Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 1. szám - Könyvismertetés
50 Könyv- és folyóiratszemle nyúlik vissza. 1986-87 után a K+F-re szánt fejlesztési források csökkeni kezdtek, folyamatosan mérséklődött az országos kutatás-fejlesztési ráfordítások növekedési üteme. Az innováció területén a fejlett technika behozatalának tilalma jelentett igen nagy akadályt. Az embargó okozta károk nagyságát felbecsülni sem lehet. Az intézményrendszer átalakulásában 1990 után a vonatkozó törvények elfogadása hozott gyökeres változást. A törvényalkotás szolgált alapul az intézményrendszer átalakításához is. A tudományos kutatási programok kidolgozását önkormányzati jogként említi a felsőoktatási törvény. A K+F-bázis alakulását 1988-1995 között vizsgálja a jelentés, számos táblázattal alátámasztva a kimutatható tendenciákat. A főbb mutatók tekintetében rendkívül negatív változások jellemzik a bázis alakulását. „A K+F részesedése az ország személyi és anyagi erőforrásaiban” című táblázatból szemléletesen kitűnik, hogy a mutatók 1988 és 1995 között jelentősen romlottak, személyi erőforrások tekintetében megközelítőleg 60%-kal, aK+F-ráfordítás a GDP %-ában harmadára csökkent. Ezenközben a finanszírozási rendszer többször változott. Az 1991-től bevezetett finanszírozás pályázati rendszerét részletesen ismerteti a jelentés. Képet kapunk az akadémiai kutatóhelyek számának és a kutatási feltételek változásáról, a kutatógárda elöregedésének problémájáról. A jelentés kitér a hazai vállalatok K+F aktivitására is. Az OMFB és az érintett szakminisztériumok és kutatók közreműködésével megvizsgálta a hazai innováció helyzetét. A vizsgálat szerint nem igazolódott a remény, hogy az újonnan alakult kisvállalatok kutatás-intenzívek lesznek. A K+F és az innováció érdemben ma is a nagyvállalatoknál folyik, ahol jó az információs és pénzügyi hálózat, a piaci kapcsolat és a vezetési kultúra. Egyetlen adat a negyedik fejezetből, mely a tudomány „civil társadalma” a társaságok, egyesületek, alapítványok egyre nagyobb jelentőségére utal: „A hazai nonprofit szektorban összesen 34 810 szervezet - 11 884 alapítvány és 22 926 egyesület működött 1996 elején. A nagy nemzetközi alapítványok segítségével a hazai kutatók oktatók, hallgatók bekapcsolódhatnak a nemzetközi kutatás-felsőoktatás vérkeringésébe”. A jelentés kitér a tudományos kutatás információs infrastruktúrájának állapotára is: nagy tudományos közgyűjtemények, könyvtárak könyv- és folyóirat-beszerzési forrásainak beszűkülésére, a tudományos könyv- és folyóirat kiadás összezsugorodására, az Akadémiai Kiadó nehézségeire. A számítógépes információszolgáltatás előretörésével a hangsúlyok áthelyeződnek, a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program segítségével ellensúlyozni lehet a kedvezőtlen tendenciákat. A pályázati úton beszerzett számítógépes hardver cseréje azonban a gondok újabb csoportját is előre jelzi. A rendszerváltást követően a tudomány kapcsolatrendszerének változása, a nemzetközi együttműködés formáinak átalakulása, a külföldi és nemzetközi források bővülése kedvező irányú változásokat indított el a K+F finanszírozásában. A nemzetközi kapcsolattartás a centralizált formáktól a helyi, illetve az egyéni kezdeményezések irányába mozdult el. A tudományos utánpótlás egyre nagyobb gondot jelent. Nő a kutatói gárda átlagéletkora, a fiatal kutató a maga méltatlan jövedelmi viszonyaival hátrányba kerül a versenyszférában dolgozó kottásaihoz képest. Bár a PhD- képzésre jelentkezők száma viszonylag magas, sokan közülük abbahagyják tanulmányaikat, hajói fizető állásajánlatot kapnak. A posztdoktori ösztöndíj hivatott javítani a doktori címet elnyert fiatal kutatók helyzetén, legalább három évre. A jelentés zárófejezete a magyar tudomány kutatóműhelyeinek kiemelkedő eredményeiről tudományterületek szerint ad rövid összefoglalót. A hazai tudományosság létének és fejlődésének kulcskérdése, hogy mily mértékben lesz képes egész intézményrendszerét és művelőinek megítélését teljesítményelvű alapra helyezni, függetlenítvén a tudományt bármifajta külső, tudományon kívüli befolyástól. A kötet második felében található az MTA elnökének előterjesztése „Tudomány, tudománypolitika, rendszerváltás” címmel, valamint az ezt követő vita az Országgyűlés plenáris ülésén. A függelékben olyan fontos dokumentumok kaptak helyet, mint „A jelentés az Akadémián 1994—1996", „A politikai pártoknál”, „A jelentés az országgyűlési bizottságok előtt”, „A határozati javaslat bizottsági vitája”, valamint az Országgyűlés 113/1996. (XII. 20.) határozatának szövege. Bakos Éva
