Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 2. szám - Szász András: A HUNPATÉKA fejlesztéséről
14 Szász András Több oltalmi forma egymás melletti kereshetősége esetén a keresett adat (mező) neve szintén az oltalmi formától függhet. Első közelítésben a bonyolultabb megoldás helyett (a feliratok, illetve szövegek az oltalmi forma függvényében való változtatása) azt választottuk, hogy egyrészt oltalmi formától független csoportokat alakítottunk ki, amely ablakokba bármelyik oltalmi formára vonatkozó kérdés beírható. Ha ezen csoporton belül egy konkrét adatot választunk, akkor előfordulhat, hogy nem a választott oltalmi formához tartozó mezőt választottuk. (Például, ha az „Osztályozás” főcsoporton belül a „Nizzai” osztályozást választjuk, de a választott oltalmi forma a szabadalom, akkor nem kapunk találatot.) Ekkor, a keresés elvégzése előtt, illetve helyett figyelmeztetést ad a rendszer, hogy a választás helytelen volt. Ezen problémakörhöz tartozik a mezők értékválasztását segítő „listafunkció” oltalmi formától való függősége is. Az azonos mezők egyszerűbb adatszerkezetet eredményeznek, ugyanakkor, ha az adott mezőben többfajta értéket tartunk nyilván, akkor a listafunkciónál az adott mezőre épülő index olyan értéket is felhozhat, ami a választott bejelentéstípusnál nem értelmezett. így például, az természetes, hogy az ügyszám, lajstromszám bejelentéstípustól függetlenül egy mezőbe kerüljön, de ekkor, — ha csak védjegyügyekre akarunk keresni - a lista felhozhat más bejelentéstípusokra vonatkozó értékeket, amelyeket választva viszont a keresés eredménytelen lenne. A listafunkciót mindenképpen meg akartuk őrizni, ezért azt a kompromisszumot kötöttük, hogy a nem bejelentésspecifikus mezők (pl. bejelentési dátum, ügyszám), vagy az összetett mezők (Osztályozás) esetében a lista bármely oltalmi formához tartalmazó elemet felhoz, és a keresés nyomán derül ki, hogy az adott érték az adott esetben kiválasztott oltalmi formához tartozik-e. Új adatok, adattípusok felvétele Az új funkciók a HUNPATÉKA-ban eddig nem tárolt, de szükségessé váló publikus adatok, adattípusok felvételét teszik szükségessé. A HUNPATÉKA kiadásához használt, az ARCANUM Adatbázis Kft. által kifejlesztett WARCTIS tetszőlegesen bővíthető mezőkkel és almezőkkel. így az eddigiek során lehetővé tettük további adatok bevitelét az adatbázisba: hivatali intézkedések, befizetések, a bejelentésben egyéb érintettek (pl. hasznosító, megsemmisítést kérelmező stb.) adatainak felvételét és kereshetőségét. A fejlesztés és üzemelés időszakában lehetőség van az adatszerkezet további bővítésére, pl. a Bécsi Osztályozás adatainak felvételére. Az időben változó adatok átvétele, azok történetiségének megőrzése Az összes oltalmi forma egységes adatbázisban való tárolása mellett a HUNPATÉKA-PLUSZ legnagyobb újítása, hogy nemcsak az aktuális adatokat, hanem a változások történetét is tárolja. Az ENYV-hez hasonlóan sikerült leképezni az adatok időbeni (intézkedésszám, ügyiratszám szerinti) változását. Ezt a szerkezetet alkalmaztuk a jogosultság-, képviselő- stb. változások kezelésénél. Ez azért fontos, mert mind a közlöny-, mind a lajstrommegjelenítés esetén éppen e változások, a „történetiség” megmutatása a feladat. Adattartalom Látszólag egyszerű, de valójában igen kényes feladat az ENYV és a HUNPATÉKA adatainak egybefésülése a HUNPATÉKA-PLUSZ-ba olyan módon, hogy a lehető legjobb adattartalmú rendszert kapjuk. Az ENYV adatérvényesítésének szempontjai alapján differenciált módszert igyekeztünk kidolgozni arra, hogy az egyes ügyek, illetve más vetületben egyes mezők érvényes adatait melyik adatbázisból fogadjuk el. A problémát az jelenti, hogy az ENYV adatérvényesítése a bibliográfiai adatok tekintetében eleve csak az érvényben levő ügyekre terjedhetett ki, de még ezek között sem érintette az érvényesítés, például az NSZO-osztályozást lajstromozott ügyek esetében. Névadatokkal kapcsolatos feladatok Az új rendszer teljesebb adattartalmára tekintettel a HUNPATÉKA-ban lévő ügyek egy része, mindenekelőtt az érvényben lévő szabadalmi és használati minta ügyek, kiegészülnek olyan adatokkal, amelyek a HUNPATÉKÁ- ban korábban nem szerepeltek, viszont az ügyek másik csoportja változatlan adatszerkezettel szerepel. A kettősség jellegzetesen a névadatok esetében jelenik meg, melyeknél a Közlönynek, illetve a lajstromnak megfelelő részletességgel tároljuk az adatokat. Az ENYV-hez hasonlóan az új rendszerben célszerűen a neveket nem ismételve, hanem külön névregiszterben tartjuk nyílván. Ennek megfelelően a régi, nem változó HUNPATÉKA-névadatokat vagy besoroljuk a névregiszterbe, vagy azokat változatlan szerkezetben hagyjuk, de közös indexből választhatók a névregiszter adataival. A bejelentő nevének írásmódjára a jelenlegi hivatali gyakorlat semmilyen ellenőrzést nem tesz lehetővé, vagyis egyazon bejelentő különböző módon írhatja különböző bejelentéseiben a nevét. Ez természetesen meghamisíthatja a név szerinti keresés eredményét. Tekintettel arra, hogy a nevek írásmódját nem egységesíthetjük önkényesen, mégha egy hivatalos közlöny-, illetve lajstromadatbázis előállítása is a cél, áthidaló megoldásként adódhat a későbbiekben az összetartozónak ítélt nevek intellektuális mérlegelés útján egy csoportba való sorolása. Elektronikus Közlöny (EK) funkció A több oltalmi forma megjelenése mellett a HUNPATÉKA fejlesztésének leglátványosabb eleme e funkció. Korábban az volt az elképzelésünk, hogy a felhasználó a belépéskor választhat a közlöny- és a hagyományos keresőfünkció között. Az elkészült verzió a két funkciót teljesen integrálta anélkül, hogy kezelése bonyolulttá vált volna. A szokásos keresőfelületen beírhatjuk egy adott közlöny megjelenési dátumát (esetleg egy intervallumot) is. Ha egyéb keresőfeltételt nem írtunk be, akkor ilyen módon az adott havi
