Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 2. szám - Tanulmányok. Dr. Vida Sándor: Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban II. rész
Ipaijogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam II. 2000. április TANULMÁNYOK DR. VIDA SÁNDOR Imágóátvitel a német bírói gyakorlatban II. rész: A vitatható jogsértés A tanulmány I. részében olyan eseteket elemeztem, amelyekben a bíróság az imágó jogosultjának engedélye nélkül történt imágóátvitel jogsértő voltát megállapította. A régi mondás azt tartja, hogy „biztos per nincs”, s ez a bölcsesség az ilyen tárgyú jogvitákra is áll. Az alábbiakban ilyen perekről lesz szó. A német jogi szaksajtóból nem egy olyan peres ügy ismerhető meg, amelyben a felperesnek minden igyekezete ellenére sem sikerült elérnie, hogy az ügyet befejező jogerős határozat az alperest marasztalja, más szóval, hogy a bíróság az imágóátvitel jogsértő jellegét megállapítsa. Az ilyen szituációk összefoglaló megjelölésére véleményem szerint mégsem volna helyes a Jogszerű imágóátvitel” kifejezést használni. Nézetem szerint ugyanis ezt a megjelölést az imágóátvitel másik két fajtájára kellene fenntartani, illetve szabadon hagyni, nevezetesen: a) az imágónak a saját üzleti tevékenység keretében való felhasználása, például kiterjesztése; b) az imágónak, annak jogosultja által adott engedély alapján harmadik személy által történő jogszerű hasznosítása, például védjegylicencia, franchise, merchandising. A tanulmány alcímének megjelölésére használt terminológia megválasztását követően még az a gondolat is felmerült bennem, hogy a német bíróságoknak az ügyeket lezáró ítéletei közül akadhat olyan, amely a magyar olvasó, de saját magam számára sem minden esetben teljesen meggyőző, s egyik-másik esetben talán másfajta megoldás is kellőképpen megindokolható lett volna. Erre persze nem vállalkozom, a jelen tanulmány célja nem a polémia, hanem az ismertetés. Mindenesetre ez a néhol szkeptikus hozzáállásom is közrejátszott abban, hogy a fenti kissé szokatlan alcímet válasszam. Végül, most már a jogesetek ismertetése előtt, azt is fontosnak tartom előrebocsátani, hogy a tanulmány II. részében természetszerűleg hiányzik a jogsértő magatartás motivációjára vonatkozó bírósági megállapítások ismertetése, hiszen jogsértést a bíróság nem állapított meg. Célját tekintve tehát ez az írás inkább a szociológiában előforduló valamiféle ellenőrző tanulmány szerepére lenne hivatott: nevezetesen annak vizsgálatára, hogy vitatott tényállások esetén a bíróság mikor nem állapított meg jogsértő imágóátvitelt. Ez a kérdés persze nemcsak engem foglalkoztat, ennek a német szakirodalom is kellő figyelmet szentel. Az alábbi tanulmányban ezért valójában csak az tekinthető eredetinek, hogy a vizsgálódás súlypontját a közönség felfogásáról kialakított bírósági feltételezésekre, esetleg megállapításokra helyezi. 1. Perbeli tényállások 1.1. Felperes jogosultja a McDonald’s védjegynek, valamint jelentős számú további védjegynek, amelyek mindegyike tartalmazza a Mc, Mac vagy Mäc elemet. Ezek együttesét a felperes védjegy családnak tekinti és azt állítja, hogy „Mc-nyelvet” (Mc-language) fejlesztett ki (gyorskiszolgáló éttermeinek megjelölésére és népszerűsítésére). Alperes a „Mac Fash” védjegyet jelentette be 1983-ban, s azt mind védjegyként, mind cégének vezérszavaként használja. Üzleteiben olcsó női felsőruházati cikkeket árusít, a németországi üzletek száma 55 (1993. évben, a per idején). Felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze alperest, hogy az járuljon hozzá védjegyének törléséhez, továbbá, hogy hagyja abba a Mac Fash védjegy és cégszöveg használatát. A Törvényszék a keresetet elutasította, s az OLG München az elsőfokú ítéletet helybehagyta.1 1.2. Felperes jogosultja a szó és ábra kombinációjából álló Gelbe Seiten (magyarul: sárga oldalak) védjegynek, amelyet az általa kiadott szakmai telefonkönyvek2 megjelölésére használ. Felperes tiltakozásának hatására alperes írásbeli kötelezettséget vállalt a kifogásolt megjelölés használatának abbahagyására. Rövidesen azonban a következőképpen változtatta meg cégszövegét: „Yellow Phone Branchenauskunft- und Serviceinformations-Dienst GmbH” (magyarul: Sárga Telefon Szakmai Tájékoztató és Szerviz Információs Szolgálat Kft.; ahol is az első két szó angolul jelenti a sárga telefont). Felperes kérte alperes marasztalását. Az első fokon eljáró Törvényszék a keresetet elutasította, az OLG Hamm mint fellebbezési bíróság helyt adott a keresetnek. A felülvizsgálati eljárás eredményeképpen a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályába visszahelyezte,3 vagyis a felperes keresetét elutasította. 1.3. Felperes a Camel védjegyjogosultja, amely cigarettára van bejegyezve. A második világháború után ez a
