Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Vida Sándor: Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban II. rész
4 Dr. Vida Sándor az azonos nevű török céget csak az érdekeltek szűk köre ismerte.) A Gelbe Seiten és a Boss ügyekben nem volt híres védjegyekről szó, (amivel az oltalmi igényt alá lehetett volna támasztani), bár ezeket a védjegyeket is széles körben ismerték és ismerik. Figyelemre méltó a Gelbe Seiten ügyben hozott ítélet, ahol is a két hasonló megjelölést hasonló szolgáltatásokra használták: itt az imágóátvitelt a bíróság azért nem tartotta jogellenesnek, mert az nem visszatetsző (anstössig) módon történt. Személyes meggyőződésem persze valamennyi itt ismertetett ügyben az, hogy az imágóátvitel tudatos volt. Más lapra tartozik, hogy az imágóátvitelre irányuló szándék a különböző ügyekben különböző intenzitású volt. Különösen erős lehetett az alperes ilyen tárgyú motivációja a Gelbe Seiten (Yellow Phone) ügyben, a legkevésbé erős a Boss ügyben. A McDonald’s, valamint a Camel ügyekben ez a fajta motiváció alighanem csak közepesen intenzív vagy éppen csak mellékes volt. Mindenesetre nehezen tudom elképzelni, hogy az idegen védjegy felhasználása bármelyik esetben is pusztán a véletlen műve lett volna. Az ismertetett jogesetek ugyanakkor azt is jelzik, hogy az imágóátvitelt a jog mikor engedi vagy tiltja. A problematika a Camel és a Gelbe Seiten ügyekben jelentkezik különösen élesen, ahol is a különböző fokon eljárt bíróságok mindegyike meggyőzően indokolta állásfoglalását, s mégis egymástól homlokegyenest ellenkező eredményre jutott. Elvontabban fogalmazva: a jogszerű és a jogellenes magatartás közötti határvonal nem mindig egyértelmű. Szerencse, hogy ez az esetek viszonylag kis részében van csak így. Befejezésül egy prognosztizáló észrevétel: az EU Irányelvvel harmonizált 1994. évi német védjegytörvény alapján a német bíróságok (az 1997. évi magyar védjegytörvény alapján a magyar bíróságok hasonlóképpen) a jó hírű védjegy oltalmát most már védjegyjogi alapokon is biztosíthatják, ha ennek feltételei fennállnak. Ezek a feltételek azonban véleményem szerint csak annyiban különböznek az előzőekben ismertetettektől, (amint az az Európai Bíróságnak a CHEVY védjegy hírnevével kapcsolatos jogvitában hozott 1999. szeptember 14-i ítéletéből19 is kiolvasható), amennyiben a jó hírű és a híres védjeggyel szemben az ismertség mértéke vonatkozásában támasztott elvárások eltérőek. Jegyzetek 1 Az ítélet indokolása szerint alperes magatartása egyrészt nem ütközik az üzleti erkölcsbe, másrészt nem állapítható meg, hogy alperes védjegyének bejelentése időpontjában a felperes védjegye már „híres” (berühmt) védjegy volt. Az OLG München ítéletét közli: GRUR 1996,63. o. 2 Megfelel nálunk az „Arany Oldalak” szakmai telefonkönyveknek. 3 Az Ítélet indokolása szerint más hírnevének kihasználása önmagában nem tilos, ha ez nem történik tisztességtelen módon. Ez egyébként az állandó bírói gyakorlat. Vö.: HE. Brandner és A. Bergmann in: Lindacher és Teplitziky: UWG Grosskommentar. Lieferung 12 (1999) § 1 Rn. A. 85) - A Legfelsőbb Bíróság ítéletét közli: GRUR 1997, 311. o. 4 A pénz akkor értéktelen volt. Magyarországon is a második világháború után 1946. augusztus 1 -ig (stabilizáció) cserekereskedelem folyt, kivéve a lakosságnak azt a szűk rétegét, amelynek módjában állt arannyal vagy devizával fizetni - ami viszont bűncselekménynek minősült. 5 Az ítélet indokolása szerint alperes magatartása nem alkalmas arra, hogy a felperesi védjegy hímevét tisztességtelenül kihasználja vagy hátrányosan befolyásolja. A Legfelsőbb Bíróság ítéletét ismerteti: GRUR 1987, 71 l .o. 6 A szokásos perbeli pozíciók tehát megfordultak: az állítólagos bitorló lett a felperes. Hasonló a helyzet a magyar szabadalmi jogban a nemleges megállapítási eljárásban. A védjegyjogban ennek az eljárásnak a lehetőségét az 1997. évi XI. törvény megszüntette. 7 Az ítélet indokolása szerint a felperes magatartása nem valósította meg a hírnévnek az üzleti erkölcsbe ütköző kihasználását. Az OLG Frankfurt ítéletét ismerteti: GRUR 1995, 154. o. g Az „emlékezeti támasszal” történő kérdésfeltevés technikájára vö.: Dr. Vida Sándor: A védjegy pszichológiai és jogi megközelítésben. Budapest, 1985, 155. o. 9 Vö. 1. sz. jegyzet 10 K.H. Fezer: Markenrecht. 2. kiadás. München, 1999, MarkenG § 14 Rn 440 11 „Ha a saját ajánlat megjelölése és más teljesítménye közötti kapcsolat létrehozása (csak) abból a célból történik, hogy ezáltal más hímevét kihasználják” mondta a Legfelsőbb Bíróság. Vö. 3. sz. jegyzet 12 A bírói gyakorlat és a jogi szakirodalom szerint akkor beszélünk híres védjegyről, amely versenyjogi oltalomra tarthat igényt, ha a védjegynek kivételes megkülönböztető ereje és ilyen reklámhatása van (einmalige Kennzeichnungs- und Werbekraft), továbbá széles körű ismertsége következtében kiemelkedő, és jogilag értékelhető versenypozíciót szerzett (überragender wettbewerbsrechtlichcr Besitzstand). A. Baumbach W. Hefermehl: Wettbewerbsrecht 20. kiadás, München, 1998, Alig. 138. A híres védjegy mint versenyjogi fogalom nem tévesztendő össze a védjegyjogban használt „közismert védjegyügyei. 13 Az állandó bírói gyakorlatra nézve, vö. 3. sz. jegyzet. 14 Vö. 5. sz. jegyzet 15 Például: N. Olesch: Ist die berühmte Marke tot? Wettbewerb in Recht und Praxis, 1988,347. o. 16 Vö. 12. sz. jegyzet 17 Vö. 7. sz. jegyzet 18 Fezer id. mű MarkenG § 14 Rn 452 (a források megjelölésével) 19 C-375/97 sz. ítélet „Az Irányelv 5. cikk 2. bekezdésében foglalt második feltételnek is fenn kell forognia: a hímév sérelme vagy tisztességtelen kihasználása kellő ok nélkül (without due cause).” Ezt az utóbbi három szót a magyar védjegytörvény nem vette át, így a magyar tilalom szigorúbb.
