Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2001 (106. évfolyam, 1-6. szám)

2001 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma a német, francia és angol jogban

A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma a német, francia és angol jogban 21 rebocsátotta, hogy a használat szándéka nélküli védjegy­­bejelentés nem feltétlenül tisztességtelen, hiszen a reklám­­ügynökségek és a védjegytervezők is jelentenek be védje­gyeket, amelyeket utóbb megbízóik, vevőik részére érté­kesítenek. Az adott esetben azonban olyan „leselkedő” védjegyről (Hinterhaltsmarke) van szó, amelynek funkci­ója, hogy ha annak ideje elérkezik, másokat abbahagyási igényekkel és pénzkövetelésekkel zaklassanak. A védjegyjog jogellenes célú felhasználásáról akkor van szó, ha a bejelentő jelentős számú árura és szolgálta­tásra jegyeztet be védjegyeket, amelyeket sem saját üzleti tevékenysége, sem gazdasági tanácsadói tevékenysége ke­retében nem tervez hasznosítani, hanem ezeket csupán az­zal a szándékkal jelenti be, hogy azokat tárolja, s adott időben harmadik személyekkel szemben követeléseket tá­masszon, lesben állva, hogy a megjelölések, vagy az azok­kal összetéveszthető hasonló megjelölések használatát mások mikor kezdik meg. Az adott esetben alperesnek még állandó foglalkozása sincs, alkalmi munkából él, s saját előadása szerint üzleti tevékenységének alapját az a mintegy 50 tartalék védjegy képezi, amelyekkel védjegytervezői tevékenységét kíván­ja megalapozni. Ebbe a gondolatmenetbe illeszkedik alpe­resnek az a további előadása is, amelynek keretében a Re­nault, Audi, Segor, BMW, Rover Group, McDonald’s, Matra, Siemens, Betty Barclay cégek leveleit csatolta be, amelyek döntő többsége elutasította az ő üzleti ajánlatát. Ezekből sem lehet arra következtetni, hogy ezen vállalatok által használt megjelöléseket védjegytervezői tevékeny­ségre törekedve kívánta volna megszerezni. Alperes magatartása, valamint a reklámügynökségek és védjegytervezők tevékenységének magatartása közötti döntő különbség abban áll, hogy alperes lesben állt védjegyével és csupán akkor jelentkezett igényével, amikor a felperes már nyilvánosságra hozta a „Classe E” megjelölésű gyártmány forgalmazását. Ezért alperes magatartása, jogellenesen, pusz­tán arra irányult, hogy az általa oltalom alá helyezett „Classe E” védjegyet pénzszerzésre használja fel. e) Eljárásjogi konstrukcióját illetően különösen közel áll hozzánk a Német Szabadalmi Bíróság által, a „tubeXperf ’ ügyben, peren kívüli eljárás keretében hozott törlési hatá­rozat. A tényállás szerint a felek eredetileg ugyanazon cég keretében fejlesztettek ki a csőgyártáshoz, szereléshez, üzemeléshez használt szoftvert, amelyet „tubeXpert” megjelöléssel forgalmaztak, és amelyet a szétválást köve­tően egyikük bejelentett védjegyként. Erre a másik fél, a kérelmező, a védjegy törlését kérte. A kérelemnek a Német Szabadalmi Hivatal helyt adott azzal, hogy záró védj egyről (Sperrmarke) van szó. Az el­lenérdekű fél, vagyis a formai védjegyjogosult által a tör­lési határozat ellen benyújtott megváltoztatási kérelmet (.Beschwerde) elutasító határozatot a Szabadalmi Bíró­sági 51 azzal indokolta, hogy az ügy körülményeiből meg­állapíthatóan a védjegyjogosult azért jelentette be a védje­gyet, hogy megakadályozza, hogy a kérelmező hasonló szolgáltatásait ugyanezzel a megjelöléssel tudja kínálni. A rosszhiszemű védjegybejelentés tilalma olyan esetre is vonatkozik, amikor „egyébként” oltalomképtelen meg­jelölést116^ jelentenek be védjegyként, mivel egyrészt a tör­vény tényállásában a,rosszhiszeműség” fogalma korláto­zás nélkül szerepel, másrészt az EK Irányelvnek a törvény alapjául szolgáló rendelkezéseiből sem lehet másra követ­keztetni. Ezenfelül az is minden további nélkül elképzel­hető, hogy valaki egy oltalomképtelen megjelölés bejelen­tésével szándékozik mást üzleti tevékenységében akadá­lyozni. Az oltalomképtelen bejelentésnek záróvédjegy­ként történő bejelentése végül azzal a céllal is történhet, hogy ha a megjelölés utóbb a használat következtében kel­lőképpen ismertté, s így oltalomképessé válik, utóbb már meg lehessen akadályozni, hogy azt más versenytárs hasz­nálja. Ezért a ratio legis-szel konform az a következtetés, hogy rosszhiszeműség fennállása esetén az oltalomképte­len védjegyet is törölni kell. Végül - mondja a határozat - a védjegyjogosult azt sem tudta bizonyítani, hogy a védjegybejelentés benyújtásával saját jogos érdekében járt volna el, s a Szabadalmi Hivatal ezért is helytállóan adott helyt a törlési kérelemnek. 1.2. Külföldi versenytársak akadályozása Németországban oltalom alatt nem álló külföldi védje­gyek németországi bevezetésével kapcsolatban ismételten felmerült a probléma, hogy a külföldi védjegyjogosultnál korábban történt németországi bejelentés jogellenes-e és ha igen, milyen feltételek fennforgása estén. (Nálunk a Legfelsőbb Bíróság a HARD ROCK CAFE ügyben szem­besült első alkalommal ilyen problémával.1'71) A vezető német kommentár1181 külön fejezetet szentel ennek a kérdésnek, egy másik szerző1191 pedig azzal a pél­dával világítja meg az ilyen jellegű rosszhiszemű jogszer­zést, hogy mivel köztudott, hogy a divatirányítók az álta­luk bevezetett védjegyeket (vagy saját neveiket) - imágo­­transzfer keretében gyakran kozmetikumokra is bevezetik, ha valaki egy, csak külföldön használt ruhaipari védjegyet kozmetikumokra is bejelent, akkor kézenfekvő, hogy ezt azzal a szándékkal teszi, hogy a védjegy korábbi külföldi használóját megakadályozza, hogy védjegyét belföldön ilyen árukra bevezesse. Az ítélkezési gyakorlatban a kiindulás persze az, hogy a külföldön oltalom alatt álló védjeggyel analóg védjegy­nek Németországban történő bejelentése alapvetően meg­engedett. Az ilyen védjegybejelentés versenyjogilag csak akkor kifogásolható, ha a tényállás többletelemeként a tisztességtelen magatartás is megállapítható. Példák a) A MODESS védjeggyel ellátott egészségügyi intim beté­tekkel és tamponokkal az amerikai védjegyjogosult 1925 óta van jelen az amerikai piacon, a második világháborút követő amerikai megszállás idején azok Németországban is ismertté váltak, s bizonyos mennyiségű importjuk is megindult Né­metországba és más európai országokba. Egy német cég 1954-ben az ezzel összetéveszthető MODIS védjegyet jelentette be ugyanilyen termékekre. Az amerikai védjegyjogosult a MODIS védjegy törlését kérte, arra való hivatkozással, hogy a védjegybejelentés tisztességtelen volt. Az első és másodfokú bíróság a keresetet elutasította, a Legfelsőbb Bíróság1201 azonban a másodfokú bíróság íté­letét hatályon kívül helyezte és új eljárást rendelt el. ítéle­

Next

/
Thumbnails
Contents