Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 4. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály: Az officialitás elve a megsemmisítési eljárásban

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete

106. évfolyam IV. 2001. augusztus

TANULMÁNYOK

FICSOR MIHÁLY

Az officialitás elve a megsemmisítési eljárásban

1. Ipaijogvédelmi joggyakorlatunk alakításakor nem mulaszthatjuk el a jogállami követelmények figyelembevételét. Hasonlóképpen mérlegelnünk kell azoknak az európai integrációs szervezeteknek az irányadó döntéseit, amelyekhez hazánk várhatólag a közeli jövőben csatlakozik. A jogállami és az európai integrációs szempontok korántsem összeegyeztethetetlenek, sőt, érthető módon, többnyire azonos irányban való elmozdulásra késztetik hatósági joggyakorlatunkat.

2. A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 47. §-a (1) bekezdésének első mondata a tényállás megállapítását illetően látszólag minden korlátozás nélkül erősíti meg az officialitás elvét/') vagyis azt, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatalnak az előtte folyó eljárásban a tényeket hivatalból, ex officio kell vizsgálnia, és vizsgálata nem korlátozódhat csupán az ügyfelek állításaira vagy kérelmeire. Több okból is indokolt az a megfogalmazás, hogy az Szt. e szabálya csupán megerősíti ezt az elvet. Egyrészt - noha az Szt. 47. §-ának (1) bekezdésében foglalthoz hasonló rendelkezést nem tartalmazott - régi szabadalmi törvényünkből (a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvényből, az Rszt.-ből) is egyértelműen következett a hivatalból való vizsgálat követelménye, legalábbis a bejelentési eljárást illetően: a bejelentés tárgyára csak a hivatal által elvégzett teljes körű (alaki és érdemi) vizsgálatot követően lehetett szabadalmat adni. Mind a teljes vizsgálat, mind pedig az utólagos vizsgálat hivatalból is elrendelhető volt (ami természetesen nem tévesztendő össze azzal, hogy a vizsgálatot mindig az MSZH végezte el, függetlenül attól, hogy az a bejelentő kérésére vagy hivatalból való elrendelés alapján történt)/2) Másrészt az államigazgatási eljárás általános szabályai is magyarázzák, hogy az Szt. 47. §-a (1) bekezdésének első mondata miért szorítkozhatott csupán az officialitás elvének megerősítésére. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló — többször módosított - 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. §-ának (1) bekezdése ugyanis a közigazgatási szerv kötelességévé teszi a határozathozatalhoz szükséges tényállás tisztázását. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, az Áe. szerint a közigazgatási szervnek hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást kell lefolytatnia/3) Az Áe. e szabálya az Szt. 45. §-a alapján

a szabadalmi eljárásokban is alkalmazandó azzal, hogy az Szt. 47. §-a egyértelművé teszi: a tényállást az MSZH-nak hivatalból kell vizsgálnia, és ebben az ügyfél kérelméhez való kötöttség sem korlátozza. Az Szt. 47. §-ának (1) bekezdése tehát egy hagyományos szabadalmi jogi elvet és egy általános államigazgatási eljárási szabályt erősít meg.

3. Az Szt. 47. §-a a törvénynek a szabadalmi eljárások általános szabályait megállapító fejezetében (a VII. fejezetben) helyezkedik el. Ebből az következik, hogy a 47. §

(1) bekezdésének első mondatában foglalt követelményt valamennyi szabadalmi eljárásban érvényesíteni kell. Ezt támasztja alá az Szt. miniszteri indokolása is, amely e rendelkezés kapcsán többes számot használ: „a szabadalmi eljárásokban a hivatalból vizsgált tények alapján kerül sor a határozathozatalra”/4^ Különösen érdekes és nagyjelentőségű ez a megsemmisítési eljárásban, amelynek során az MSZH a szabadalom megadására irányuló eljárásban is vizsgált szabadalmazhatósági feltételeknek való megfelelés kérdésében határoz a megsemmisítési kérelem alapján.

Az Szt. 47. §-ának (1) bekezdésében foglaltak is igazodnak továbbá az Szt. egyik fő célkitűzéséhez: az Európai Szabadalmi Egyezménnyel (az EPC-vel) összhangban álló, illetve az azt követő szabályozás megteremtésének igényéhez. A miniszteri indokolás is utal arra, hogy az Egyezmény logikáját, az európai szabadalmi eljárás rendjét az Szt. akkor is követi, amikor ez - a csatlakozás jogalkotási feltételeinek megteremtése szempontjából — nem volna „szükségszerű”/5) Az Szt. 47. §-a (1) bekezdésének első mondata tartalmilag megegyezik az EPC 114. cikkének

(1) bekezdésében foglaltakkal/6) Az EPC e rendelkezését is alkalmazni kell az Európai Szabadalmi Hivatal előtt folyó összes eljárásban. Ezt megerősítette a Fellebbezési Tanácsnak a T 273/84. számú ügyben hozott határozata is/7)

Mind az Szt., mind pedig az EPC értelmében a tényállás hivatalból való felderítésének követelménye tehát valamennyi szabadalmi eljárásban érvényesül, ideértve az Szt. esetében a megsemmisítési eljárást, az EPC esetében pedig a megadást követő felszólalási eljárást is. (Ez utóbbi jogi természetét illetően a Kibővített Fellebbezési Tanács kifejtette, hogy az leginkább a nemzeti szabadalmi jogokból ismert megsemmisítési eljáráshoz hasonlítható/8))

4. Az Szt. miniszteri indokolása nem hagy kétséget afelől, hogy a törvény „a megsemmisítési eljárást az ellenér