Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 1. szám - Buzásné Nagy Zsuzsanna: Az egy- és kétrészes igénypontok célszerű használata
Az egy- és kétrészes igénypontok célszerű használata 45 és a vizsgálati osztály többek között a feltalálói tevékenység hiányában elutasította. A bejelentő a döntés ellen fellebbezést nyújtott be, amelyet a Tanács elfogadott. Az igénypont felépítésével kapcsolatban a Tanács megállapította, hogy a kétrészes igénypont ebben az esetben megfelelő és az EPC 29. szabályának (1) bekezdése nem tiltja önmagában ismert jellemző szerepeltetését a jellemző részben. Ha azonban két vagy több, a technika állásához tartozó dokumentum egyformán közelálló és mindkettő alkalmas lenne a tárgyi kör meghatározására, a kétrészes igénypont félrevezető képet ad a találmányról és a technika állásáról. Ebben az esetben jobb az egyrészes igénypont, viszont a leírás bevezető részéből világosan ki kell tűnnie, mi különbözteti meg a találmány szerinti megoldást a technika állásától (T 137/86). Ha egyrészes igénypont felel meg a célnak, nagyobb gondot kell fordítani a technika állásának ismertetésére a leírásban [27. szabály b) és c)], amely alapján a találmány az ismert megoldásoktól egyértelműen elhatárolható (T 170/84 OJ 1986,400). Vigyázni kell azonban, nehogy az a téves benyomás alakuljon ki, mintha nem lett volna közelálló megoldás a technika állásában. A Tanács a (T 735/89) esetben ezért nem fogadta el az egyrészes igénypontot. A T 350/93 döntésében a Tanács megállapította, hogy az egyrészes igénypont használata indokolt, ha az egyes eljárási lépésekben mutatkozó különbségek miatt nehéz lett volna egyszerű és egyértelmű formában kiemelni az igényelt eljárást a technika állásától megkülönböztető jellemzőket. A T 180/90 döntésében a Tanács egy sok lépésből álló, számos technológiai paraméterrel jellemzett szén-dioxidmetán gázkeverék elválasztási eljárásra vonatkozó igénypontot további technológiai jellemzők bevezetésével korlátozva utalt vissza a vizsgálati osztályhoz. Ezek a jellemzők az egyik közbenső lépésre vonatkoztak, a Tanács mégis egyrészes igénypontot tartott megfelelőnek, mivel a kétrészes forma indokolatlanul bonyolulttá és hosszúvá tette volna az igénypontot. Tanulságos a Fellebbezési Tanács T139/98 sz. döntése, mivel ennek kapcsán a fent leírt szempontok szinte mindegyikét át kell gondolni. Az EP 398 984 lajstromszámú szabadalom eredetileg kétrészes formában megfogalmazott főigénypontját a Felszólalási Osztály megelőző jogorvoslati eljárás során hozott határozata alapján a bejelentő korlátozta (új jellemzőt vezetett be) és egyrészessé alakította. Ebben a határozatban a Felszólalási Osztály megállapította, hogy a módosított 1. igénypont alapján a találmány új és feltalálói tevékenységen alapul az előzetes felszólalási eljárás során felhozott és legközelebb állónak tekintett D8 dokumentum és más (többek között a D2) dokumentumok ismeretében. A kérelmező fellebbezést nyújtott be a megelőző jogorvoslati eljárás során hozott döntés ellen az EPC 54. és 56. cikkelye alapján, és a szabadalom megsemmisítését kérte. A találmány tárgya egy asztigmia ( a szemlencsének az a hibája, hogy a fénysugarat nem gyűjti egy pontba) korrekciójára alkalmas lágy kontaktlencse volt, melyet annak a problémának a megoldására fejlesztettek ki, hogy a maximális stabilitás, illeszkedés és komfort biztosítása céljából a technika állása szerint a lencsét a szaruhártya alakjához igazítják, a lencse és a szaruhártya/ínhártya közelségéből azonban számos hátrány adódik. A találmány szerinti lencse fő előnye, hogy a viselő szemének topográfiáját nem kell figyelembe venni a hátsó torikus optikai zóna kialakításánál. Ez négy, egymással szoros kölcsönhatásban levő jellemző alkalmazásával érhető el, nevezetesen a lencse centrumába helyezett hátsó torikus felülettel, a lencsét a viselő szeméhez illesztő perifériális területtel, a hátsó torikus zóna görbületének függetlenségével a viselő szemének topográfiájától és a stabilizáló ékekkel, melyek a lencse külső felületének alsó felén helyezkednek el (ez utóbbi jellemzőt építették be a korlátozás során az igénypontba). A kérelmező álláspontja az volt, hogy a főigénypont jelen egyrészes formájában nem tükrözi reálisan azt, hogy mivel járult hozzá a találmány a technikai haladáshoz. Mivel a D8 dokumentumból a stabilizáló ékeken kívül véleménye szerint a találmány összes jellemzője megismerhető volt, az igénypontot kétrészes formában kellene megfogalmazni, melynek jellemző részében csak a fent említett ismérv szerepelhetne. A D2 dokumentumból az 1. igénypont által meghatározott találmány tárgya teljes mértékben megismerhető volt, kivéve azt, hogy a hátsó torikus optikai zóna kialakítása refrakciós korrekcióval történik, függetlenül a szem topográfiájától, amely jellemző viszont nem jelent szerkezeti különbséget a D2-ben ismertetett lencséhez képest. Nézete szerint az igényelt lágy kontaktlencse megvalósítása a (legközelebb állónak tekintett) D8 dokumentum ismeretében nem igényelt feltalálói tevékenységet. Az egyetlen megkülönböztető jellemző - a stabilizáló ékek alkalmazása - a Dl3 dokumentumból megismerhető volt. A találmány ezért a D8 dokumentumban ismertetett megoldás egyszerű behelyettesítése a D13 szerinti stabilizálási technikába. A Tanács a fellebbezést elutasította. A döntés indoklásában a független főigénypont formájával kapcsolatban a következőket állapította meg. Az EPC 29. szabályának (1) bekezdése a kétrészes igénypont használatát csak ott követeli meg „ahol célszerű”, ezzel kapcsolatban pedig a szabadalmas azzal érvelt, hogy találmányát egészében kell tekinteni, ezért bemutatása a különböző technika állásához tartozó dokumentumokból kiemelt jellemzőkkel nem tükrözné annak valódi lényegét. A Tanács egyetértett ezzel az állásponttal. Kérelmező az újdonságot a D2 dokumentum alapján vitatta, majd a feltalálói tevékenységről folytatott vita során hol a D8, hol aD 13 dokumentumot tekintette a legközelebb állónak. Ez a tény is megerősíti, hogy nem állapítható meg kétséget kizáróan, melyik technika állásából ismert kiviteli alak továbbfejlesztéséről van szó. Ezenkívül a D8 dokumentum, mely alapján a kérelmező véleménye szerint a kétrészes igénypont jellemzőit meg kellene határozni, kielégítően ismertették a módosított leírásban. Ezért jelen esetben a 29. szabály (1) bekezdése szerint kétrészes igénypont alkalmazása nem célszerű. A vizsgált jogesetekből levonható tanulság tehát az, hogy a törvény az igénypontokkal szemben támasztott követelményeknek csak a kereteit szabja meg, ezen belül az igénypont felépítéséről mindig az adott találmány lényege
