmazás első vagy második indikáción alapszik-e. Ez az igénypontforma azonban csak akkor használható, ha a találmány egy anyagnak vagy anyagkeveréknek a (4) bekezdés első mondata által a szabadalmazásból kizárt gyógyászati vagy diagnosztikai eljárás esetén való alkalmazására vonatkozik. Az orvosi eszközök és készülékek, így például szikék, fecskendők és műizületek szabadalmazhatok. A T 9/81 (OJ 1983,372) sz. ítélet megállapítja, hogy az 52. szakasz (4) bekezdésének második mondata és az 54. szakasz (5) bekezdése alapján kombinált készítmények, amelyek különálló komponensei ismert gyógyászati hatóanyagok, oltalmazhatok még akkor is, ha részekből álló készletként (kit-of-parts) igénylik őket, feltéve, hogy a komponensek funkcionális egységet képeznek. Az 1. igénypont olyan kombinált készítményre vonatkozott, amely oxazafoszforin citosztatikus anyagot és 2-merkapto-etánszulfonsav-nátriumsót tartalmazott gyógyászatilag hatékony alkotórészekként; ez a készítmény a citosztatikus terápiában egyidejű, különálló vagy egymást követő alkalmazásra volt korlátozva. Ebből a célmegjelölésből következik, hogy a komponensek nincsenek szükségszerűen egyesítve például kompozícióként, mert különben nem lennének elérhetők különálló vagy egymást követő alkalmazáshoz. Egyébként a termék mindkét komponense ismert volt. A Fellebbezési Tanács számára ismert technika állása szerint a két hatóanyagot sohasem használták együtt új, együttes hatás elérése céljából. így a találmány nem jelentette csupán ismert anyagok aggregációját, hanem új kombinációt nyújtott azzal a meglepő, értékes tulajdonsággal, hogy a citosztatikus anyag alkalmazásával együttjáró súlyos mellékhatások a másik komponens detoxikáló hatásának eredményeként nem jelentkeztek. A tanács megállapította, hogy a részekből álló készlet az egyes komponensek fizikai elkülönülése miatt nem volt szükségszerűen valódi kombináció, vagyis az ismert komponensek laza társítása önmagában nem alakította őket funkcionális egységgé, azonban a kombinált terápia jelzett célja helyreállította a termék egységét mint két komponensének a funkcionális egyesülését. A komponensek egymástól függetlenül nem idézték elő a találmány szerinti előnyös hatást; így az együttes hatás az igénypont oltalmi körének megjelölt célja általi korlátozás eredményeként igazolta a kombinált termék egységét, még ha a komponensek egymás mellett voltak is jelen. Minthogy az igénypontok szerint az egyesített termék különálló komponensei ismert gyógyászati alkalmazásra szolgáltak, ezeket az igénypontokat kimondottan oltalmi körük alá tartozónak tekintve a komponensek egymás melletti különálló alkalmazását is valóban úgy kellett tekinteni, hogy azok a kombinált termék együttes hatására vannak korlátozva, és így ki volt zárva a technika állásához tartozó különálló alkalmazásuk. Ezért a találmányra engedélyezték a szabadalmat. Ennek az ítéletnek azt a fontos megállapítását, hogy két különálló, önmagában ismert termék kombinációja szabadalmazható, ha az alkotórészeket célra irányítottan, funkcionális egységként alkalmazzák, megerősítette a T 94/83 sz. ítélet. A Müncheni Diplomáciai Konferencián az 52. szakasz (1) bekezdésének szövegét az alábbi módon változtatták meg: „Európai szabadalmakat a technika minden területén engedélyeznek találmányokra, amennyiben azok újak, feltalálói tevékenységen alapulnak és iparilag alkalmazhatók.” Az 52. szakasz (2) bekezdésének (c) pontjából az eredeti javaslattól eltérően nem törölték az adatfeldolgozó berendezések programjainak szabadalmazását tiltó rendelkezést, mert a konferencia résztvevőinek többsége azon a véleményen volt, hogy a számítógépprogramokra eddig is lehetett és ezután is lehet európai szabadalmat kapni, ha a program műszaki hatáson alapul. Az 52. szakasz (4) bekezdését, amely az emberi vagy állati testen végzett sebészeti, gyógyászati és diagnosztikai eljárásokat ipari alkalmazhatóság hiányában kizárja a szabadalmazható találmányok köréből, az 53. szakaszba helyezték át annak (c) pontjaként. Az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle következő számában az ESZE „Újdonság” című, 54. szakaszát fogjuk tárgyalni.
