Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 5. szám - A kutatási-fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás közötti kapcsolat
A kutatási-fejlesztési tevékenység és a szabadalmi bejelentési aktivitás közötti kapcsolat 3 A K+F szféra modernizációja elmaradt az átalakulás ütemétől, az alkalmazkodás itt később kezdődött meg, s valószínűleg időben is elhúzódik, fáziskéséssel követve az új gazdasági struktúra stabilizálódását. E folyamatok azt eredményezték, hogy a hazai nemzetgazdaságban megindult pozitív változások hosszabb távú fenntartását veszélyeztetni kezdte a kutatás-fejlesztés, az innováció alacsony hatékonysága. Közismert tény, hogy a világgazdaság globalizációs tendenciái közepette a tudásalapú gazdaságok szerepe felértékelődik, és a versenytényezők közül a szellemi tőke, a tudás meghatározóvá válik. A magyar kutatási és technológiai fejlesztési politika sem szakadhat el a világban végbemenő változásoktól, mert a leszakadás a gazdaság pénzügyi egyensúlytalanságánál is súlyosabb következményekkel, jelentős versenyképességi problémákkal, és ennél fogva hosszabb távú instabilitással jár. Az elmúlt időszak főbb problémái a kutatás és technológiafejlesztés területén az alábbiakban foglalhatók össze:- A K+F ráfordítások - reálértéken számítva -1998-ra az 1991. évi 83,8 %-ára csökkentek. A ráfordítások GDP- hez viszonyított aránya (GERD) az 1990. évi 1,61 %-os értékről 1998-ra 0,70 %-ra csökkent, miközben 1996- ban az OECD-ben ez a mutató 2,18 %, az Európai Unióban pedig 1997-ben 1,84 % volt.- Jelentősen csökkent a K+F szférában foglalkoztatottak aránya az aktív keresőkön belül, hiszen 1000 fő aktív keresőből a K+F szektorban dolgozók száma 1990-ben 8,1 fő volt, 1998-ban pedig már csak 5,6 fő. A teljes munkaidőre átszámított foglalkoztatottak létszáma (1998-ra 1991-hez képest) legnagyobb mértékben, a vállalkozási (45 %-kal) valamint az intézeti (49 %-kal) kutató-fejlesztő helyeken esett vissza. A tudományos kutatók átlagéletkorának a nyolcvanas évekhez viszonyított növekedése a szakma elöregedésére - mint kedvezőtlen jelenségre — utal.- Mérséklődtek a K+F célú beruházások, az összes beruházáson belül az 1990. évi 1,27 %-ról 1996-ra 0,5 %-ra. Az alapvető kutatási és technológiai fejlesztési tendenciák rendkívül kedvezőtlen belső strukturális torzulásokat is magukban rejtettek, amelyek- az üzleti szféra mérsékelt K+F tevékenységét, illetve a K+F ráfordításon belüli vállalati részarány csökkenő mértékét,- az alapkutatás, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés, valamint- az intézmény- és témafinanszírozás, illetve- a projektek nagyságát érintették. A gazdálkodó szervezetek közül sokan passzív alkalmazkodási stratégia követésére kényszerültek, amit a beruházások és a felújítási tevékenység visszaszorulása, a K+F-re és az innovációra fordított kiadások csökkenése jellemzett. Az ipari ágazatban - egy korábbi felmérés szerint - a vállalatok közel 60 %-a nem folytatott K+F tevékenységet, és nem is vett igénybe ilyen jellegű szolgáltatást. A kutató-fejlesztő intézetekben a vállalati, üzleti megrendeléseken alapuló külső kutatási szerződéses kapcsolatok száma jelentős mértékben visszaesett, ami az állami hozzájárulások csökkenése, valamint az alacsony jövedelmezőség, az elmaradott infrastruktúra és a kívánt mértékű társadalmi megbecsültség hiánya mellett a tudásbázis erózióját eredményezte. A kilencvenes években elmozdulás történt a K+F ráfordításokban a kísérleti fejlesztés viszonylagos hátrányára, ami negatívan befolyásolta a vállalkozások versenyképességének biztosítását, kooperációs kapcsolatainak bővítését. 1998- ban majdnem ugyanannyit költött az ország alap-, és többet alkalmazott kutatásra, mint kísérleti fejlesztésre, miközben a fejlett országokban ez az arány kb. 2:4:7 körül mozog, így a ráfordítások hazai megoszlása gyakorlatilag konzerválja a tudásbázis és a piac gyenge kapcsolatát. Az említett negatív tendenciák mellett ugyanakkor rá kell mutatni azokra a kedvező változásokra, amelyek a legutóbbi időszakban a hazai kutatási, kísérleti fejlesztési tevékenység területén bekövetkeztek. A legfrissebb statisztikai adatok ugyanis azt mutatják, hogy a kutató, fejlesztő helyek száma 1999-ben a megelőző évhez képest több mint 9 %-kal (1995-tel összehasonlítva közel 31 %kai) növekedett. A változás döntően a vállalkozási szektorban következett be. A teljes munkaidőben foglalkoztatottakra átszámított létszám 1999-ben ezer fővel haladta meg az 1998. évit, és kb. 9 %-os emelkedést jelent a 4 évvel ezelőtti szinthez képest. A K+F ráfordítások folyó áron számított összege közel 10 %-kal volt magasabb 1999-ben mint egy évvel korábban, bár e változás nem eredményezett lényeges elmozdulást a GDP mértékéhez viszonyított mutató alakulásában. A beruházások K+F ráfordításokon belüli aránya növekedést mutat 1998-hoz képest. A struktúraváltozás főleg a vállalkozásoknál következett be, így e szektor részesedése a beruházásokon belül 1999-ben meghaladta a 62 %-ot, szemben az 1998. évivel, amikor még az 50 %-ot sem érte el. Módosult a K+F tevékenység pénzügyi forrásainak összetétele is. Az állami költségvetés továbbra is a legjelentősebb finanszírozási forrás, de részesedése csökkent 1999- ben - döntően a KMUFA visszaesésének köszönhetően - amit az OTKA növekedése sem tudott ellensúlyozni. A ráfordítások több mint 60 %-át tudományos kutatásra költötték, ezen belül közel azonos volt az alap- és alkalmazott kutatás részesedése. A kísérleti fejlesztésre fordított összeg jelentősen növekedett, s ezzel aránya megközelítette a 40 %-ot a kiadásokon belül. Kedvező változások következtek be a vállalati kutatási-fejlesztési tevékenységet ösztönző jogi szabályozás területén is. A vállalati nyereségadóról szóló törvény módosítása nyomán 2001 januárjától a kutatásra, fejlesztésre fordított költségek kétszerese (200 %) írható le költségként, amely kedvezmény a saját „kapukon” belül végzett vállalati K+F ráfordítások mellett a vásárolt K+F-re is vonatkozik, feltéve, hogy az ilyen tevékenységet végző szervezet önmaga nem jogosult az adókedvezmény érvényesítésére. További pozitív elemnek számít az amortizációs szabályok módosulása, amelynek keretében 2001-től a vállalat saját maga döntheti el, hogy milyen ütemben kívánja K+F beruházásait leírni, és ezt az ütemet évről évre módosíthatja. A fentiek mellett meg kell említeni, hogy az elkövetkező néhány év gazdasági fejlődésének főbb irányait meghatározó Széchenyi-tervben szereplő kutatási, fejlesztési és az innovációs programra a kormányzat 2001-ben 17,5 milliárd Ft, 2002-ben pedig 37,0 milliárd Ft összegű pénzügyi forrásokat mozgósít. A kormány elmúlt évi határozatának megfelelően került sor a Nemzeti Kuta-
