Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2002 (107. évfolyam, 1-6. szám)

2002 / 2. szám - Tanulmányok. A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgárjogi Törvénykönyv koncepciójára

26

A Magyar Szabadalmi Hivatal észrevételei az új Polgári Törvénykönyv koncepciójára

könyv V. címében található fejtegetés szerint a hatályos szabályozás „lényegi módosítást nem igényel” (32. o.), a koncepció más részei (85. o.) a „dologtárgyúság lazítását” javasolják a dologi jogban, illetve a tulajdonjogban a szellemi alkotásokkal kapcsolatban.

A fő kérdésekben való állásfoglalás el maradása folytán és a vázolt ellentmondások miatt egyelőre nehezen látható be, hogy a szellemi tulajdon területén a kodifikációt támogató fő érv, „a jogalkotás rendszer iránti igénye” (8. o.) miként is teljesülhetne. Hasonlóképpen nem rajzolódnak ki a koncepcióból e jogterületen „a kódex-jellegű jogalkotás előnyei”: a módszerbeli homogenitás vagy a terminológiai egység (10. o.).

3. Az iparjogvédelemért és a szerzői jogért egyaránt felelős országos hatáskörű szerv,7 az MSZH hatósági joggyakorlatában, nemzetközi kapcsolatrendszerében és kodifikációs munkájában eddig nem tapasztaltunk sürgető igényt a Ptk. és a szellemi tulajdon kapcsolatának tisztázására. E hagyományos kapcsolat az elmúlt évtizedben megújult iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok alapján fennmaradt; nincs tudomásunk súlyos -elméleti, elvi tisztázatlanságra visszavezethető - gyakorlati problémáról e viszonyrendszer működésében. Erre figyelemmel a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályozásra is alkalmazhatónak tűnik a koncepcióban (4. o.) javasolt az a megközelítés, hogy a kodifikációnak az új Ptk.-ban megoldandó problémákra indokolt összpontosulnia, s nem célszerű, hogy olyan rendelkezésekkel foglalkozzunk, amelyek „nem szorulnak változtatásra, mert jellegüknél fogva megfelelnek átalakult viszonyainknak, így a piacgazdaság követelményeinek is” (4. o.).

4. A legtöbb európai magánjogi kódex egyáltalán nem tartalmaz szabályokat az iparjogvédelemről és a szerzői jogról. Az 1942. évi olasz és a szovjet - illetve az utódállamokban a szovjet „hagyományt” követő - kodifikáción kívül nincs példa arra, hogy a magánjogi kódex egyszerű utaláson kívül érdemi, részletes szabályokat tartalmazna e témában. Az erre irányuló holland kísérlet sem vezetett eredményre. [A koncepció egyébként is úgy foglal állást, hogy a holland kodifikáció általános modellként „semmiképpen sem jöhet figyelembe” (4. o.). Megkockáztatható, hogy ez talán igaz lehet egy Hollandiában már megbukott kodifikációs kísérletre is.] Nincs tudomásunk arról sem, hogy a - legalábbis a szerződési jogot illetően - mintaként megemlített nemzetközi jogalkotási eredmények (a Bécsi Vételi Jogi Egyezmény,8 az UNIDROIT Principles of International Commercial Contracts9 vagy a The Principles of European Contract Law)10 bármelyike külön részletesen foglalkozna a szellemi tulajdon védelmének polgári jogi összefüggéseivel, vagy erre vonatkozó ajánlást tartalmazna.

A jogösszehasonlítás eredménye is azt az aggályt erősíti, hogy ajelenleginél részletesebb szabályoknak a Ptk.-ba való beillesztése dogmatikai, jogrendszeri és gyakorlati problémákhoz vezetne.11 A szellemitulajdon-védelmi jogszabályok - az iparjogvédelmiek valamivel jobban, mint a szerzői jogiak - jogágazati szempontból vegyes normákat foglalnak magukban (ez látszik pl. abból is, hogy alkalmazásukban háttérjogszabálynak számít a Ptk.- n kívül az Ae. és a Pp. is). E normák viszont tartalmilag elválaszthatatlanul összekapcsolódnak (amint erre Bacher

Vilmos tanulmánya is helyesen rámutatott12). Az iparjogvédelem és a szerzői jog polgári jogi kötődését pedig nem szükségképpen törvényi deklarációkkal kell megerősíteni vagy visszatükrözni: ez inkább a tudományra és az oktatásra tartozik. Ennyiben tehát vitatható, sőt, aggályokat keltő a Kodifikációs Főbizottság 2000. június 1-jei határozata, amelynek értelmében „az új Ptk.-ban ajelenleginél alaposabban és részletesebben megalkotott szabályokkal kell kifejezésre juttatni a szerzői jognak és az iparjogvédelemnek a polgári joghoz és a Kódexhez kötődését”,13 illetve a koncepciónak az a célkitűzése, hogy „a szellemi alkotásokra vonatkozó... szabályoknak a polgári joghoz és az új Kódexhez kötődését ajelenleginél pregnánsabban kell kifejezésre juttatni” (12. o.). Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályoknak a Ptk.-hoz való viszonyát a hatályos jog kielégítően rendezi. A szerzői jogról szóló

1999. évi LXXV1. törvény (Szjt.) 3. §-a és a hozzá kapcsolódó miniszteri indokolás14 világos helyzetet teremt e téren. Hasonló hivatkozások találhatók az iparjogvédelmi törvényekben is. 15 Ez már önmagában is logikailag zárt rendszert eredményez, nincs szükség arra, hogy a Ptk. alkalmazására utaló e törvényi rendelkezéseknek a Ptk.-ban is megteremtsük a „párját”, tükörképét.

5. Az iparjogvédelem és a szerzői jog egységes felfogását és jogterületi koherenciáját a szellemi tulajdon - nemzetközileg széles körben, illetve az Európai Unióban és más európai szervezetekben is elfogadott,16 a hazai jogszabályokban is tükröződő 17 és a magyar jogtudomány egyes képviselői18 által is pártolt - koncepciója teremti meg. Ez a megközelítés a szabályozott jogviszonyok alapvető szerkezeti és tartalmi rokonságából indul ki: mind az iparjogvédelmi oltalom, mind a szerzői jogi védelem abszolút szerkezetű, negatív tartalmú jogviszonyt eredményez, kizárólagos jogok formájában érvényesül. A szellemi tulajdon tárgyai azok a szellemi javak (műszaki szellemi alkotások, árujelzők, művek, szomszédos jogi, illetve adatbázis-előállítói teljesítmények), amelyeket a jogi szabályozás - speciális oltalmi formák révén, előre megszabott feltételekkel - a közkincs köréből időlegesen kivon. A szellemi tulajdon tárgyainak megjelölésére gyűjtőfogalomként a koncepcióban (146-147. o.) is használt „szellemi termék” kifejezés19 nem csak azért alkalmatlan, mert e szókapcsolat „fából vaskarika”, hanem azért is, mert éppen a dologi tulajdontól megkülönböztető ismérvet fedi el, nevezetesen azt, hogy a szellemi tulajdon nem dologi javakon áll fenn.

A jogterület egységes felfogása nem épülhet a „szellemi alkotás” fogalmára mint központi kategóriára; nem használható az iparjogvédelem, a szerzői jog és a szerzői joggal szomszédos jogok átfogó, együttes elnevezéseként a „szellemi alkotások joga” kifejezés. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmát nem az e megjelölések mögött csupán esetlegesen meghúzódó (inkább szerzői jogilag releváns) alkotótevékenység alapozza meg (ilyesmiről egyébként is legfeljebb egyes ábrás, térbeli vagy hangvédjegyeknél lehetne szó, a szóvédjegyeknél semmi esetre sem), hanem a szóban forgó megjelölések megkülönböztető képessége és az erre épülő gazdasági funkció.20 Ezt jelzi az is, hogy valamely megjelölés (védjegy) a használat folytán idővel megszerezheti vagy elvesztheti a megkülönböztető képességet.21 A védjegyek és a földrajzi árujel