Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)
2001 / 4. szám - Faludi Gábor: Az adattár szerzői jogi védelme
Az adattár szerzői jogi védelme 7 azaz az adattár adataihoz való egyéni hozzáférést. A következtetés alapja maga a norma szövege, hiszen az jogszerű felhasználót említ, akinek külön jogosulti engedély nélkül is joga van a rendeltetésszerű adattár felhasználáshoz szükséges cselekményekre. Az álláspontot kétségtelenné teszi az Adattár Irányelv 15. cikke, amely kifejezetten is megtiltja a jogszerű felhasználó hozzáférési jogait korlátozó vagy akadályozó szerződési kikötést. (Szerencsésebb jogszabály-szerkesztési megoldás lett volna, ha maga a 6. cikk (1) bekezdés mondta volna ki a kogenciát.) Emiatt ezt a korlátozást „kényszerengedély” típusú felhasználási jognak kell tekinteni a jogszerű felhasználó szemszögéből/22) Ennek tisztázása törvényünk^23) szövegéből közvetlenül nem adódik. A Kommentár sem hangsúlyozza ezt a momentumot/24^ Azért lett volna lényeges a kogencia kimondása, mert a szóban forgó esetben nem szabad felhasználásról van szó, hanem a jogszerű felhasználót a törvény kogens szabálya alapján illető jogokról. Ha ezt összevetjük az Szjt. azon szabályával, amely a szabad felhasználás általános, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményével összhangban álló háromlépcsős általános korlátáit analógiával - helyesen - alkalmazni rendeli az itt elemzett „kényszerengedélyre” is/251 nyilvánvalóvá válik, hogy célszerűbb lett volna közvetlenebbül is elhatárolni a jogszerű és a szabad felhasználás eseteit. Nem mindegy ugyanis, hogy díjfizetés és engedély nélkül bárkit (= szabad felhasználás), vagy díjfizetés mellett (vagy esetleg a jogosult döntésétől függően ingyenesen) az engedéllyel rendelkező jogszerű felhasználót illeti-e meg a hozzáférés joga.(26) Az sem közömbös, hogy milyen jogok illetik meg a „kényszerengedélyest” az adattár tartalmához való hozzáférés és annak rendeltetésszerű felhasználása keretei között. A kimerítő felsorolás lehetetlen, mert az adattár jellegzetességeitől, hordozójától, a hozzáférés műszakilag meghatározott módjától függ. A lapozgatás, keresgélés (elektronikus adattár esetén: „ browsing ’’) nyilvánvalóan nem kizárható (egyébként átmeneti többszörözésnek minősülő) felhasználási mód, hiszen e jog nélkül minden más felhasználási cselekmény gyakorlása lehetetlenül. Ezen túlmenően a fenti ismérvek és a felek felhasználási szerződése adhatnak eligazítást, amelybe az itt elemzett, műfajtára vonatkozó különös szabály/2') és a felhasználási módok felhasználási szerződésbeli meghatározásának értelmezésére vonatkozó általános rendelkezés^8) együttes alkalmazásával lehet „beleérteni” a hozzáféréshez és rendeltetésszerű felhasználáshoz elengedhetetlen felhasználási módokat. Az adattár szabad felhasználása A szabad felhasználás esetén abból kell kiindulni, hogy az adattárra vonatkozó védelem a tartalom összeválogatására, elrendezésére és szerkesztésére, nem pedig a tartalomra, az adattár alkotóelemeire vonatkozik. Az összeválogatás, a szerkesztés tartalma megváltozhat, kicserélődhet, az adattárra, mint gyűjteményes műre vonatkozó jogot azonban nem változtatja meg. Ebből az következik, hogy ugyanazon tartalmi elemekből más szerkesztési (válogatási) elvek alapján az eredeti adattár szerzői jogosultjától függetlenül lehet önálló, védett adattárat összeállítani/29) Ez az eset azonban nem szabad felhasználás, hanem a szerzőijog azon sajátosságának következménye, hogy csak az adott formában kifejtett tartalmat, de nem magát a tartalmat általában védi. Ha végigtekintünk a szabad felhasználás esetein, meg kell állapítanunk, hogy rendkívül szűk az adattár, különösen az elektronikus eszközökkel működtethető adattár valódi szabad felhasználásának köre. Az idézés(3°) aligha jöhet szóba, nehezen képzelhető el, hogy valamely idéző, védett adattár kiegészítő, illusztráló jelleggel, tehát valódi idézési céllá/3vegyen át felismerhető részletet (ez az idézés „alsó” határa) más adattárból. Ennek oka az, hogy az idézett adattár szerkesztési, válogatási elve nem lehet tárgya az idézetnek, ha pedig csak adatokat vesz át az idéző mű, az lényegtelen adatmennyiség esetén nem felhasználás, lényeges, a szerkesztési, válogatásijelleget is tükröző rész átvétele pedig engedélyhez kötött, az idézés műrészletre vonatkozó engedélyezett körét messze meghaladja. Az átvétel, és a tájékoztatási célú kivételek a műfaji sajátosság miatt nem fordulhatnak elő/32) A magáncélú másolás joga csak a hagyományos eszközökkel működtetett adattárra terjed ki/33) sőt a magáncélú másoláson belül szélesítő jellegű kivételt jelentő intézményi célú, belső (pl. archiválás, nyilvános könyvtári ellátás) másolás joga sem teljed ki az elektronikus eszközökkel működtetett adattárakra/34) Közvetlenül kiveszi a szabad felhasználás köréből a törvény az elektronikus eszközökkel működtetett adattár nyilvános könyvtárban történő haszonkölcsönbe adását. Megjegyezzük, hogy a sui generis adattárvédelem bevezetésével fel fog vetődni az e ponton meglévő elméleti különbség. A sui generis védelem ugyanis nem teljed ki a nyilvános haszonkölcsönbe adásra/35) vagyis a szerzői jogi védelemre nem érdemes, de a sui generis védelem hatálya alá tartozó adattárakat a könyvtárak, mégpedig nemcsak a nyilvános, hanem bármely más könyvtárak is szabadon, jogosulti engedély nélkül hozzáférhetővé tehetik haszonkölcsönbe adás útján. Gyakorlatilag a különbség azért fog tompulni, mert a haszonkölcsönbe adás mind a gyűjteményes műként védett, mind a sui generis védelemre érdemes adattárak esetén csak a dologi példányokra terjed ki. Az adatgyűjtemények esetén csak a hagyományos hordozón rögzített példányok szabad felhasználási jogcímen (ez tehát nem terjed ki az elektronikus hordozón rögzített példány offline „terjesztésére”), a sui generis védelem körében pedig a vagyoni j og nemléte miatt mind elektronikus, mind hagyományos hordozón nyilvános haszonkölcsönbe adhatók. A nyilvános előadás körében létező szabad felhasználási esetek alól a jogalkotó nem tett kivételt az adattárra. Ezt az állítást az támasztja alá, hogy a szoftver esetében kifejezett utalás zárja ki a szabad „előadást”, azaz képernyőn jelenlevők számára történő érzékelhetővé tételt. Ennek alapján azt lehet állítani, hogy elektronikus eszközökkel működtetett adattár érzékelhetővé tehető jelenlevők számára a jogosult engedélye nélkül, ha például ez magánhasználatra vagy iskolai oktatás céljára történik/36) Ez oda vezethetne, hogy a szabad magánhasználatú előadás (képernyőn érzékelhetővé tétel) feleslegessé tehetné a jogszerű, tehát engedéllyel rendelkező felhasználót megillető,
